Mi történhet, ha a havi bevételek nem fedezik az összes kiadást, és választani kell, hogy a törlesztőrészletet vagy számlát fizessük be?
Ezekben az esetekben a legtöbben úgy döntenek, hogy a hitelintézettől, illetve banktól felvett kölcsönük törlesztőrészletét fizetik meg először, és csak ezt követően rendezik valamilyen prioritási sorrend szerint a különböző havidíjakat, illetve rezsiköltségeket. Ennek egyik oka éppen a 2008-2009-es pénzügyi- és gazdasági válság, és annak hatása, ugyanis az emberekben a mai napig erőteljesen él az a félelem, hogy a „bank elviheti a házat”, emiatt sokan inkább a törlesztőrészleteket fizetik ki először, hogy a hitelező pénzintézet ne mondja fel a hitelt, és indítson ellene végrehajtási eljárást.
A különböző szolgáltatókkal (energia, gáz, tv, távközlés) szemben felhalmozott tartozást azonban a mai napig sokan képesek könnyelműen kezelni, mivel nem gondolnak arra, hogy az ingatlanuk elvesztése / elárverezése az ilyen tartozások felhalmozásából is következhet, különösképpen, ha olyan ingatlan kerül elő a végrehajtási eljárásban, amely ingatlan egy kölcsön fedezetéül szolgál. Az ilyen esetekben a jelzálogjog jogosultnak a kölcsön felmondása nélkül is joga van végrehajtást indítani az adós ellen, az így megindult végrehajtási eljárás költségei pedig – tekintettel a többmilliós tőketartozásra – olykor jóval magasabbak lehetnek, mint az adós szolgáltató felé fennálló teljes tartozása.
Hogyan indul a zálogjogosulti bekapcsolódás?
A végrehajtási eljárás megindításának tehát egyik kevésbé ismert, ám annál jelentősebb formája a zálogjogosulti bekapcsolódás hatására indult végrehajtási eljárás, amely biztosítja a zálogjogsult számára a zálogtárgyból történő kielégítést. Magát a zálogjogosulti bekapcsolódást a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht) szabályozza, ezen belül a VI. fejezet 114/A. § az ingóságok, a VII. fejezet 140. § pedig az ingatlanok vonatkozásában. A törvény az ingatlanok esetében tulajdonképpen visszautal az ingóságokra vonatkozó szabályokra, így azok érvényesek az ingatlanokra is.
A bekapcsolódás hatására indult végrehajtási eljárás előfeltétele, hogy az adós ellen már folyamatban van egy végrehajtási eljárás (alapügy), amelyben az adós tulajdonát, vagy résztulajdonát képező – zálogjoggal terhelt ingatlan – lefoglalásra került. Míg főszabályként a végrehajtási eljárás megindításának egyik feltétele, hogy már lejárt, esedékes tartozása legyen az adósnak, addig ebben az esetben nem szükséges, hogy a tartozás esedékes legyen, ugyanis a végrehajtás megindításának, illetve az arra vonatkozó kérelem előterjesztésének lehetősége annál fogva nyílik meg a zálogjogosult számára, hogy az az alapügyben lefoglalásra került a szóban forgó ingatlan.
Amikor a végrehajtó lefoglalja az ingatlant, haladéktalanul köteles értesíteni az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok jogosultját a lefoglalás tényéről, és azzal egyidejűleg, hogy tájékoztatja az ingatlanra vonatkozó becsértékről, felhívja a zálogjogosultak figyelmét a bekapcsolódás iránti kérelem előterjesztésére. A zálogjogosult számára azért különösen fontos, hogy bekapcsolódjon a végrehajtási eljárásba, mivel csak így marad meg a lehetősége arra, hogy a zálogtárgyból eladásából befolyó pénzösszegből részben vagy teljes egészében kielégítsék a követelését, az ingatlan esetleges árverezése esetén. A zálogjogosultnak a bekapcsolódás iránti kérelmét a felhívás átvételét követő 15 munkanapon belül kell előterjesztenie, amelyet az eljáró végrehajtó útján küld meg az illetékes bíróságnak.
Milyen költségekkel jár a kérelem előterjesztése?
A kérelem előterjesztésével felmerülő költségek közül a legjelentősebb az eljárási illeték, amely főszabályként a tőkekövetelés 1%-a, de legalább 5.000,- Ft, legfeljebb 350.000,- Ft.
Mi történik a kérelem előterjesztése után?
A bíróság a kérelem beérkezését követő 3 munkanapon belül intézkedik az alapügy felfüggesztéséről, azonban ezekben az esetekben nem a teljes a végrehajtási eljárás kerül felfüggesztésre, hanem kizárólag a zálogtárggyal – jelen esetben a lefoglalt ingatlannal – kapcsolatosan kerül felfüggesztésre az eljárás, így az alapügyben továbbra is lehetőség van olyan végrehajtási cselekmények foganatosítására, amelyek nem érintik a zálogtárgyat.
A bíróság a felfüggesztésről szóló végzést azzal a felhívással küldi meg az adós részére, hogy nyilatkozzon afelől, hogy a zálogjoggal biztosított követelés jogalapját és összegszerűségét elismeri-e. Amennyiben az adós a jogalapot vagy az összegszerűséget vitatta, és állítását valószínűsítette, úgy a bíróságnak a kérelmet el kell utasítania. Azonban, ha a zálogjog alapjául szolgáló ügyletet közjegyzői okiratba foglalták, úgy sem a jogalap, sem az összegszerűség adós általi vitatásának nincs helye. A bíróságnak akkor is el kell utasítania a kérelmet, ha „a zálogjogosult az adós hozzátartozója vagy olyan jogi személy, amelynek az adóssal való viszonyában többségi befolyás áll fenn, illetve a zálogjog alapítására a gazdálkodó szervezet és tagja között került sor”.
Amennyiben a bíróság a zálogjogosult kérelmét alaposnak találja, a végzésben megállapítja a zálogjogosult kielégítési jogának, illetve engedélyezi számára, hogy az alap végrehajtási eljárásba bekapcsolódjon. A bíróság ugyanebben a végzésében rendelkezik a kérelem előterjesztésével felmerült költségekről (pl.: eljárási illeték, ügyvédi munkadíj) is, amelyek megfizetésére az adós köteles. A végzés jogerőre emelkedését követően az adós ellen új végrehajtási eljárás megindítására kerül sor, amelyben a zálogjogosult már végrehajtást kérőként van jelen.
Fontos kiemelni, hogy a bekapcsolódással indult végrehajtási eljárás szorosan kapcsolódik az alapügyhöz, függ annak sorsától. Amennyiben például az alapügy részletfizetés miatt szünetel, úgy a zálogjogosult végrehajtási eljárása is szünetel, ha pedig az alapügyben az adós az ingatlan elárverezése előtt megfizeti a tartozását és ennek következtében az alapügy megszűnik, akkor a zálogjogosult eljárása kizárólag a bekapcsolódással felmerült költségekre korlátozódik.
Összefoglalva
Egy zálogjoggal terhelt ingatlan végrehajtási eljárásban történő lefoglalása komoly többletköltséget jelenthet az adósnak (például: illeték, ügyvédi munkadíj, egyéb végrehajtási költségeket), illetve az ingatlan elárverezésének valószínűsége is megnő. Adós szemszögből tehát érdemes elkerülni, hogy a követeléseket jogi útra tereljék, különösképpen az olyan esetekben, ahol zálogjoggal terhelt ingatlan lefoglalására is sor kerület, mert az csak tovább súlyosbíthatja az adós helyzetét.
