Aki látott már amerikai filmet, bizonyára találkozott a vádalku intézményével a büntetőeljárásban. A vádalku lényege egy egyezség létrehozása az ügyészség és a vádlott között, amelynek eredményeként mindkét fél jól jár: az ügyészség sikeres vádemelést és elítéltetést mutathat fel, a vádlottat pedig olyan bűncselekményben mondják ki bűnösnek, amelyet maga is elismer, és olyan büntetést kap, amelyben előzetesen megállapodtak. A filmekben gyakran szereplő elem, hogy a vádalkuért cserébe a bűnözőnek fel kell dobnia a társait, vagy más együttműködést kell tanúsítania, azonban ez a vádalkunak nem kötelező feltétele. A vádalku lényege ugyanis nem a nyomozóhatóság segítése más bűncselekmények felderítésében, hanem a már felderített esetekben az eljárás gyorsítása és ésszerű időn belüli lezárása. Az angolszász jogrendszerből ismert vádalkura Magyarországon nincs lehetőség, azonban az új büntetőeljárási törvény hazánkban is bevezette az egyezségkötés széleskörű lehetőségét a büntetőeljárásban.
Vádalku az angolszász jogban
Az angolszász jogban a vádalku keretében az ügyészség és a terhelt számos kérdésben megállapodhatnak. A vádemelést követően az ügyész és a vádlott védője alkudozni kezdenek arról, hogy a vádlott a vádhoz képest milyen mértékben hajlandó bűnösségét beismerni (például szándékos emberölés helyett csak gondatlanságból elkövetett emberölésben, vagy csak halált okozó testi sértésben), majd ha ebben megállapodtak, egyezség születik a kiszabható büntetésről is. Amennyiben a vádlott a megegyezés szerinti bűncselekményben beismeri a bűnösségét, s ezzel lemond arról a jogáról, hogy ügyében az esküdtek döntsenek, úgy a bíró nem folytat le bizonyítást, és az egyezség alapján hozza meg ítéletét. Az eljárás így sokkal gyorsabban véget ér, és cserébe a terhelt biztos lehet afelől, hogy az ügyész csak az egyezségben megállapított bűncselekmény miatt képviseli a vádat (és más cselekmények és „egyéb disznóságok” nem kerülnek elő).
Magyar előzmények: lemondás a tárgyalásról
A korábbi büntetőeljárási törvény (1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról) is ismert egyfajta egyszerűsített eljárást a terhelt beismerése esetén: ez volt a tárgyalásról lemondás. Ha a terhelt a vádemelést megelőzően bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomást tett és egyúttal lemondott a tárgyaláshoz való jogáról, akkor a bíróság nyilvános ülésen megállapította a vádirattal egyező tényállást és a vádirattal egyező minősítést, és ennek megfelelő büntetést szabott ki. Ebben az eljárásban tehát nem került sor bizonyítás lefolytatására, a beismerés alapján pedig a bíró enyhébb büntetést szabott ki. Az eljárást a terheltnek kellett kezdeményeznie, azonban bizonyos esetekben a törvény ennek az eljárásnak az alkalmazását kizárta, például fiatalkorúak esetén, illetve magánvádas és pótmagánvádas eljárásokban.
Egyezség az új törvény szerint – egyezség a bűnösség beismeréséről
A jelenleg hatályos büntetőeljárási törvény (2017. évi XC. törvény) az egyezségkötést az ügyészség és a terhelt között bármely ügyben, bármely bűncselekmény esetén lehetővé teszi. A törvény szövege szerint „az ügyészség és a terhelt egyezség esetén lefolytatandó eljárás érdekében a vádemelés előtt egyezséget köthet a terhelt által elkövetett bűncselekmény vonatkozásában a bűnösség beismeréséről és ennek következményeiről. Az egyezség megkötését a terhelt, a védő és az ügyészség egyaránt kezdeményezheti. Az ügyészség a kezdeményezését a terhelt kihallgatása során is közölheti.” Az egyezség a bűnösség beismeréséről elnevezésű eljárásra ugyanakkor csak a vádemelésig van lehetőség – a törvény ezzel kívánja motiválni a terhelteket a mielőbbi beismerésre és ezáltal az eljárások gyorsítására.
Az egyezségkötést akár az ügyészség, akár a terhelt vagy a védője kezdeményezheti. Ha a terheltnek nincs védője, azonban kezdeményezi az egyezséget, vagy erre az ügyészség lát lehetőséget, úgy azonnal védőt rendelnek ki a terhelt számára, ugyanis az eljárásban (a terhelt jogainak védelme érdekében) védő részvétele kötelező.
A magyar „vádalku” ugyanakkor az angolszász jogrendszerből ismert vádalkutól jelentősen eltér: az ügyészség által megállapított tényállás, és annak törvényi minősítése (tehát, hogy a terhelt által elkövetett cselekményt az ügyészség milyen bűncselekménynek minősíti), nem lehet tárgya az egyezségnek. Szó sem lehet tehát olyasmiről, hogy ha valakit szándékos emberöléssel vádolnak, az illető azzal próbálkozzon, hogy „de hát az nem is úgy volt, a sértett szándékosan szaladt bele a késbe (tizenháromszor) és igazából nem is akartam bántani”, mivel a minősítésről való alkudozást a törvény eleve kizárja. Az egyezségkötés keretében a terhelt számára egyetlen lehetőség van: vagy beismer, vagy nem, ha viszont nem, akkor nincs egyezség. A beismerés azonban a gyanúsításban szereplő bűncselekmények egy részére is vonatkozhat (tehát egyes cselekményeket a terhelt elismer, míg másokat nem), és ekkor egyezség csak erről a részről születik.
Előfordulhat, hogy a terhelt hiába kezdeményezi az egyezségkötést, azt az ügyészség nem fogadja el – ekkor az eljárás az általános szabályok szerint folytatódik tovább. Ha azonban mindkét félben van hajlandóság, megkezdődik az egyezségről való egyeztetés, amely általában egy személyes megbeszélés az ügyészségen, minden formalitás nélkül. Az egyeztetésről nem kell tehát jegyzőkönyvet készíteni, sőt arra is lehetőség van, hogy a védő és az ügyész a terhelt részvétele nélkül is egyeztessenek.
Ha az ügyészség és a terhelt – akár védői közvetítéssel – az egyezség tartalmában megegyezett, azaz sikerült szóbeli megállapodásra jutni a megkötendő egyezség valamennyi eleméről, akkor az ügyészség a gyanúsítottat az általános szabályok szerint kihallgatja és immár jegyzőkönyvbe foglaltan figyelmezteti arra, hogy az egyeztetések eredményeként körvonalazódott, írásban is rögzíteni tervezett egyezség milyen konkrét következményekkel jár. A figyelmeztetést és a terhelt erre adott válaszát követően az egyezséget is a gyanúsítotti kihallgatás jegyzőkönyvébe kell foglalni, amelyet az ügyész, a terhelt és a védő az egyeztetések tisztességének igazolása, valamint az egyezség hitelességének biztosítása érdekében kizárólag együttesen írhat alá. Ugyanebből az okból a jegyzőkönyvbe foglalt egyezség az annak alapján folytatott eljárás célján túlmenően más joghatás kiváltására nem alkalmas.
Ha az ügyészség, a terhelt és a védő nem kötött egyezséget, a törvény kizárja, hogy a kezdeményezést, valamint az ezzel összefüggésben keletkezett ügyiratokat bizonyítékként, illetve bizonyítási eszközként lehessen felhasználni. Ebben az esetben az ügyészség az egyezség megkötésére irányuló kezdeményezésről nem tájékoztathatja a bíróságot és az ezzel összefüggésben keletkezett ügyiratokat sem nyújthatja be a bírósághoz.
Az egyezség tartalma
És hogy miről szólhat az egyezség? Amint azt már említettük: magáról a tényállásról és a minősítésről nem, így az egyezség lényege, hogy a terhelt mennyiben hajlandó beismerni a cselekményt, és az ügyészség ezért részére milyen büntetést ajánl fel.
A terhelt az egyezségben a büntetőeljárás alapjául szolgáló valamennyi vagy akár csak egyes bűncselekmények vonatkozásában is beismerheti a bűnösségét. A beismerés azonban kizárólag a terhelt által elkövetett bűncselekményre irányulhat, azaz az egyezség megkötését megelőzően a nyomozás során beszerzett adatokra és bizonyítékokra támaszkodva az ügyészségnek is vizsgálnia kell, hogy a terhelt beismerése a valósághű tényállás megállapításának igényével összhangban áll-e.
Az egyezség nélkülözhetetlen tartalmi eleme az egyezséggel érintett, és az ügyészség által megállapított bűncselekmény történeti tényállásának – vádirattal egyező formájú és részletezettségű – leírása és Btk. szerinti minősítése, valamint a terhelt részéről a bűnösség beismerése és annak jegyzőkönyvi vállalása, hogy a beismerés érdekében – akár az egyezséget tartalmazó jegyzőkönyvben, akár külön ügyiratban – vallomást tesz. Az egyezséget tartalmazó jegyzőkönyvet az ügyészség a vádirattal együtt nyújtja be a bírósághoz.
Tartalmaznia kell továbbá az egyezségnek, hogy a terhelt és az ügyészség milyen nemű és mértékű büntetésben vagy önállóan alkalmazható intézkedésben állapodott meg. Ha az egyezség büntetés kiszabására irányul, az egyezség tartalmazza azt, hogy az ügyészség, a terhelt és a védő milyen nemű, mértékű vagy tartamú büntetést vesz tudomásul. Ha a Btk. lehetővé teszi, az egyezségben a büntetés enyhítésére vagy a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezések is figyelembe vehetőek. A Btk.-ban meghatározott feltételek fennállása esetén az egyezség önállóan alkalmazható intézkedés alkalmazására is irányulhat, ebben az esetben az egyezség tartalmazza azt, hogy az ügyészség, a terhelt és a védő milyen nemű, mértékű vagy tartamú intézkedést vesz tudomásul. Az önállóan alkalmazott intézkedés tekintetében a Be. az értelmező rendelkezések körében a büntetés helyett alkalmazott intézkedés kifejezést használja, amely alatt értendő a megrovás, a próbára bocsátás a jóvátételi munka és a javítóintézeti nevelés. A kényszergyógykezelés, az elkobzás, a vagyonelkobzás és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele ugyanis nem képezheti egyezség tárgyát, a pártfogó felügyelet pedig a Btk. szerint önállóan nem alkalmazható.
A törvény emellett az egyezségen alapuló eljárások sikeressége érdekében abba a helyzetbe hozza az ügyészséget, hogy képes lesz garantálni az egyezségnek megfelelő bírósági döntést, ezért úgy rendelkezik, hogy ha az ügyészség és a terhelt egyezséget kötött, az ügyészség a jegyzőkönyvbe foglalt egyezséggel azonos tényállás és minősítés miatt emel vádat, és a vádiratban indítványt tesz arra, hogy a bíróság az egyezséget hagyja jóvá, az egyezség tartalmával egyező milyen büntetést szabjon ki, illetve intézkedést alkalmazzon, és az egyezség tartalmával egyező milyen egyéb rendelkezést tegyen.
Garanciális elem – védő részvétele kötelező
Fontos szabálya az egyezségkötésnek, hogy a védő részvétele az eljárás ezen szakaszában mindenképpen kötelező – ez ugyanis biztosítja azt, hogy a terhelt csak akkor éljen az egyezségkötés, és ezáltal a beismerés eszközével, ha az eljárás adataiból az tűnik ki, hogy számára ez a legkedvezőbb megoldás. A védőügyvéd ugyanis az a személy, aki megalapozottan el tudja dönteni, szükség van-e ilyen egyezségkötésre – ezért a védő meg tudja akadályozni azt is, hogy ártatlanok inkább bevalljanak egy kisebb súlyú cselekményt azért, mert túlságosan félnek a büntetőeljárástól. Az ügyvédeknek tehát az a feladatuk, hogy ügyfelüket lelkiismeretesen tájékoztassák erről a védekezési lehetőségről, és mérlegeljék, hogy érdemes-e az adott ügyben ezt kezdeményezni, valamint, hogy az egyezségkötés során is a gyanúsított számára legelőnyösebb eredményt harcolják ki.
