Ha azt halljuk: fizetés nélküli szabadság, általában valamilyen kellemetlen dolog jut eszünkbe, például egy olyan helyzet, amikor a munkáltató átmeneti fizetési nehézségei miatt nem tud munkabért fizetni, ezért a dolgozóit szabadságra küldi egy időre, amely alatt nem ad nekik fizetést. A Munka Törvénykönyve szerint azonban többféle fizetés nélküli szabadság létezik: egyes esetekben a munkavállaló kérésére a munkáltató köteles fizetés nélküli szabadságot biztosítani a dolgozónak, más esetekben pedig a felek kölcsönös megállapodása alapján kerülhet erre sor. Az első esetben a munkavállalók a fizetés nélküli szabadságot csak a törvény által speciálisan meghatározott feltételek bekövetkezésekor kérhetik, a megállapodáson alapuló fizetés nélküli szabadság bevezetését azonban a törvény nem köti semmilyen feltételhez, arra bármikor sor kerülhet. A koronavírus okozta válsághelyzetben sok munkáltató első reakciója az volt, hogy dolgozóit fizetés nélküli szabadságra küldte. Ez mindkét fél számára előnyös lehetett, hiszen a járvány elmúltával a munkáltató akár másnap újra tudta indítani a vállalkozását a már rendelkezésre álló munkaerő állománnyal, a munkavállalók számára pedig biztonságot jelenthetett a tudat, hogy néhány nehéz hónap után ugyanúgy folytathatták munkájukat a megszokott helyen. A veszélyhelyzet vége után is érdemes azonban átgondolni, hogy mikor jár fizetés nélküli szabadság, milyen előnye és hátrányai vannak.
Fizetés nélküli szabadság gyermek gondozása céljából
A fizetés nélküli szabadság igénybevételének leggyakoribb esete, amikor azt a munkavállaló kisgyermekének gondozása céljából igényli. Ez egy olyan eset, amikor a munkavállaló kérésére a munkáltató köteles elrendelni a fizetés nélküli szabadságot.
A várandósság, a szülés, illetve az azt követő első néhány év olyan speciális élethelyzet, amikor a munkavállaló – érthető okokból – nem tud ugyanúgy munkát végezni, mint korábban, éppen ezért azonban kiszolgáltatott helyzetben van. Annak érdekében, hogy ne lehessen egyik napról a másikra megfosztani a munkahelyétől – mint ahogyan azt a munkáltató gazdasági ésszerűsége indokolná – a Munka Törvénykönyve speciális szabályokkal segíti a gyermeket vállalókat.
A várandós nőket már a várandósság ideje alatt felmondási védelem illeti meg, a törvény pedig előírja, hogy a szülést követően 24 hét szülési szabadságra, majd a gyermekük gondozása céljából fizetés nélküli szabadságra jogosultak. A gyakorlatban már a szülési szabadság ideje is „fizetés nélkülinek” minősül, hiszen ez idő alatt a nő nem a munkáltatójától kap fizetést, hanem a társadalombiztosítási ellátást veszi igénybe, ezt az időszakot azonban a törvény nem fizetés nélküli szabadságnak definiálja. A kettő közötti lényeges különbség, hogy a fizetés nélküli szabadság idejével ellentétben a szülési szabadság ideje munkában töltött időnek minősül, amely azt jelenti, hogy erre az időre a kifejezetten munkavégzéshez kapcsolódó juttatások kivételével a munkavállalót minden olyan juttatás megilleti, amely magához a jogviszonyhoz, nem pedig a tényleges munkavégzéshez kapcsolódik.
A szülési szabadság lejártát követően (amelyre szintén kötelező a munkavállalót „elengedni”, amennyiben kéri) megkezdődhet a fizetés nélküli szabadság ideje. A törvény szerint a munkavállaló gyermeke harmadik életéve betöltéséig – a gyermek gondozása céljából – fizetés nélküli szabadságra jogosult, amelyet a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni.
Ugyanígy fizetés nélküli szabadság illeti meg a munkavállalót gyermek örökbe fogadása esetén is. A munkavállaló – örökbe fogadott gyermeke gondozása céljából – a gyermek gondozásba történő kihelyezésének kezdő időpontjától számított három évig, három évesnél idősebb gyermek esetén hat hónapig fizetés nélküli szabadságra jogosult, amelyet a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni.
A gyermek gondozása céljából igényelhető fizetés nélküli szabadság harmadik esete, amikor valaki tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermekét saját háztartásában neveli: ekkor a gyermek tíz éves koráig jár részére a fizetés nélküli szabadság.
A munkavállalónak a fizetés nélküli szabadság igénybevételére irányuló szándékát legalább 15 nappal korábban kell bejelentenie a munkáltatónak, a szabadság megszüntetése pedig szintén a munkavállaló kérésétől függ: a fizetés nélküli szabadság a munkába való visszatérési szándékának bejelentésétől számított 30. napon szűnik meg.
Fizetés nélküli szabadság a felek megállapodása alapján
A gyermek gondozása, illetve a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés eseteit kivéve a munkavállaló más okból egyoldalúan nem „kényszerítheti” a munkáltatót arra, hogy részére fizetés nélküli szabadságot biztosítson, tehát ha például a munkavállaló úgy dönt, hogy szívesen töltene el egy fél évet utazgatással, majd ezt követően ismét visszatérne a munkába, a munkáltatónak nem kötelessége ezt részére engedélyezni.
Fontos azonban tudni, hogy egy ilyen megállapodásnak mindenképpen a felek kölcsönös akaratán, beleegyezésén kell alapulnia, tehát a munkáltató nem kényszerítheti fizetés nélküli szabadságra a dolgozóját, ha nem tud neki fizetni, illetve a munkavállaló sem kényszerítheti ki a munkáltatójától, hogy a fizetés nélküli szabadságot engedélyezze részére.
Amennyiben mind a két fél egyetért abban, hogy a munkaviszonyt egy későbbi időpontban folytatni akarják, érdemes ennek körülményeit is tisztázni a megállapodásban. Előre megszabható például, hogy a fizetés nélküli szabadság meddig tart (például: a koronavírus esetén a veszélyhelyzet megszüntetését, vagy a vendéglátóhelyek nyitvatartási korlátozásának megszüntetését követő első munkanapig, de akár pontos dátum is megjelölhető, ha a fizetés nélküli szabadságot a fent említett utazgatás miatt veszi igénybe a munkavállaló).
Amennyiben a felek nem rendelkeznek a fizetés nélküli szabadság hosszáról, azt bármelyik fél bármikor jogosult megszüntetni, ekkor a munkavégzés folytatódik, vagy a munkaviszony valamelyik fél által megszüntetésre kerül. A munkaviszony megszüntetésére a fizetés nélküli szabadság igénybevétele alatt is lehetőség van, munkáltatóként azonban ekkor ügyelni kell arra, hogy az indokolási kötelezettség és annak szabályai továbbra is fennállnak (a munkáltatói felmondás szabályairól ebben a cikkben írtunk részletesen).
Mielőtt a felek a fizetés nélküli szabadságról megállapodnak, a munkáltató együttműködési és tájékoztatási kötelezettségéből fakadóan is köteles a munkavállaló részére annak következményeit ismertetni. A munkavállalót tájékoztatni kell arról, hogy a fizetés nélküli szabadság ebben az esetben nem számít munkaviszonyban töltött időnek, így a szabadságra és – ha a fizetés nélküli szabadság időtartama a harminc napot meghaladja – a végkielégítésre, felmondási időre jogosító időtartamba sem számít be.
Társadalombiztosítási ellátások a fizetés nélküli szabadság ideje alatt
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény szerint a fizetés nélküli szabadság ideje alatt szünetel a biztosítási jogviszony, kivéve ha
- a fizetés nélküli szabadság idejére csecsemőgondozási díj, örökbefogadói díj, gyermekgondozási díj, gyermekgondozást segítő ellátás, gyermekgondozási segély vagy gyermeknevelési támogatás kerül folyósításra, vagy
- a fizetés nélküli szabadságot tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén veszik igénybe,
- azt önkéntes tartalékos katonai szolgálat teljesítése céljából veszik igénybe
A fenti szabály szerint tehát ha a fizetés nélküli szabadságra a felek megállapodása alapján kerül sor, ez idő alatt a munkavállaló biztosítási jogviszonya szünetel, éppen emiatt a járvány idején a munkáltatók által előszeretettel alkalmazott fizetés nélküli szabadság a munkavállalók számára nem tűnt kifejezetten vonzónak.
Az sem kizárt, hogy a munka hiánya miatt fizetés nélküli szabadságon lévő munkavállaló máshol munkát vállaljon, ekkor az új munkaviszony alapján válik jogosulttá a társadalombiztosítási ellátásokra. Arra azonban ügyelnie kell, hogy a fizetés nélküli szabadság megszűnését követően a régi munkahelyén is munkába kell állnia, azt az újabb munkaviszony nem akadályozhatja.
***
A fizetés nélküli szabadság tehát akkor jó a munkavállalónak, ha valamilyen speciális élethelyzet miatt (például gyermek nevelése, gondozása) egy ideig garantáltan nem tud munkát végezni, később azonban szándékában áll visszatérni eredeti munkahelyére, továbbá, ha a kieső fizetése pótlására máshonnan (például a társadalombiztosításból) bevételhez jut. A munkáltató számára pedig nyilvánvalóan akkor lehet előnyös a fizetés nélküli szabadság, amikor gazdasági kényszerűségből költséget kell csökkentenie, ezért nem bánja, ha néhány hónapig nem kell munkabért fizetnie, a gazdasági problémák megszűnésével azonban szeretné minél gyorsabban újraindítani és felpörgetni vállalkozását. Fontos tehát, hogy amennyiben a felek közös megállapodásával kerül sor a fizetés nélküli szabadság elrendelésére, a megállapodás mindkét fél érdekeit szem előtt tartsa, például ne akadályozza meg a munkavállalót abban, hogy az átmeneti időszakra máshol munkát vállaljon. Ha a fizetés nélküli szabadság tűnik az egyetlen lehetséges megoldásnak, egy munkajogi viszonyokban jártas ügyvéd sokat segíthet abban, hogy mindkét fél számára elfogadható megállapodás jöjjön létre, és a munkaviszony fenntartása továbbra is a felek érdekében álljon.