A jog általános szabályai szerint minden ember cselekvőképes, kivéve, ha törvény, vagy a cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó bírói ítélet megállapítja ennek ellenkezőjét. A cselekvőképesség azt jelenti, hogy saját nevünkben, önállóan szerezhetünk jogokat és vállalhatunk kötelezettségeket – feltételezve ezzel azt is, hogy rendelkezünk az érdekeinknek megfelelő döntéshez szükséges belátási képességgel. Tény ugyanakkor, hogy nem mindenki képes belátni döntéseinek következményeit, akár azért, mert túl fiatal, akár amiatt, mert valamilyen betegség akadályozza abban, hogy képes legyen jó döntést hozni. A jog azonban nekik is védelmet kíván nyújtani, ezért alkotta meg a korlátozott cselekvőképesség és a cselekvőképtelenség fogalmát, amelyek esetén csak bizonyos körben hozhatóak önálló döntések. Az alábbiakban azt fogjuk bemutatni, meddig terjedhet ez az önállóság.
A cselekvőképesség korlátozása
Amint arról fentebb már szó volt, a cselekvőképességet kizárólag törvény, vagy bírói ítélet korlátozhatja. A bírói ítélet meghozatalát azonban hosszú hónapok előzhetik meg, addig pedig akkor is cselekvőképesnek kell tekintetni a látszólag cselekvőképtelen személyt, ha például egy agyvérzés miatt önálló életvitelre képtelen, és még kommunikálni sem tud. A cselekvőképesség korlátozására sor kerülhet részlegesen, ami azt jelenti, hogy a bíróság csak bizonyos ügycsoportokra mondja ki az illetőről, hogy nem rendelkezik a megfelelő belátási képességgel. Például egy enyhe fokban értelmi sérült személy is lehet annyira önálló, hogy egyszerűbb betanított munkát végezzen, és ennek érdekében munkaszerződést kössön, vagy munkaviszonnyal kapcsolatos jognyilatkozatot tegyen, ahhoz azonban már nem tekinthető eléggé önállónak, hogy a bankszámláját kezelje, vagy döntsön az ingatlanának eladásáról vagy megterheléséről. Mindazon ügycsoportokban tehát, amelyekben a bíróság korlátozza a cselekvőképességet, az érintett helyett annak gondnoka dönt – szükség esetén a Gyámhatóság jóváhagyásával.
A Polgári Törvénykönyv két esetben rendelkezik a cselekvőképesség korlátozásáról. Az egyik, amelyet mindenki ismer: a kiskorú gyermekek cselekvőképtelensége. A 14 év alatti gyermekek cselekvőképtelennek, a 14 és 18 év közöttiek pedig korlátozottan cselekvőképesnek minősülnek. A másik törvény által szabályozott korlátozás pedig, amikor valaki csak ideiglenesen veszíti el cselekvőképességét, például drogok vagy gyógyszerek hatására.
A cselekvőképtelen állapot
A törvény úgy rendelkezik, hogy semmis annak a személynek a jognyilatkozata, aki a jognyilatkozat megtételekor olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik. Azonban a cselekvőképtelen állapotban tett jognyilatkozat a cselekvőképtelenség miatt nem semmis, ha tartalmából és megtételének körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozat megtétele a fél cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna. Kivéve ezen szabály alól a végrendeletet.
A cselekvőképtelen állapotot számos ok előidézheti, például alkoholfogyasztás, gyógyszerek, altatás miatti bódult állapot, stb., ezeknek a körülményeknek azonban a közös jellemzője az, hogy ideiglenesek, így nincs szükség a cselekvőképtelenség bírói ítélet általi korlátozására.
Ha tehát valaki ideiglenesen cselekvőképtelen állapotban van, és így tesz jognyilatkozatot, ez a nyilatkozata alapvetően érvénytelen lesz, kivéve ha a körülményekből arra lehet következtetni, hogy teljesen józan állapotában is hasonlóan járt volna el. Így a bíróság például megállapította az érvénytelenséget abban az esetben, amikor az elhunyt még halála előtt, de már cselekvőképtelen állapotában egyik ingatlanának eladásáról rendelkezett egy idegen személy részére, holott az elhunyt körülményei alapján megállapítható volt, hogy pénzre nem volt szüksége, illetve a vételárhoz ténylegesen nem is jutott hozzá. Ez a tipikus lakásmaffia esete: amikor az erre specializálódott bűnözők idős, beteg és egyedül élő személyeket környékeznek meg, behízelgik magukat valahogyan, majd olyan okiratot íratnak alá az idős emberrel, amit az már nem ért meg és nem is fog fel, és ez nem más, mint egy lakás adásvételi szerződés.
Ugyanakkor érvényesnek tekintette a bíróság azt az adásvételt, amikor a cselekvőképtelen örökhagyó egy üresen álló, romos állapotú ingatlanát értékesítette a forgalmi értéknek megfelelő vételárért, annak érdekében, hogy a vételárból önmaga ellátását fedezze. Ebben az ügyben a bíróság úgy foglalt állást, hogy a szerződést az idős ember valószínűleg teljes cselekvőképessége esetén is megkötötte volna.
Egyetlen kivételes jognyilatkozat van, amikor nem lehet vizsgálni azt, a jognyilatkozat a nyilatkozattevő cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna: ez pedig a végrendelet. A törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy a cselekvőképtelen állapotban lévő személy végrendelete semmilyen körülmények között nem lehet érvényes.
A korlátozottan cselekvőképes személyek önálló nyilatkozatai
Ahogyan arra már utaltunk, a korlátozottan cselekvőképes személyek is jogosultak arra, hogy bizonyos kérdésekben teljesen önállóan döntsenek. Nagykorúaknál ezeket az ügycsoportokat egyrészről a bíróság határozza meg, másrészről pedig a Ptk. sorolja fel, milyen kérdésekben lehetséges az önálló döntés:
- személyes jellegű jognyilatkozatok: a korlátozottan cselekvőképes személyek is önállóan felléphetnek például személyiségi jogaik védelme érdekében, vagy közvégrendeletet tehetnek törvényes képviselőjük, vagy a gyámhatóság jóváhagyása nélkül
- a mindennapi élet szokásos ügyletei: ide tartoznak a mindennapi életben tömegesen előforduló „ügyletek”, mint például ha valaki jegyet vált a tömegközlekedési eszközökre, vesz egy fagyit vagy egy zsemlét a boltban – az ilyen jellegű szerződéseknek ugyanis annyira kicsi az anyagi kockázata a korlátozottan cselekvőképes személy számára, hogy sokkal nagyobb kárt és bonyodalmat okozna ezek korlátozása, mint az a tényleges veszély, amely érheti a korlátozottan cselekvőképes személyeket ezen ügyletek során
- munkával szerzett jövedelemmel való rendelkezés: mind a korlátozottan cselekvőképes kiskorúak (15. illetve 16. évük betöltésétől), mind a nagykorúak vállalhatnak munkát, keresményükkel pedig önállóan rendelkezhetnek, így a munkáltatók közvetlenül nekik adhatják ki a fizetést
- a kizárólag előnyt jelentő szerződések: ide tartoznak mindazok a szerződések, amelyek esetén a korlátozottan cselekvőképes személynek nem kell semmilyen kötelezettséget vállalnia, csak előnyökben részesül: például azok az ajándékozási szerződések, ahol ő a megajándékozott.
- a szokásos mértékű ajándékozás: a korlátozottan cselekvőképes személyek akár önállóan is megajándékozhatják szeretteiket, anélkül hogy ez utóbbiaknak attól kéne tartaniuk, hogy az ajándékot később tőlük visszakövetelik. Az ajándék értéke azonban kizárólag csak „szokásos mértékű” lehet, amely természetesen minden családban mást jelent. Egyáltalán nem kizárt ugyanis, hogy akár egy arany ékszer is szokásos mértékű legyen, ha gazdag családban élők közötti az ügylet, míg máshol ugyanez a szokásos mérték legfeljebb egy doboz bonbont jelenthet.
A cselekvőképtelen személyek önálló nyilatkozatai
A cselekvőképtelen személyek a korlátozottan cselekvőképesekkel ellentétben csekély önállósággal bírnak: alapvetően minden önálló nyilatkozatuk érvénytelen, nevükben pedig törvényes képviselőjük jogosult nyilatkozni. Egyetlen kivételt fogalmaz meg ezen szabály alól a törvény: nem semmis a cselekvőképtelen kiskorú által kötött és teljesített csekély jelentőségű szerződés, amelynek megkötése a mindennapi életben tömegesen fordul elő és különös megfontolást nem igényel. Ezt a szabályt a forgalom biztonsága indokolja: nyilvánvaló ugyanis, hogy jelentősen nehezítené a mindennapi életünket, ha például a MÁV jegyvásárló automatáit úgy kellene korlátozni, hogy azon kiskorú ne vásárolhasson jegyet, vagy ugyanígy az élelmiszerboltokban is meg kellene tagadni a kiszolgálást, ha a kiskorú az aznapi uzsonnáját akarná kiegészíteni egy rágógumival vagy egy kólával.
Nem felel meg ugyanakkor a törvényi kritériumoknak az a tranzakció, amikor a cselekvőképtelen kiskorú gyermek az átvett pénzösszeget saját kedvtelésére, szórakozás céljára használja fel, és az sem, ha ugyan csekély összeget költ, de azt nem a mindennapi életben tömegesen előforduló ügylet lebonyolítására fordítja, tehát nem szendvicset vásárol az iskolai büfében tízóraira, hanem az erre a célra rendelkezésére bocsátott, összegyűjtött összegből mobiltelefont vásárol. Ezzel egyébként sérülne az az előírás is, hogy különösebb megfontolást nem igénylő szerződéskötés jöhet csak szóba. Ez a kitétel ugyanis kifejezi, hogy a jogügyletnek a legegyszerűbb szükségleteket kell kielégíteni, melyek komolyabb mérlegelést nem igényelnek.
A fentieken túl még egyetlen esetben rendelkezik a törvény a cselekvőképtelen kiskorú akaratának érvényesítéséről: előírja ugyanis, hogy a kiskorú személyét és vagyonát érintő kérdésekben az ítélőképessége birtokában lévő kiskorú véleményét is figyelembe kell venni. Ugyanez a szabály igaz a véleménynyilvánításra képes, azonban cselekvőképtelen nagykorúak véleményének figyelembe vételére is.
Fontos szabály továbbá, hogy egy cselekvőképtelen kiskorú által kötött ügylet esetén (ha az nem tartozik a mindennapi életben tömegesen előforduló ügyletek körébe) annak érvénytelenségére kizárólag a kiskorú érdekében lehet hivatkozni. Ez tehát azt jelenti, hogy ha a kiskorú furfangos volt, és sikerült a maga számára előnyös ügyletet kötnie egy nagykorú személlyel, akkor a szerződést nem kell érvényteleníteni és a kiskorúnak nem kell visszaadnia az ebből szerzett előnyt.
***
A cselekvőképesség törvényi szabályozása tehát alapvetően védelmi célokat szolgál: védi a belátási képességgel nem rendelkezőket attól, hogy a maguk számára előnytelen szerződéseket kössenek, és védi a velük szerződőket is, hiszen a cselekvőképesség korlátozása esetén felmérhetik az ebből eredő kockázatokat. Sajnos azonban míg a kiskorúság esetén a cselekvőképesség korlátozása egyértelmű, addig egy idős ember megbetegedése esetén a cselekvőképesség korlátozása egy hosszabb folyamat, amelynek során folyamatosan biztosítani kell, hogy a belátási képességgel rendelkező személy ne tehessen számára hátrányos jognyilatkozatokat. Nem mindig egyszerű eldönteni azt sem, hogy szükséges-e a gondnokság alá helyezés, vagy a beteg állapota ezt még nem indokolja, illetve bizonyos idő elteltével várható-e javulás. Ezért amennyiben úgy látják, hogy a családban felmerül a gondnokság alá helyezés és a cselekvőképesség korlátozásának szükségessége, mindenképpen forduljanak gondnoksági ügyekben jártas ügyvédhez, aki segítséget nyújthat a megfelelő eljárások megindításában és lefolytatásában is.
