Az öröklési jog, az öröklés rendje a Ptk hetedik könyv alapján

Az ügyvéd szerepe a hagyatéki eljárás során, az öröklési jog

Öröklési szerződés elkészítése

Az öröklési szerződés megtámadása, az öröklési szerződés érvénytelensége

Végrendelet készítése, végrendelet írása

Végrendelet megtámadása, végrendelet érvénytelensége és hatálytalansága

Az öröklési jog minden egyes embert érint. Egy hosszú élet munkájával felhalmozott vagyon sorsa egyetlen ember számára sem közömbös, ezért mindenkiben előbb vagy utóbb felmerül a gondolat, hogy vajon kié lesz a vagyona halála után. 

Az öröklés időpontja

Ha örökösök vagyunk, akkor a tulajdonjogunk kezdő időpontja az örökhagyó halálának napja, tehát a tulajdon megszerzésének időpontja szempontjából nem számít az, hogy mikor van a hagyatéki tárgyalás, és mikor kelt a közjegyzői hagyatékátadó végzés.

Hagyatéki eljárás célja röviden

De mégis mi a célja akkor a közjegyzői hagyatéki eljárásnak – merül fel jogosan a kérdés. A hagyatéki eljárás célja a hagyaték átszállásának tanúsítása. A közjegyző tehát csupán tanúsítja, hogy az egyes vagyontárgyak tulajdonosa megváltozott, azonban a közjegyzői hagyatékátadó végzés szükséges ahhoz, hogy a tulajdonjogunkat az egyes nyilvántartásokba (ingatlan-nyilvántartás, gépjármű nyilvántartás stb.) bejegyeztethessük.

Az öröklés rendje, jog az öröklésre

Örökölni a törvény szabályai alapján, vagy az örökhagyó végrendelete szerint lehet. Az öröklési jogot szabályozó törvény a Polgári Törvénykönyv (Ptk), amelynek Hetedik Könyve szól az öröklési jogról. Ha van végrendelet, akkor elsősorban ez határozza meg az öröklés rendjét, és a fennmaradó vagyonra (melyet a végrendelet nem szabályoz) vonatkoznak csupán a törvény szabályai, a törvényes öröklés rendje szerint. Ha nincs végrendelet, a törvényi szabályok érvényesülnek.

A törvényes öröklés rendje, ki lehet örökös?

A törvényes öröklés legfontosabb szabálya, hogy az elhunyt után elsősorban gyermekei örökölnek fejenként egyenlő arányban. Ha az örökhagyó egyik gyermeke már korábban meghalt, az örököst gyermekei helyettesítik. Ha leszármazó nincs vagy nem örökölhet, akkor a vagyont csak az életben maradt testvérek osztják fel főszabály szerint egyenlő arányban. Ezért például az elhunyt testvér házastársa nem örököl, ő ugyanis nem léphet az elhunyt helyébe.

Sokan gondolják azt, hogy ha az elhunytnak voltak gyermekei, akkor csupán ők örökölnek, és senki más, ez azonban nem így van. A gyermekek mellett ugyanis az elhunyt házastársa is törvényes örökös. Ő örökli az elhunyttal közösen lakott lakás haszonélvezeti jogát, továbbá örököl még a többi vagyonon egy gyermekrészt. A lakáson kívüli vagyontárgyakon tehát osztozni kell a gyermekeknek a házastárssal, egyenlő arányban.

Ha nincs gyermek, akkor alapvetően a házastárs és a szülők örökölnek. A házastárs örökli az örökhagyóval közösen használt lakást és az abban található berendezési és felszerelési tárgyakat, a többi vagyonon pedig a házastárs és az örökhagyó szülei osztoznak fele-fele arányban.

Ha csak szülők vannak, tehát nincs házastárs, sem pedig gyermek, akkor a szülők fele-fele arányban örökölnek. Amennyiben csak az egyik szülő él már, akkor a „kiesett szülő” helyén annak leszármazói örökölnek. Tehát az örökhagyó testvére csak abban az esetben örököl, ha az örökhagyónak se gyermeke, se házastársa nincs, és a szülők közül már csak az egyik, vagy egyik sem él.

Mi az az ági öröklés? A felmenők közül ki örököl?

Az előbbiekben leírtak az öröklés általános szabályait jelentik. Előfordulhat azonban, hogy a hagyatékban olyan vagyontárgyak is vannak, amelyek mondjuk már évszázadok óta a család tulajdonát képezik, ezért nem lenne szerencsés, ha azokat egy „kívülálló”, mondjuk a házastárs örökölné. Erre az esetre vezette be a törvény az ági vagyon fogalmát.

Az örökhagyó hagyatékát általában fel lehet osztani szerzett és ági vagyonra. A szerzett vagyon jelenti mindazt, amit az örökhagyó maga szerzett életében, saját munkája eredményeként, az ági vagyon pedig azt, amit a családjától kapott ajándékba, vagy örökölt. A törvény fogalma szerint ági vagyontárgy a felmenőtől kapott vagy örökölt, illetve a testvértől vagy testvér leszármazójától kapott vagy örökölt vagyontárgy, amennyiben azt maga a testvér is korábban az örökhagyóval közös felmenőjétől kapta vagy örökölte.

És hogy miért érdekes mindez? Azért, mert ha például az örökhagyó testvére, aki alapesetben nem örököl az örökhagyó után, a családi örökséget szeretné menteni a „gonosz mostoha” elől, akkor hivatkozhat arra, hogy az az adott vagyontárgy ági vagyon, és így őt illeti. A vagyontárgy ági jellegét a közjegyző nem veszi figyelembe, arra annak kell hivatkozni, aki ezáltal a vagyontárgy örökösévé válna, és neki kell az ezt alátámasztó bizonyítékokat is rendelkezésre bocsátani.

A végintézkedésen alapuló öröklés, a végrendelet

A fentiekben már utaltunk arra, hogy ha az örökhagyó után végrendelet (végintézkedés) maradt, akkor elsősorban az határozza meg az öröklés rendjét. A végrendelet egy halál esetére szóló egyoldalú nyilatkozat, amelyben az örökhagyó vagyonáról vagy annak egy részéről szabadon rendelkezik önállóan és mindenkitől függetlenül. Előfordulhat azonban az az eset, hogy az örökhagyó a végrendeletben a vagyonának csak egy részéről rendelkezik, ekkor a többi vagyonra szintén a már említett törvényes öröklési szabályok alkalmazandók.

Mikor érvényes a végrendelet?

A végrendeletet két tanúnak kell aláírnia vagy saját kezűleg kell írnia. Mindemellett javasoljuk, hogy a végrendelet a két tanú mellett ügyvédi ellenjegyzéssel kerüljön ellátásra, hiszen ebben az esetben az ügyvéd a Kamara nyilvántartásába teheti a végrendeletet.

Ha a végrendelet a teljes vagyon öröklését szabályozza, akkor is figyelembe kell venni a kötelesrészre vonatkozó szabályokat. Ez azt jelenti, hogy ha valaki törvényes örökös lenne (például az örökhagyó gyermeke), de a végrendeletben neki semmi sem jut, akkor is jogosult valamilyen örökrészre. Ez a kötelesrész. A kötelesrész egyharmada annak, mint ami egyébként az örökösnek a törvény szerint járna (ha nem lenne végrendelet). Persze ha a gyermeknek súlyos bűnei vannak, akkor végrendeletben akár ki is lehet tagadni, ebben az esetben pedig a kötelesrész sem jár. A kitagadásról ebben a cikkünkben írtunk korábban.

Kötelesrész

A Hetedik könyv biztosítékot ad arra, hogy a törvényes örökösök ne essenek ki teljes egészében az öröklésből akkor sem, ha az örökhagyó érvényes végrendelettel rendelkezik, ugyanis a leszármazója, házastársa, és szülője ekkor is tarthat igényt kötelesrészre. A kötelesrész mértéke egyharmada annak, amit a kötelesrészre jogosult – végintézkedés hiányában – az örökhagyó után örökölt volna.

Mi az öröklés tárgya

A legtöbb ember nem csupán vagyont halmoz fel életében, hanem sok esetben tartozásokat is. A hagyaték öröklése gyakran terhek öröklésével is jár. Fontos azonban tudni, hogy a tartozásokért való felelősség nem teljeskörű, hanem csupán a ránk hagyományozott örökség erejéig terjed.

Az ingatlan sorsa házastárs öröklése esetén

A Hetedik könyv rendelkezései szerint az örökhagyó házastársát leszármazó örökös mellett többet között megilleti a holtig tartó haszonélvezeti jog az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon. A házastárs bármikor igényelheti a haszonélvezeti jog megváltását, azonban vele szemben a haszonélvezeti jog nem korlátozható, megváltása nem igényelhető. Ha leszármazó nincs vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat.

Mi az öröklési szerződés?

Az öröklési szerződés a végrendelettel szemben egy kétoldalú jognyilatkozat, amelyben meghatározott ellenszolgáltatás fejében az örökhagyó a szerződéses örököst teszi meg hagyatékának örökösévé. Öröklési szerződés esetében az örökhagyó és az örökös között visszterhes jogviszony jön létre, így tehát az örökség fejében az örökös valamilyen ellenszolgáltatást nyújt. A halál esetére szóló ajándékozás fogalmával gyakran keverik, azonban az utóbbiról abban az esetben van szó, ha az ajándékozás azzal a feltétellel történt, hogy a megajándékozott az ajándékozót túléli.

Mi történik a hagyatéki eljárás során?