Nincs annál kellemetlenebb, mintha valaki hosszabb távollét után hazatérve idegeneket talál a lakásában, akik távolléte alatt azt elfoglalták, és nem felszólításra sem hajlandók távozni. Önkényes lakásfoglalónak a törvény általában azokat tekinti, akiknek soha semmilyen jogcímük nem volt az ingatlan használatára, mégis használják azt, azonban sokan nem tudják, hogy önkényes lakásfoglalónak kell tekinteni azokat a volt bérlőket is, akiknek bérleti jogviszonya a határozott időre kötött bérleti szerződés lejártára tekintettel megszűnt. Az önkényes lakásfoglalás tulajdonosként nagyon kellemetlen helyzet, ezért a végrehajtási törvény lehetőséget biztosít arra, hogy egy speciális, gyorsított eljárás keretében az önkényes lakásfoglalók mielőbbi kiköltöztetésére kerüljön sor.
Ki minősül önkényes lakásfoglalónak?
Az első kérdés természetesen annak tisztázása, hogy kit tekint a törvény önkényes lakásfoglalónak. Az általános szabályok szerint az olyan személyt, aki úgy foglal el/vesz birtokba egy lakást, hogy annak használatára semmilyen jogcíme nincs. Ez igen egyszerű, na de mi van akkor, ha valaki korábban jogszerűen, valamilyen szerződés vagy más jog alapján használta az ingatlant, ez a joga azonban megszűnt? A végrehajtási törvény tételesen felsorolja, hogy mely esetekben lehet szintén alkalmazni az önkényes lakásfoglalókra megállapított általános szabályokat.
Az egyik ilyen eset a volt bérlővel szembeni eljárás – de csak akkor, ha a bérleti szerződés határozott időre szólt, amely azonban eltelt. Az, hogy egy bérleti szerződés lejárt-e vagy sem, viszonylag egyszerűen, objektíven eldönthető, ezért engedi meg a törvény ilyen esetben a gyorsított lakáskiürítési eljárás – tehát az önkényes lakásfoglalókra vonatkozó eljárás alkalmazását. Ha azonban a bérleti szerződés határozatlan időre szólt, amelyet az egyik fél felmondott, és ezáltal szűnt meg a szerződés, akkor viszont csak a kiürítés iránti peres eljárás lehet a megoldás. Fontos még tudni, hogy határozott idejű bérleti szerződés esetén a bérleti jogviszony megszűnésétől számított 60 nap áll csupán rendelkezésünkre, hogy az eljárást megindítsuk. Ha ezt elmulasztjuk, szintén csak a kiürítési per marad megoldásként. Érdekesség továbbá, hogy a lejárt bérleti szerződéssel rendelkező, de ki nem költöző bérlőt megilleti a kilakoltatási moratórium kedvezménye, a téli hidegben tehát nem kell az ingatlanát elhagynia. Fontos ugyanakkor, hogy a moratórium kizárólag csak természetes személyekre vonatkozik, gazdasági társaságokra például nem.
Az önkényesen elfoglalt lakások kiürítése iránti eljárás szabályait lehet továbbá alkalmazni a közösségi közlekedés biztonságát és zavartalan működését biztosító vagy olyan, személy- vagy teherszállítás céljára használt, közforgalom számára nyitva álló helyiségekre is, amelyekre vonatkozóan a használati jogot biztosító szerződés megszűnt. A kiürítési szabályok továbbá alkalmazhatók még fizetővendéglátás keretében használatba adott helyiségekre is.
A kiürítési eljárás
A kiürítésre kötelezést kérő peres eljárással (az úgynevezett kiürítési perrel) szemben ennek az eljárásnak az a lényege, hogy gyors, így hamar döntés születik a kiürítésről vagy annak elutasításáról. A kiürítést elrendelő végzés pedig fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.
Az eljárás tehát nemperes eljárás, ennek ellenére nem a bíróság nemperes csoportja, hanem a végrehajtási csoport jár el az ügyben. A kérelmet az ingatlan fekvése szerinti járásbírósághoz kell benyújtani. Az eljárás illetéke fix 6.000,- Ft.
A kérelem tartalma
A törvény szerint a kérelemben meg kell jelölni:
- a kérelmező adatait és rövid úton történő értesítésének módját,
- az ingatlan pontos címét,
- az ingatlan tulajdonosának adatait,
- azt, hogy a lakás elfoglalása előtt ki és milyen jogcímen lakott a lakásban,
- a lakásban tartózkodó személyek adatait, az ott tartózkodó személyek számát és azt, hogy van-e köztük kiskorú,
- a kért intézkedést – tehát azt, hogy a bíróság kötelezze a helyiség elhagyására az önkényes lakásfoglalót
- annak a helyiségnek vagy raktárnak a megjelölését, ahol a kérelmező a kötelezett ingóságainak – a kötelezett költségére és veszélyére történő – elhelyezéséről gondoskodik.
Fontos tehát, hogy a bíróság tisztában legyen azzal, hogy nagyjából hány személy tartózkodik önkényesen az ingatlanban, és van-e közöttük kiskorú – ilyen esetben ugyanis a kiürítési eljárás során a gyámhatóságot is értesíteni kell. Mivel pedig a kiürítés viszonylag rövid időn belül történik meg, a kérelmezőnek kell arról gondoskodni, hogy az ingatlanból kikerülő tárgyak – melyek az önkényes lakásfoglaló tulajdonát képezik – biztonságba kerüljenek egy meghatározott időre – míg az önkényes lakásfoglaló el nem tudja azokat szállítani. Ezért kell a kérelemben megjelölni egy olyan helyiséget, ahol a kérelmező vállalja az ingóságok elraktározását.
A bírósági eljárás
A kérelem benyújtását követően a bíróság megvizsgálja, hogy a kérelem tartalmaz-e minden kötelezően előírt információt, amennyiben pedig igen, akkor 5 munkanapon belül meghozza a kiürítést elrendelő végzést. A végzés végrehajtására nincs halasztó hatálya az ellene benyújtott fellebbezésnek, ez tehát azt jelenti, hogy megtörténhet, hogy a végrehajtó a lakás elhagyására kötelezi az önkényes lakásfoglalót, akinek fellebbezése még a másodfokú bíróság előtt van, és azt még nem bírálták el.
A végzést a bíróság a Magyar Bírósági Végrehajtói Karon (MBVK) keresztül közvetlenül kézbesíti a végrehajtónak, tehát ha megvan a kiürítést elrendelő végzés, akkor a kérelmezőnek nem kell még végrehajtási kérelmet is benyújtania a bírósághoz. A Kar kijelöli az illetékes végrehajtót, és egyúttal megküldi a részére a kiürítést elrendelő bírósági végzést.
A kiürítés végrehajtásának menete
A kiürítést elrendelő bírósági végzés meghozatalát követően a végrehajtó megkapja a végzést, ezt követően pedig első lépésként kibocsátja az eljárás kezdetén megfizetendő költségekről szóló jegyzőkönyvet, melyet megküld a végrehajtást kérőnek. A jegyzőkönyvben feltüntetett összeg megfizetését követően kezdi el az eljárását a végrehajtó. A törvény úgy fogalmaz, hogy az összeg beérkezését követő 3 napon belül a kiürítésnek meg kell történnie. Ilyen esetben a bíróság végzését a végrehajtó nem postán, hanem személyesen kézbesíti az adósnak (az önkényes lakásfoglalónak), ha pedig nincs a lakásban és nem veszi át a levelet, akkor kiragasztja az ajtóra. A kiürítést elrendelő végzést tehát nem a bíróság, hanem a végrehajtó kézbesíti az adósnak.
A végrehajtási törvény szabályai alapján az adósnak két napot kell biztosítani arra, hogy a lakást önként kiürítse és elhagyja. A végrehajtó ezért a végzés kézbesítésétől (vagy kiragasztásától) számítva két napot vár, majd kimegy ismét az ingatlanhoz, megtekinteni, hogy a kötelezett eleget tett-e a kiürítési kötelezettségének. Amennyiben nem, a végrehajtó azonnal maga elvégzi a kiürítést. A kiürítéshez mindenképpen kérni kell a rendőrség közreműködését, ha pedig kiskorú érintett is van, akkor a gyámhatóságét is. A gyámhatóság képviselője ugyanis magához veszi a kiskorú személyt, ha a gondviselői nem tartózkodnak a lakásban a kiürítés idején.
A kiürítés során a kötelezett nem tartózkodik a lakásban, akkor is helye van a végzés végrehajtásának – ekkor a kiürítés azt jelenti, hogy az ingatlan tulajdonosa elhelyezi az ingatlanban található ingóságokat a korábban megjelölt raktárba, a végrehajtó pedig a kiürítésről felvett jegyzőkönyvet ismét kiragasztja az ajtóra. A kérelmezőnek (az ingatlan tulajdonosának) 30 napig kötelessége megőrizni az ingóságokat a megjelölt raktárban.
Fontos tudni, hogy a kiürítést elrendelő végzés ellen esetlegesen benyújtott végrehajtási kifogásnak nincs halasztó hatálya a kiürítésre – ugyanúgy, ahogyan a fellebbezésnek sincs. Ha azonban egy adós a végrehajtási kifogásában egyúttal a végrehajtás felfüggesztését is kéri – ekkor már elképzelhető, hogy a bíróság felfüggeszti a végrehajtási eljárást (és egyúttal a lakáskiürítést is), a gyakorlatban azonban legtöbbször erre az adósnak nincs elég ideje – a végzés végrehajtó általi kézbesítésétől számított 2 nap múlva a kiürítésnek ugyanis meg kell történnie.
***
Az önkényes lakásfoglalókkal szemben igénybe vehető gyorsított kiürítési eljárás célja tehát elsősorban a minél hatékonyabb és gyorsabb intézkedés, azonban oly módon, amely a kötelezett érdekeit is figyelembe veszi. A nemperes eljárás lehetőségének kiterjesztése a határozott idejű bérleti jogviszonyokra pedig lehetőséget teremt a jogvitás helyzetek mielőbbi megoldására. Azonban jó, ha tudjuk, hogy bár a törvény nagyon rövid határidőket ír elő mind a bíróság, mind pedig a végrehajtó számára, a gyakorlatban ezek az ügyek általában másfél-két hónap alatt folynak le. Ez az időtartam azonban még mindig jóval rövidebb, mint egy kiürítési per, amely évekig is elhúzódhat, és a tulajdonos számára jelentős költségeket eredményez, amelyek talán soha sem térülnek meg. Ha tehát úgy döntünk, hogy megpróbálkozunk ezzel a gyorsított eljárással, a kérelem benyújtása előtt mindenképpen kérjük ki egy végrehajtási jogban jártas ügyvéd tanácsait.
