Sok esetben jelentőséggel bír bizonyos iratok, jognyilatkozatok kézbesítésének pontos dátuma, figyelemmel arra, hogy ezen időponthoz különféle jogkövetkezmények fűződhetnek, különösen akkor, ha hivatalos iratról van szó. Erre szolgál a kézbesítést igazoló tértivevény, amely tartalmazza a postára adás pontos napját, továbbá a kézbesítés megkísérlésének, valamint a küldemény átvételének pontos napját, azonban amennyiben csak ajánlott küldeményként adunk fel bizonyos levelet, úgy ez esetben is nyomon követhető a levél kézbesítése az úgynevezett küldeményazonosító (RL szám) segítségével a Magyar Posta honlapján elérhető nyomkövetés szolgáltatással, azonban ez nem minősül hivatalos igazolásnak. A kézbesítés szabályainak ismertetésekor ugyanakkor a fontos kérdés az, hogy mikor tekinthető egy küldemény kézbesítettnek, ha annak átvétele valamilyen oknál fogva nem valósul meg a címzett által. Jelen cikkünkben ennek szabályait kívánjuk bemutatni.
A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) tartalmazza a bírósági iratok kézbesítésének szabályait. Ezen törvény alapján a bírósági iratokat postai szolgáltató útján kell a címzett részére kézbesíteni. Amennyiben a fél meghatalmazott útján jár el a perben vagy törvényes képviselője (például szülő, gyám, gondnok) vagy más személy jogosult eljárni, ezen esetekben az ő részükre kell kézbesíteni a bírósági iratokat. A bírósági iratok kézbesítésére a törvény felállít egy ún. kézbesítési fikciót, mely alapján, ha a címzett az átvételt megtagadta, akkor a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni a bírósági iratokat, továbbá, ha a kézbesítés azért sikertelen, mert a címzett az iratot nem vette át, vagyis a bírósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza, akkor az iratot a kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.
A Pp. szabályain kívül hasonló szabályokat találhatunk az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényben (Ákr.), amely szinte megegyezik a Pp. szabályaival. E szerint a nem elektronikusan közölt iratot a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Ha a kézbesítés azért volt sikertelen, mert az a címzett hatósági nyilvántartásban szereplő lakcíméről vagy székhelyéről a hatósághoz
- a) „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza, az iratot a kézbesítés második megkísérlésének napját,
- b) „ismeretlen” vagy „elköltözött” jelzéssel érkezett vissza, az iratot a kézbesítés megkísérlésének napját
követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.
Fontos kiemelni, hogy a Pp., valamint az Ákr. kizárólag a bírósági és a közigazgatási eljárás során keletkező iratok át nem vétele esetén állít fel ilyen vélelmet. Azonban sok írásban megtett jognyilatkozat hatályosulásának feltétele, hogy azt a címzett határidőben megkapja, mert csak ebben az esetben váltja ki a küldője által kívánt joghatást. Vagyis a jogszabály vagy szerződés által előírt határidő betartásához nemcsak elküldeni szükséges ezen határidőn belül a levelet, hanem a címzettnek határidőben át is kell vennie. Az ilyen iratok átvételének megtagadása esetére, vagy a kézbesítés sikertelenségére semmilyen vélelmet nem ír elő törvény. Így ezekben az esetekben egy későbbi bírósági eljárás során lefolytatott bizonyítás alapján dönti el a bíróság, hogy a jognyilatkozat a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározottak alapján érvényesen került e megküldésre a címzettnek. Egy ilyen bírósági eljárás kimenetele kétséges, ugyanis egyedi ügyekben, egyedi körülmények között a bíróság nem közöltnek tekintett olyan nyilatkozatokat is, amik „nem kereste” jelzéssel jöttek vissza, illetve egy másik eseti döntésben a bíróság nem ismerte el határidőben megtettnek azt a nyilatkozatot, amelyet annak küldője határidőben postára adott, de a címzett – annak ellenére, hogy erre módja lett volna – csak a határidő lejárta után vett át.
A lakásbérleti szerződéssel kapcsolatosan küldött felszólító, illetve felmondó levél vonatkozásában azonban a bírói gyakorlat alapján a levélről való tudomásszerzés, vagyis a közlés időpontjának azt az időpontot tekinti, amikor a címzett utoljára abban a helyzetben volt, hogy a küldeményt átvegye. Vagyis az a nap minősül a kézbesítés napjának, amikor a posta „nem kereste” jelzéssel visszaküldi a levelet a feladónak.
A bizonytalan kézbesítési időpont elkerülése érdekében ajánlott, hogy abban az esetben, ha a felek egymással szerződést kötnek, akkor a szerződésben meghatározásra kerüljön a szerződéssel kapcsolatos jognyilatkozatok megtételének és kézbesítésének szabályai, valamint az átvétel megtagadására vagy a küldemény kézbesíthetetlenségének esetére kézbesítési vélelem kerüljön szabályozásra.
Azonban előfordul olyan eset, hogy a szerződésben elmarad a kézbesítésre vonatkozó szabályok kikötése és jogszabályban előírt írásbeli jognyilatkozat megküldése szükséges a másik félnek. Ilyen esetben fontos, hogy mindenképpen ajánlott tértivevényes levélként kerüljön feladásra a levél, mivel egy esetleges bírósági eljárásban ezzel tudjuk bizonyítani a postára adás napját, valamint azt a napot, amikor a kézbesítést megkísérelték.
Az előbb említettek alapján, ha a felek között szerződés jön létre mindenképpen érdemes részletesen szabályozni a kapcsolattartást és az írásbeli jognyilatkozatok kézbesítésének szabályait, hogy a meghatározott határidőhöz kötött jognyilatkozatok esetén ne okozzon a későbbiekben problémát a levél kézbesítésének bizonyítása.