A fizetés nélküli szabadság szabályozása – Kinek jó és kinek nem?

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on email
Email
Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Share on email

Ha azt halljuk: fizetés nélküli szabadság, általában valamilyen kellemetlen dolog jut eszünkbe, például egy olyan helyzet, amikor a munkáltató átmeneti fizetési nehézségei miatt nem tud munkabért fizetni, ezért a dolgozóit szabadságra küldi egy időre, amely alatt nem ad nekik fizetést. A Munka Törvénykönyve szerint azonban többféle fizetés nélküli szabadság létezik: egyes esetekben a munkavállaló kérésére a munkáltató köteles fizetés nélküli szabadságot biztosítani a dolgozónak, más esetekben pedig a felek kölcsönös megállapodása alapján kerülhet erre sor. Az első esetben a munkavállalók a fizetés nélküli szabadságot csak a törvény által speciálisan meghatározott feltételek bekövetkezésekor kérhetik, a megállapodáson alapuló fizetés nélküli szabadság bevezetését azonban a törvény nem köti semmilyen feltételhez, arra bármikor sor kerülhet. A koronavírus okozta válsághelyzetben sok munkáltató első reakciója az volt, hogy dolgozóit fizetés nélküli szabadságra küldte. Ez mindkét fél számára előnyös lehetett, hiszen a járvány elmúltával a munkáltató akár másnap újra tudta indítani a vállalkozását a már rendelkezésre álló munkaerő állománnyal, a munkavállalók számára pedig biztonságot jelenthetett a tudat, hogy néhány nehéz hónap után ugyanúgy folytathatták munkájukat a megszokott helyen. A veszélyhelyzet vége után is érdemes azonban átgondolni, hogy mikor jár fizetés nélküli szabadság, milyen előnye és hátrányai vannak.

 

Fizetés nélküli szabadság gyermek gondozása céljából

 

A fizetés nélküli szabadság igénybevételének leggyakoribb esete, amikor azt a munkavállaló kisgyermekének gondozása céljából igényli. Ez egy olyan eset, amikor a munkavállaló kérésére a munkáltató köteles elrendelni a fizetés nélküli szabadságot.

 

A várandósság, a szülés, illetve az azt követő első néhány év olyan speciális élethelyzet, amikor a munkavállaló – érthető okokból – nem tud ugyanúgy munkát végezni, mint korábban, éppen ezért azonban kiszolgáltatott helyzetben van. Annak érdekében, hogy ne lehessen egyik napról a másikra megfosztani a munkahelyétől – mint ahogyan azt a munkáltató gazdasági ésszerűsége indokolná – a Munka Törvénykönyve speciális szabályokkal segíti a gyermeket vállalókat.

 

A várandós nőket már a várandósság ideje alatt felmondási védelem illeti meg, a törvény pedig előírja, hogy a szülést követően 24 hét szülési szabadságra, majd a gyermekük gondozása céljából fizetés nélküli szabadságra jogosultak. A gyakorlatban már a szülési szabadság ideje is „fizetés nélkülinek” minősül, hiszen ez idő alatt a nő nem a munkáltatójától kap fizetést, hanem a társadalombiztosítási ellátást veszi igénybe, ezt az időszakot azonban a törvény nem fizetés nélküli szabadságnak definiálja. A kettő közötti lényeges különbség, hogy a fizetés nélküli szabadság idejével ellentétben a szülési szabadság ideje munkában töltött időnek minősül, amely azt jelenti, hogy erre az időre a kifejezetten munkavégzéshez kapcsolódó juttatások kivételével a munkavállalót minden olyan juttatás megilleti, amely magához a jogviszonyhoz, nem pedig a tényleges munkavégzéshez kapcsolódik.

 

A szülési szabadság lejártát követően (amelyre szintén kötelező a munkavállalót „elengedni”, amennyiben kéri) megkezdődhet a fizetés nélküli szabadság ideje. A törvény szerint a munkavállaló gyermeke harmadik életéve betöltéséig – a gyermek gondozása céljából – fizetés nélküli szabadságra jogosult, amelyet a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni.

 

Ugyanígy fizetés nélküli szabadság illeti meg a munkavállalót gyermek örökbe fogadása esetén is. A munkavállaló – örökbe fogadott gyermeke gondozása céljából – a gyermek gondozásba történő kihelyezésének kezdő időpontjától számított három évig, három évesnél idősebb gyermek esetén hat hónapig fizetés nélküli szabadságra jogosult, amelyet a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni.

A gyermek gondozása céljából igényelhető fizetés nélküli szabadság harmadik esete, amikor valaki tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermekét saját háztartásában neveli: ekkor a gyermek tíz éves koráig jár részére a fizetés nélküli szabadság.

 

A munkavállalónak a fizetés nélküli szabadság igénybevételére irányuló szándékát legalább 15 nappal korábban kell bejelentenie a munkáltatónak, a szabadság megszüntetése pedig szintén a munkavállaló kérésétől függ: a fizetés nélküli szabadság a munkába való visszatérési szándékának bejelentésétől számított 30. napon szűnik meg.

 

Fizetés nélküli szabadság a felek megállapodása alapján

 

A gyermek gondozása, illetve a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés eseteit kivéve a munkavállaló más okból egyoldalúan nem „kényszerítheti” a munkáltatót arra, hogy részére fizetés nélküli szabadságot biztosítson, tehát ha például a munkavállaló úgy dönt, hogy szívesen töltene el egy fél évet utazgatással, majd ezt követően ismét visszatérne a munkába, a munkáltatónak nem kötelessége ezt részére engedélyezni.

 

Fontos azonban tudni, hogy egy ilyen megállapodásnak mindenképpen a felek kölcsönös akaratán, beleegyezésén kell alapulnia, tehát a munkáltató nem kényszerítheti fizetés nélküli szabadságra a dolgozóját, ha nem tud neki fizetni, illetve a munkavállaló sem kényszerítheti ki a munkáltatójától, hogy a fizetés nélküli szabadságot engedélyezze részére.

 

Amennyiben mind a két fél egyetért abban, hogy a munkaviszonyt egy későbbi időpontban folytatni akarják, érdemes ennek körülményeit is tisztázni a megállapodásban. Előre megszabható például, hogy a fizetés nélküli szabadság meddig tart (például: a koronavírus esetén a veszélyhelyzet megszüntetését, vagy a vendéglátóhelyek nyitvatartási korlátozásának megszüntetését követő első munkanapig, de akár pontos dátum is megjelölhető, ha a fizetés nélküli szabadságot a fent említett utazgatás miatt veszi igénybe a munkavállaló).

 

Amennyiben a felek nem rendelkeznek a fizetés nélküli szabadság hosszáról, azt bármelyik fél bármikor jogosult megszüntetni, ekkor a munkavégzés folytatódik, vagy a munkaviszony valamelyik fél által megszüntetésre kerül. A munkaviszony megszüntetésére a fizetés nélküli szabadság igénybevétele alatt is lehetőség van, munkáltatóként azonban ekkor ügyelni kell arra, hogy az indokolási kötelezettség és annak szabályai továbbra is fennállnak (a munkáltatói felmondás szabályairól ebben a cikkben írtunk részletesen).

 

Mielőtt a felek a fizetés nélküli szabadságról megállapodnak, a munkáltató együttműködési és tájékoztatási kötelezettségéből fakadóan is köteles a munkavállaló részére annak következményeit ismertetni. A munkavállalót tájékoztatni kell arról, hogy a fizetés nélküli szabadság ebben az esetben nem számít munkaviszonyban töltött időnek, így a szabadságra és – ha a fizetés nélküli szabadság időtartama a harminc napot meghaladja – a végkielégítésre, felmondási időre jogosító időtartamba sem számít be.

 

Társadalombiztosítási ellátások a fizetés nélküli szabadság ideje alatt

 

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény szerint a fizetés nélküli szabadság ideje alatt szünetel a biztosítási jogviszony, kivéve ha

  • a fizetés nélküli szabadság idejére csecsemőgondozási díj, örökbefogadói díj, gyermekgondozási díj, gyermekgondozást segítő ellátás, gyermekgondozási segély vagy gyermeknevelési támogatás kerül folyósításra, vagy
  • a fizetés nélküli szabadságot tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén veszik igénybe,
  • azt önkéntes tartalékos katonai szolgálat teljesítése céljából veszik igénybe

 

A fenti szabály szerint tehát ha a fizetés nélküli szabadságra a felek megállapodása alapján kerül sor, ez idő alatt a munkavállaló biztosítási jogviszonya szünetel, éppen emiatt a járvány idején a munkáltatók által előszeretettel alkalmazott fizetés nélküli szabadság a munkavállalók számára nem tűnt kifejezetten vonzónak.

 

Az sem kizárt, hogy a munka hiánya miatt fizetés nélküli szabadságon lévő munkavállaló máshol munkát vállaljon, ekkor az új munkaviszony alapján válik jogosulttá a társadalombiztosítási ellátásokra. Arra azonban ügyelnie kell, hogy a fizetés nélküli szabadság megszűnését követően a régi munkahelyén is munkába kell állnia, azt az újabb munkaviszony nem akadályozhatja.

 

***

A fizetés nélküli szabadság tehát akkor jó a munkavállalónak, ha valamilyen speciális élethelyzet miatt (például gyermek nevelése, gondozása) egy ideig garantáltan nem tud munkát végezni, később azonban szándékában áll visszatérni eredeti munkahelyére, továbbá, ha a kieső fizetése pótlására máshonnan (például a társadalombiztosításból) bevételhez jut. A munkáltató számára pedig nyilvánvalóan akkor lehet előnyös a fizetés nélküli szabadság, amikor gazdasági kényszerűségből költséget kell csökkentenie, ezért nem bánja, ha néhány hónapig nem kell munkabért fizetnie, a gazdasági problémák megszűnésével azonban szeretné minél gyorsabban újraindítani és felpörgetni vállalkozását. Fontos tehát, hogy amennyiben a felek közös megállapodásával kerül sor a fizetés nélküli szabadság elrendelésére, a megállapodás mindkét fél érdekeit szem előtt tartsa, például ne akadályozza meg a munkavállalót abban, hogy az átmeneti időszakra máshol munkát vállaljon. Ha a fizetés nélküli szabadság tűnik az egyetlen lehetséges megoldásnak, egy munkajogi viszonyokban jártas ügyvéd sokat segíthet abban, hogy mindkét fél számára elfogadható megállapodás jöjjön létre, és a munkaviszony fenntartása továbbra is a felek érdekében álljon.

06 1 365 1000
x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom Adatvédelmi tájékoztató

Pin It on Pinterest