A polgári peres eljárások tárgyában indult szakmai cikksorozatunk következő témája a polgári eljárásban felmerülő költségek viselésének szabályai. A polgári, büntető és közigazgatási eljárásokat szabályozó törvények kivétel nélkül rendelkeznek az eljárások során felmerülő költségekről, illetve a felmerülő költségek viseléséről. A polgári peres eljárások tárgyában indult szakmai sorozatunk következő, jelen cikkében a polgári peres eljárások esetén előforduló költségekről, azaz a perköltségekről beszélünk. Az új polgári perrendtartás (új Pp.) 2018. január 1. napjától megváltoztatta a perköltség viselésére és a költségkedvezményekre vonatkozó szabályokat.
Perköltségnek nevezünk minden olyan a perben vagy azt megelőzően felmerült költséget, amely a fél jogainak perbeli érvényesítésével függ össze és szükségképpen felmerül. Ide tartozik például a peres eljárás megindításáért vagy az ítélet elleni fellebbezésért megfizetett illeték, a kirendelt szakértő díja, az ügyvédi munkadíj, de még azon keresetkiesés is, amely a bíróság előtt történő megjelenéssel merült fel valamely félnél.
A perköltség megtérítését legkésőbb a tárgyalás berekesztéséig vagy annak hiányában az eljárást befejező határozat meghozataláig lehet kérni annak felszámításával.
A bíróság az eljárást befejező határozatban dönt arról, hogy ki és milyen mértékben viseli a perköltséget és kötelezi az adott felet annak megfizetésére. Érdekesség, hogy lehet külön csak a perköltségről szóló döntés ellen fellebbezést benyújtani, amennyiben például maga az ítélet kedvező számunkra, azaz pernyertesek vagyunk, azonban az elvégzett ügyvédi munkához viszonyítva nem tartjuk megfelelőnek a nekünk megítélt perköltség összegét.
Általános szabály, hogy a pernyertes fél perköltségét a pervesztes fél téríti meg. Ha a felek egymással szemben perköltség megtérítésére kötelesek, a bíróság csak a különbözet megfizetéséről rendelkezik. Részleges a pernyertes tehát az ellenfél perköltségét a pervesztessége arányában köteles megtéríteni, azzal, hogy ha a pernyertesség és a pervesztesség aránya közötti különbség nem jelentős, akkor egyik fél sem köteles perköltség megtérítésére, amely nem azt jelenti, hogy az állam felé sem kell az illetéket megfizetni, vagy az ügyvéd díja is megúszható: pusztán azt, hogy mindenki alapvetően a saját oldalán felmerült költségeket viseli.
Amennyiben a felek a peres eljárás során egyezséget kötnek és azt a bíróság jóváhagyta, úgy a felek megállapodása az irányadó. Ha a felek a perköltség viseléséről nem állapodtak meg, akkor az egyezség szerint pernyertes fél perköltségét az egyezség szerint pervesztes fél téríti meg. Ha a pernyertesség és a pervesztesség aránya nem állapítható meg, egyik fél sem köteles perköltség megtérítésére.
Az eljárás megszüntetése esetén az alperes perköltségét általában a felperes téríti meg kivéve, ha az eljárás az alábbi okokból szűnik meg:
- egyezség – felek megállapodása az irányadó;
- elállás miatt, ha az elállásra azért került sor, mert az alperes a követelést az eljárás megindítását követően teljesítette – ebben az esetben a felperes perköltségét az alperes téríti meg)
- halál vagy megszűnés miatti megszüntetése esetén – egyik fél sem téríti meg az ellenfele perköltségét
- közös kérelem miatti megszüntetés esetén – a felek megállapodása az irányadó, ennek hiányában az alperes perköltségét a felperes téríti meg. Ha azonban a kérelem benyújtására azért került sor, mert az alperes a keresettel érvényesített jogot az eljárás megindítását követően elismerte vagy a keresettel érvényesített követelést teljesítette, a felperes perköltségét az alperes téríti meg.
A szükségtelenül okozott perköltség elkerülése érdekében a jogszabály rögzíti, hogy amennyiben például az alperessel szemben érvényesített jogot és kérelmet elismeri a másik fél és még csak védekezést sem terjeszt elő és egyébként ő maga a perre sem adott okot, akkor a perköltségét a felperes téríti meg.
Amennyiben valamely fél egyes perbeli cselekményeket sikertelenül végez vagy azokkal indokolatlanul késedelmeskedik, határnapot/határidőt mulaszt vagy más módon, akár a perben akár azt megelőzően az ellenfélnek feleslegesen, a perköltség körébe tartozó költséget okoz, ezek megtérítésére a per eredményére tekintet nélkül köteles.
Korábbi cikkünk a pertársaságról itt olvasható. Kényszerű pertársaság és a célszerűségi első esetében a pertársak a perköltséget egyetemlegesen térítik meg, míg egyéb pertársak a perköltséget a perbeli érdekeltségük arányában, ha az érdekeltségükben nincs jelentős eltérés, akkor egyenlő arányban térítik meg. A perköltség azon részét, amely kizárólag a pertársak egyikének vagy egy részének perbeli cselekménye folytán merült fel, a többi pertárs nem köteles megtéríteni.
Beavatkozás esetén a perköltségviselés szabályai sajátosan alakulnak, erről a korábbi cikkünkben már tettünk említést, amely ide kattintva elérhető, de az általános szabály itt az, hogy a beavatkozó által támogatott fél pernyertessége esetén a perbe beavatkozó perköltségét a pervesztes fél téríti meg, míg pervesztesség esetén a beavatkozó téríti meg a pernyertes fél perköltségének azon részét, amely a beavatkozás miatt merült fel.
Az ügyész, valamint a perindításra feljogosított személy helyett a perköltséget az állam téríti meg. Ha jogszabály értelmében a pert ügygondnok ellen kell megindítani, az ügygondnok helyett a perköltséget is az állam viseli.
Ha a bíróság az alperest azért bocsátja el a perből, mert a felperes nem az ellen indította meg a pert, akivel szemben a jog érvényesíthető, az elbocsátott alperes perköltségét a felperes téríti meg.
Perbeli jogutódlás esetén – ha például időközben a banki követelést megvásárolja egy faktoring cég/magánszemély, akkor a bank, mint jogelőd és a jogutód fél a perköltséget egyetemlegesen téríti meg.
Amennyiekben a fentiekkel kapcsolatban kérdése lenne forduljon Irodánkhoz bizalommal!