Betegjogok az egészségügyben

Amikor betegek vagyunk, elsősorban a gyógyulásra koncentrálunk, és sokkal sebezhetőbbnek és védtelenebbnek érezzük magunkat. Mivel a legtöbb ember nem rendelkezik a gyógyításhoz szükséges szaktudással, így természetes, hogy arra vágyik, hogy egy megbízható, és a munkájához értő orvoshoz kerüljön. Ugyanilyen fontos persze az is, hogy tudjuk, mi történik majd velünk, milyen kezeléseknek vetnek alá minket, és az milyen hatással fog járni. Mivel nagyon nehéz az egészségünkről, az életünkről dönteni a megfelelő szaktudás hiányában, így a betegjogok között elsődleges szerepet kap a tájékoztatáshoz való jog. Emellett azonban az egészségügyi törvény igyekszik más jogok garantálásával is csökkenteni a betegek kiszolgáltatottságát, és a hatékony orvos-beteg együttműködést.

1. A tájékoztatáshoz való jog

Elsőként kezdjük is mindjárt a legfontosabbal. Mivel az orvosi szaknyelvben gyakoriak a latin kifejezések (és természetesen ezek rövidítései), így már egy egyszerű labor lelet sem értelmezhető könnyen a halandó ember számára. Minél súlyosabb egy betegség, annál fontosabb, hogy a beteg pontosan tudja és értse, hogy mivel áll szemben, és milyen lehetőségei vannak a gyógyulásra. Ennek megfelelően az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény úgy rendelkezik, hogy a betegnek joga van arra, hogy részletes tájékoztatást kapjon:

• egészségi állapotáról, beleértve ennek orvosi megítélését is,
• a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról,
• a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges előnyeiről és kockázatairól,
• a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének tervezett időpontjairól,
• döntési jogáról a javasolt vizsgálatok, beavatkozások tekintetében,
• a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekről,
• az ellátás folyamatáról és várható kimeneteléről,
• a további ellátásokról, valamint
• a javasolt életmódról.

A fentieken túl a törvény kitér arra is, hogy az orvosnak válaszolnia kell a beteg kérdéseire, továbbá meg kell ismertetni a beteggel az ellátásának eredményét, akkor is, ha a korábban várttól eltér. Nagyon fontos, hogy ezt a tájékoztatást a beteg számára érthető módon kell megtenni, tehát ha valami nem világos számunkra, mindenképpen kérdezzünk.

2. Az egészségügyi ellátáshoz való jog

Az egészségügyi ellátáshoz való jog törvénybe iktatása azt hivatott biztosítani, hogy minden beteg megkülönböztetés nélkül hozzájuthasson az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő ellátáshoz. Természetesen az államnak kell arról gondoskodni, hogy maga az intézményrendszer, tehát a megfelelő létszámú és felszereltségű kórház, szakrendelők, háziorvosi rendelők stb. rendelkezésre álljon, azonban az egészségügyi dolgozók sem tehetnek különbséget betegeik között, a gyógyítás érdekében mindenkit ugyanolyan odaadással kell ápolni, akár öreg, akár fiatal. Emellett a törvény rögzíti azt is, hogy a betegnek joga van ahhoz, hogy megválassza az orvosát – természetesen akkor, ha ezt a választást az orvos is elfogadja. Amennyiben a beteg az adott egészségügyi szolgáltatónál nem részesíthető az egészségi állapota által indokolt legrövidebb időn belül a szükséges ellátásban, tájékoztatni kell őt arról, hogy az adott ellátás mely egészségügyi szolgáltatónál biztosítható.

3. Az emberi méltósághoz való jog

A törvény külön rögzíti, hogy a beteg embereknek is védeni kell az emberi méltóságát, hiszen betegen mindenki sokkal kiszolgáltatottabb, sebezhetőbb. Ez azt jelenti, hogy az ellátás során a beteg emberi méltóságát tiszteletben kell tartani, és csak olyan egészségügyi ellátást lehet elvégezni betegeken, amelyet az állapotuk indokol. Kínzó, kegyetlen, embertelen, megalázó vagy büntető jellegű korlátozó intézkedést tilos alkalmazni. Súlyos bűncselekménynek számít például, ha valaki egy magatehetetlen beteg helyzetét használja ki, például kínozza, vagy akár szexuális cselekményre kényszeríti.

A törvény az emberi méltóság körében előírja, hogy a betegek ruházata csak a szakmailag indokolt mértékben és csak a szükséges időre távolítható el. Tehát például ha valakinek megrándult a bokája, az orvos nem kérheti tőle, hogy vegye le a pólóját – ha csak az nem például vérnyomásmérés vagy injekció beadása miatt szükséges. Ugyanígy figyelni kell arra is, hogy a beteg csak olyan személyek előtt vetkőzzön, akik előtt ez indokolt – nem szükséges, hogy egy vizsgáló szobában olyanok is jelen legyenek, akik nem vesznek részt a vizsgálat elvégzésében. Az emberi méltósághoz való jognál rögzíti még továbbá a törvény, hogy a betegeket csak méltányolható okból és ideig szabad várakoztatni.

4. A kapcsolattartás joga
   

Természetes, hogy ha betegek vagyunk, nem szeretünk távol lenni a szeretteinktől, ezért a kórházakban biztosítani kell a telefonálás és látogatás rendjét. Előfordulhat, hogy higiéniai okok, a betegek életének védelme miatt látogatási tilalmat kell elrendelni (például amikor influenza járvány van), általánosságban azonban biztosítani kell a hozzátartozók számára a bejárást, hétvégén és ünnepnapokon is. A betegek természetesen azt is meghatározhatják, ha valakit nem akarnak látni. A beteg megtilthatja, hogy a gyógykezelésének tényét vagy a gyógykezelésével kapcsolatos egyéb információt más előtt feltárjanak. Ettől csak a gondozása érdekében, közeli hozzátartozója vagy a gondozására köteles személy kérésére lehet eltekinteni. A súlyos állapotú betegnek továbbá joga van arra, hogy az általa megjelölt személy mellette tartózkodjon, akár a rendes látogatási időn kívül is.

Fontos tudni, hogy a szülő nőnek joga van arra, hogy az általa megjelölt nagykorú személy a vajúdás és a szülés alatt folyamatosan vele lehessen, a szülést követően pedig arra, hogy – amennyiben ezt az ő vagy újszülöttje egészségi állapota nem zárja ki – újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el.

5. Az intézmény elhagyásának joga

A törvény külön szól a fekvőbeteg gyógyintézmény elhagyásának jogáról, hiszen senkinek a személyi szabadsága nem korlátozható ok nélkül. A betegnek joga van a gyógyintézetet elhagyni, amennyiben azzal mások testi épségét, egészségét nem veszélyezteti. E jog csak törvényben meghatározott esetekben korlátozható. A beteg gyógyintézetből történő elbocsátásáról a beteget, illetőleg hozzátartozóját előzetesen tájékoztatni kell, lehetőség szerint legalább 24 órával a tervezett elbocsátást megelőzően.

6. Az önrendelkezés joga

A beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog, amely kizárólag törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható. Az önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza. Az ellátást azonban nem lehet visszautasítani akkor, ha az mások életét vagy testi épségét veszélyezteti.

A betegnek joga van arra, hogy a kivizsgálását és kezelését érintő döntésekben részt vegyen. Az e törvényben foglalt kivételektől eltekintve bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a beteg megtévesztéstől, fenyegetéstől és kényszertől mentes, megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezését adja.

A betegeket szerv eltávolítás és halál esetén is megilleti az önrendelkezési jog. A beteg írásbeli beleegyezése szükséges bármely – a beavatkozással összefüggésben – életében eltávolított sejtjének, sejtalkotórészének, szövetének, szervének, testrészének – egészségügyi ellátásával össze nem függő – bármilyen célú felhasználásához. Nem kell a beteg beleegyezése ezen anyagok szokásos módon történő megsemmisítéséhez. A betegnek továbbá joga van arra, hogy halála esetére rendelkezzen a holttestét érintő beavatkozásokról. A beteg megtilthatja, hogy holttestéből szervet és szövetet átültetés, egyéb gyógyító célú felhasználás, kutatás vagy oktatás céljából eltávolítsanak.

7. Az ellátás visszautasításának joga

Az életmentő beavatkozások visszautasításának kérdése bonyolult és szerteágazó kérdés, így ehelyütt csak röviden szólunk erről, mint a betegeket megillető jogról. A beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében utasíthat vissza. Ez utóbbi esetben a visszautasítást az egészségügyi dokumentációban rögzíteni kell, amelyet a tanúk aláírásukkal hitelesítenek. A betegség természetes lefolyását lehetővé téve az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására csak abban az esetben van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül – megfelelő egészségügyi ellátás mellett is – halálhoz vezet és gyógyíthatatlan.

8. Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga

A beteg jogosult arra, hogy megismerje a róla készült egészségügyi dokumentációban szereplő adatokat, illetve hogy ezen adatokkal rendelkezzen. A betegek ambuláns ellátásáról ambuláns lapot, kórházi ellátásáról pedig kórházi zárójelentést kell készíteni, és azt átadni a beteg részére. Az egészségügyi állapotra vonatkozó adatokat az adatvédelmi törvény szenzitív adatoknak minősíti, ezért az egészségügyi intézményeknek különösen szigorú szabályokat kell követni az adatok kezelésekor.

9. Az orvosi titoktartáshoz való jog

Végezetül egy olyan jogról kell szólnunk, amely valószínűleg mindenki számára ismert: ez az orvosi titoktartás joga. A betegek ugyanis jogosultak meghatározni, hogy az orvosok kivel közölhetik a betegségükkel kapcsolatos adatokat – kivéve, ha az adatközlést törvény elrendeli, vagy mások testi épségének vagy egészségének védelme szükségessé teszi. Továbbá, az érintett beteg hozzájárulása nélkül a beteg további ápolását, gondozását végző személlyel közölni lehet azokat az egészségügyi adatokat, amelyek ismeretének hiánya a beteg egészségi állapotának károsodásához vezethet.

Az orvosi titoktartás a betegek vizsgálatára is vonatkozik. A betegnek joga van ahhoz, hogy vizsgálata és gyógykezelése során csak azok a személyek legyenek jelen, akiknek részvétele az ellátásban szükséges, illetve azok, akiknek jelenlétéhez a beteg hozzájárult, továbbá joga van ahhoz is, hogy vizsgálatára és kezelésére olyan körülmények között kerüljön sor, hogy azt beleegyezése nélkül mások ne láthassák, illetve ne hallhassák, kivéve, ha a sürgős szükség és a veszélyeztető állapot esetén ez elkerülhetetlen.

­­­***

Nem szabad tehát felednünk, hogy betegként, bár elsődleges cél a gyógyulás, de eközben is megilletnek minket olyan jogok, melyeknek saját érdekünkben érvényt kell szereznünk. Egy beteg ugyanis nem dönthet megalapozottan egy ellátásról vagy annak visszautasításáról, ha előtte nem kapott megfelelő tájékoztatást, ha pedig a beteg indokolatlanul nem kapja meg az állapotának megfelelő ellátást, az hosszú időre visszavetheti a gyógyulását. Ezért a legfontosabb, hogy merjünk kérdezni, és kérjünk segítséget, ha úgy érezzük, hogy jogaink sérültek.