Próbanap és próbahét – a modern társadalom rabszolgasága

Az emberek a megélhetésükhöz szükséges anyagi forrásokat általában úgy szerzik, hogy dolgoznak, és ezért pénzt kapnak. A munkavégzés kétféleképpen történhet: egyrészről úgy, hogy valaki saját maga munkáltatója, tehát például céget üzemeltet, vagy egyéni vállalkozás keretében vállalkozási vagy megbízási szerződéseket teljesít, másrészről pedig a legáltalánosabb módon: munkaszerződéssel, alkalmazottként.

A munkaviszonyra jellemző egy alá-fölé rendeltségi viszony, ezért nagyobb a lehetősége annak is, hogy a felül lévő munkáltató akarata jobban érvényesül ebben a kapcsolatban. Főleg, ha egy nagyobb vállalatról van szó. A munkajogi jogszabályokat nem tanulmányozó, kétkezi munkájával érvényesülni kívánó munkavállaló ezért nem is nagyon mer belekötni a munkáltatójába, akkor van békesség meg fizetés, ha úgy tesz, ahogy kérik. De hosszú távon ez kizsákmányoláshoz vezet, és egyáltalán nem a munkavállaló javát szolgálja – ezért a munkaviszonyra vonatkozó jogszabályok igyekeznek a munkavállalói érdekeket előtérbe helyezni.

Ingyenmunka, próbanap

A munkáltatói dominanciát jól példázza a manapság divatos próbanap, próbahét vagy vastagabb arcbőrű munkáltatóknál akár „próbahónap” intézménye is. Ez a kitalált intézmény azt jelenti, hogy egy adott próbaidőszakot munkabér nélkül kell ledolgozni gőzerővel, hiszen ilyenkor azt várja el a munkáltató, hogy bizonyítson a jelölt. A munkavállaló pedig a legtöbb esetben meg is teszi, a jövőbeli jutalom (a munkaszerződés) reményében.

A munkajogi szabályok szerint a munkáért díjazás jár. A bérfizetés ugyanis a munkáltató egyik alapkötelessége. Ha csak egy napot dolgozik valaki, akár próbanap keretében, akkor egy napnyi, ha egy hetet, akkor egy heti, ha egy hónapot, akkor egy havi munkabér. Méghozzá nem is akármilyen összegekről beszélünk, mivel az alsó határt, az úgynevezett kötelező legkisebb munkabért – illetve a legalább középfokú szakképzettséget igénylő munka esetén a garantált bérminimumot – minden évben kormányrendelet határozza meg.

Tehát ingyen dolgozni – akár csak egy napig is – törvénybe ütköző. Ettől külön megállapodással sem lehet eltérni. Az ilyen munkáltatót be lehet perelni elmaradt munkabér megtérítéséért, ha van arról bizonyíték, hogy ott dolgoztunk (például egy másolat vagy fénykép a jelenléti ívről, vagy tanúk, munkatársak vagy akár valamilyen munkaszerződés).
A pervesztesség mellett még egy dolog fenyegeti a munkáltatót: munkaügyi ellenőrzés, ami súlyos bírságokat vonhat maga után. A legkisebb bírság szabályszegésenként 30 000 Forint, de a súlyosabb esetek milliós nagyságrendűek is lehetnek.

A szerződés halogatása

Az is előfordul, hogy a munkavállaló jelölttel addig nem is kötnek szerződést, amíg a próbanap vagy próbahét le nem telik. Ez az időszak ugyanis sokszor előfeltétel a nem jogszerűen eljáró munkáltatónál ahhoz, hogy egyáltalán a szerződésig eljusson az illető.
Érdemes viszont tudni, hogy bár a munkaszerződést kötelező írásba foglalni, attól még, mert nincs írásba foglalva, a munkaviszony létrejön, ha a munkavállalót az állásinterjún felveszik, és megkezdi a munkát. Tehát, csak azért, mert nincs papír, vagy eltüntetjük a papírt, a munkaviszonyt nem tesszük semmissé. A munkaszerződés írásba foglalásának elmaradására ugyanis csak a munkavállaló hivatkozhat érvénytelenségi okként.

Ha a szabályt a másik oldalról közelítjük meg, a munkáltató pontosan ezért nem hivatkozhat érvénytelenségre, mivel ez visszaélésre adna okot. Gondoljunk csak bele: felvesz minket egy cég, azt mondja „persze, jövő héten aláírjuk azt a szerződést” ledolgozunk egy hetet, utána pedig már be sem engednek a „munkahelyünkre”. Képzeljük el, mi lenne, ha ilyenkor a cég arra hivatkozhatna, hogy „de hát nem is kötöttünk szerződést”. Persze, hogy nem, de minthogy ez az ő feladata, így a helyzettel nem élhet vissza.

Próbaidő

Fontos, hogy a jogellenes próbanap, próbahét és próbahónap nem egyenlő a teljesen legális próbaidővel.
A próbaidő lényege az, hogy a már létrejött munkaviszony elején a munkavállaló és a munkáltató megtapasztalja, hogy mennyire működik jól a közös munka, de mindezt kötöttségek nélkül. Tehát bármelyikük kihátrálhat különösebb indokolás nélkül ebből a kapcsolatból, ha az mégsem felel meg a korábbi elvárásainak, és ilyenkor a munkaviszony azonnali hatállyal megszűnik. Viszont a próbaidő csak a felmondásban engedi a lazább szabályokat. Arról ugyanis nem lehet szó, hogy a munkavállalónak kevesebbet kéne dolgozni, vagy a munkáltató fizethet kevesebbet. Tehát a próbaidő alatt is rendesen kell dolgozni, és munkabért kell fizetni, csak ha valaki meggondolja magát, még egyszerű a visszaút.

Legális ingyenmunka

Egészen eddig azt fejtegettük, hogy a munkáért fizetség jár, és hogy ez alól a szabály alól nincs kibúvó. Mégis vannak olyan helyzetek, amikor nem harap a munkaügyi hatóság, ha a munkát végző mégsem kap juttatást:

Díjazás nélküli megbízás vagy vállalkozás

A cikkünk elején említettük, hogy munkát végezni nem feltétlen csak munkaviszonyban lehet. A megbízási és vállalkozási jogviszony nagyon közel áll a munkaviszonyhoz, és sokan a hasonlóságot kihasználva így lepleznek munkaszerződéseket – helytelenül, hiszen a tartalom szerint ugyanúgy munkaszerződésnek számít, akárhogy nevezik.
A megbízás és vállalkozás nem olyan világosan alá-fölé rendelt viszony, mint a munkaviszony. A megbízottnak nagyobb a mozgástere: saját eszközöket használ, nincs kötve munkaidőhöz, de sokszor még helyszínhez sem.
A másik fontos különbség pedig, hogy megbízást és vállalkozást ingyenesen is lehet végezni.
Tipikusan cégeknél szokott előfordulni, hogy az egyszemélyes Kft. ügyvezetője nem vesz fel külön díjazást az ügyvezetői tevékenység ellátásáért, hanem megelégszik az osztalékkal.

Szívességi munka

Ez alatt azt értjük, ha egy családtagunk, ismerősünk, vagy bárki, akihez valamilyen személyes kötelék fűz, megkér minket valamire és azt ingyenesen teljesítjük. Formailag az előző pontba illeszthető, mert attól még mert nincs „hivatalos”, papír alapú szerződés, létrejöhet a megbízás. Például, ha a szomszédunk megkér, hogy locsoljuk meg a virágait, amíg nyaral, ez polgárjogi szempontból ingyenes megbízási szerződés.

Társaság tagjának személyes közreműködése

A gazdasági társaságoknál a tevékenységet általában az ügyvezető és a munkavállalók végzik, míg a tulajdonosok a tőkét adják, és a nyereségből osztalék formájában részesednek. Néha viszont előfordul, hogy a tag mégis belefolyik a cég napi teendőibe, mindenféle juttatás nélkül, melyet a szaknyelv személyes közreműködésnek nevez. A személyes közreműködés a társaság javára ingyenesen végezhető, azért ellenszolgáltatás nem jár.

Önkéntes munka

Mielőtt még azt hinnénk, hogy egy cég takarítását önkéntesekkel meg tudnánk oldani, le kell szögezni, hogy olyan munkavégzés, amelyet gazdasági társaságnál végzünk ingyenesen, a jogszabály szerint nem minősülhet önkéntes munkának. Önkéntes munka végezhető például civil szervezeteknél, önkormányzatoknál vagy egyházaknál.

Szakmai gyakorlat

Ennek a munkának a lényege, hogy valaki egy képesítés megszerzéséhez tapasztalatot gyűjtsön. Ezért a tanulmányainak a részeként is felfogható, aminek az elsődleges célja a készségek fejlesztése. Pont a fejlődésre tekintettel érdemes megjegyezni, hogy a hallgató egy idő után már egyenértékű munkaerő lehet az általános munkavállalókkal összehasonlítva. Ezért a jogszabály úgy rendelkezik, hogy a hat hét időtartamot elérő egybefüggő gyakorlat ideje alatt a hallgatót díjazás illeti, melynek mértéke legalább hetente a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) tizenöt százaléka.
Reméljük, hogy a fentiek után világosan elkülöníthető, hogy mikor jogszerű és mikor nem az ingyenes munkavégzés. Javasoljuk továbbá a becsapott munkavállalóknak, hogy ne hagyják annyiban a dolgot, kérjenek segítséget, és adjanak hangot a jogaiknak.