Az én házam, az én váram – a magánlaksértés szabályozása

Az én házam, az én váram – tartja a mondás, amely annyit jelent, hogy a „saját házamban én parancsolok”, ezt az úgynevezett „házijogot” pedig a törvény védelemben részesíti. A tulajdonos tehát meghatározhatja, kit enged be a lakásába, és ki az, akinek kívül tágasabb. Ezt a személyhez fűződő jogot – a magánlakás sérthetetlenségének jogát – igyekszik az állam is védeni azáltal, hogy a jog megsértését büntetőjogi, illetve szabálysértési eszközökkel szankcionálja. Az alábbiakban azt mutatjuk be, mit jelent pontosan a magánlakás, milyen magatartások jelentik a magánlakás sérthetetlenségéhez való jog megsértését, és milyen következményekre számíthat, aki törvényt szeg.

A magánlaksértés szabályozása a Büntető Törvénykönyvben és a szabálysértési törvényben

A magánlaksértés törvényi definíciója szerint aki más lakásába, egyéb helyiségébe vagy ezekhez tartozó bekerített helyre erőszakkal, fenyegetéssel vagy hivatalos eljárás színlelésével bemegy, illetve ott bent marad, vétséget követ el. A cselekmény súlyosabban, immár bűntettként minősül, ha valaki másnak a lakásába, egyéb helyiségébe vagy az ezekhez tartozó bekerített helyre, az ott lakó vagy azzal rendelkező akarata ellenére vagy megtévesztéssel

• éjjel,
• fegyveresen,
• felfegyverkezve vagy
• csoportosan

bemegy, vagy ott bent marad.

Bűncselekményt tehát az követ el, aki erőszakkal, fenyegetéssel vagy hivatalos eljárás színlelésével megy be valaki másnak a lakásába, de fontos tudni, hogy az is büntetendő, ha valaki csak úgy besétál egy másik ember lakásába (mindenfajta erőszak nélkül), és felszólításra nem távozik. A szabálysértési törvény szerint ugyanis szabálysértési elzárással is sújtható, aki másnak a lakásába, egyéb helyiségébe, vagy ezekhez tartozó bekerített helyre az ott lakók vagy azzal rendelkezők akarata ellenére vagy megtévesztéssel bemegy vagy ott bent marad, úgyszintén aki mást akadályoz abban, hogy a lakásába, egyéb helyiségébe vagy ezekhez tartozó bekerített helyre bemenjen. A törvény tehát azt az esetet is szankcionálja, ha valaki megakadályozza a tulajdonost abban, hogy a lakásába bemenjen.

Ahhoz, hogy pontosan meghatározhassuk, egy adott esetben magánlaksértésről beszélünk-e, fontos tisztázni az egyes fogalmakat.

Mit jelent a „más lakása”?

A törvény a „más lakása” szófordulatot használja, amely azonban nem feltétlenül azt jelenti, hogy ez a lakás más tulajdonában áll. Ellenkezőleg: a birtoklás ténye számít, tehát azt kell minden esetben eldönteni, hogy ki az, aki az adott lakást használja, azt birtokolja. Éppen ezért akár a tulajdonos is elkövetheti a magánlaksértést a bérlője sérelmére, annak ellenére, hogy tulajdonjoga van az adott lakáson, ahová hívatlanul bemegy, ha abban az időpontban a lakást a bérlője birtokolja.

Mi tekinthető lakásnak és egyéb helyiségnek?

A törvényi megfogalmazás szerint lakás minden olyan zárt hely, amely emberek tartózkodási helyéül és rendszeres éjjeli szállásául szolgál, tehát a törvényi fogalom sokkal tágabb, mint ahogyan azt a hétköznapi életben használjuk. A magánlaksértés ugyanis elkövethető például szállodai szobában, kollégiumi szobában, vagy akár munkásszállón is, de lakás lehet a törvény szempontjából például a sátor vagy a lakókocsi is.

A lakásnak nem ismérve, hogy az ténylegesen lakott legyen, de feltétel, hogy az lakhatásra rendelt és arra ténylegesen felhasználható. Közömbös, hogy a lakással rendelkező azt használja-e, és milyen célra, ezért a lakás fogalma alá esik a víkendház, a nyaraló, a présházban levő lakószoba stb. is

Fontos azonban tudni, hogy olyan helyiségekben, amelyek nem emberek tartózkodására szolgálnak, hanem közcélú létesítmények, például hivatalok vagy gyárépületek, a magánlaksértés nem követhető el. Így például egy cég tulajdonában álló iroda vonatkozásában nem követhető el magánlaksértés – még akkor sem, ha az iroda történetesen egy lakásban működik.

A lakás mellett a törvény „egyéb helyiségeket” is nevesít, melyek védelemben részesülnek. Ilyen helyiség egyrészről a lakáshoz tartozó pince, padlás, előtér, folyosó, másrészről pedig azok a zárt épületrészek, amelyek emberi tartózkodás céljára szolgálnak és ott akár gazdasági tevékenység is folytatható, mint például egy garázs, műhely vagy üzlethelyiség.

A fenti helyiségeken túl a törvény nevesíti még a „lakáshoz vagy egyéb helyiséghez tartozó bekerített hely” fogalmát is. Ez alatt a falakkal, kerítéssel, sövénnyel vagy más módon körülvett területet kell érteni, amely a lakás vagy egyéb helyiség rendeltetésszerű használatát egészíti ki, ahhoz szorosan hozzátartozik – például egy kert, vagy egy udvar. A bekerítés tehát fontos – például egy ügyben a bíróság nem állapította meg a magánlaksértés, amikor a betolakodó egy be nem kerített udvarra ment be a sértett akarata ellenére.

Bemenetel és bennmaradás

Amint azt a fentiekben rögzítettük, a törvény azt az esetet szankcionálja, ha valaki az ott lakók akarata ellenére egy lakásba bemegy, vagy ott benn marad. Ez tekinthető az alap esetnek, amelyet attól függően kell különböző büntetésekkel szankcionálni, miként valósul meg a bemenetel vagy bennmaradás – például, ha ez erőszakos, egyértelműen bűncselekményről beszélünk.

A lakásba bemenetel azt jelenti, hogy az elkövető teljes testtel bejut a lakásba. A lakás ajtaján, ablakán való kopogás, zörgetés, dörömbölés éppen úgy nem minősül bemenetelnek, mint az utcáról bekiabálás vagy tárgyak bedobálása, ezek a magatartások a bűncselekmény kísérleteként sem értékelhetők. A bemenés kizárólag aktív magatartást tételez fel, mint pl. a belépés, beugrás, padlásra létrán felmenetel, pincébe kötélen leereszkedés stb. A benyúlás, behajolás tehát nem meríti ki a bemenetel fogalmát.

Nem követi el a magánlaksértés bűncselekményét az a terhelt, aki a sértett ajtajának üvegét betöri, majd az ajtót nyitó sértettet a lakásba való bemenetel nélkül az ajtónyílásban bántalmazza. Az az elkövető pedig, aki kinyitja az ajtót, azonban észlelve, hogy a lakásban többen vannak, végül inkább távozik, csak a magánlaksértés kísérletét valósítja meg.

A bennmaradás nem más, mint a távozási kötelezettség nem teljesítése, amely akkor valósul meg, ha az ottlakó egyértelműen kifejezésre juttatott akarata ellenére az elkövető nem távozik a lakásból. Bennmaradás a helyiségnek oly módon való elhagyása is, hogy az elkövető az ajtó küszöbénél állva, annak becsukását akadályozza. Ebben az esetben természetesen maga a bemenetel az elkövető részéről még jogszerű, azonban ha nem ismeri fel, hogy mikor kellene távozni, és ezzel a háziakat megzavarja, akár magánlaksértésért is felelősségre vonható.

A magánlaksértés súlyosabb esetei

Ahogyan arról már fentebb szó volt, bűncselekményt, és azon belül is bűntettet valósít meg (tehát súlyosabb büntetésre számíthat), aki a magánlaksértést éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan követi el.

Az éjjel fogalma elsőre egyértelműnek tűnik, hiszen: az éjjel az, amikor sötét van; fontos azonban tudni, hogy a bírói gyakorlatban pontosan meghatározták, mely időpont tartozik az éjszakához. A fővárosban és a nagyvárosokban ez a 23:00 óra és hajnali 5:00 óra közötti időszak, kisebb településeken pedig este 22.00 óra és hajnali 5:00 óra közötti időszakot kell éjszakának tekinteni.

Fegyveresen követi el a cselekményt, aki lőfegyvert, robbanóanyagot, robbantószert stb. tart magánál akkor, amikor magánlaksértést követ el – nem feltétel tehát, hogy a fegyvert ténylegesen használja is. Felfegyverkezve pedig az követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál.

Csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt. A csoportos elkövetés akkor is teljesül, ha a három személy közül csak az egyik megy be a lakásba és marad bent, és a többiek a lakáson kívül tartózkodnak.

Magánlaksértés és jogos védelem

A magánlaksértés súlyosabb eseteihez kapcsolódik a jogos védelem egyik esete. A jogos védelem azt jelenti, hogy valaki bár fogalmilag bűncselekményt követ el, mégsem lesz büntethető, mivel cselekményét a törvény jogszerű védekezésnek minősíti.

A jogos védelem törvényi definíciója szerint nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. Ezt úgy kell érteni, hogy ha például valaki késsel a kezében ráugrik egy másik emberre, aki védekezésképpen betöri az orrát, akkor bár fogalmilag súlyos testi sértésnek minősül az orr betörése, a védekező személyt mégsem fogják felelősségre vonni.

A jogos védelem lényege, hogy csak a jogtalan támadással arányos „válaszcsapás” esetében nem büntethető a védekező személy. A törvény azonban bizonyos esetekben úgy fogalmaz, hogy a jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására irányult volna – tehát ilyen esetekben akár az emberölés is arányos „válaszcsapás” lehet. Ilyen esetnek minősül, ha valaki más lakásába éjjel vagy fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan jogtalanul behatol, tehát magánlaksértést követ el.

A magánlaksértés miatt induló büntetőeljárás

Fontos tudni, hogy a magánlaksértés miatt induló büntetőeljárást a sértettnek magánindítvánnyal kell megindítania – ilyen eljárás tehát hivatalból nem indul. A magánindítvány lényegében egy feljelentés, ahol meg kell nevezni a feltételezett elkövetőt – innentől azonban a nyomozás már hivatalból folyik, és a vádat is az ügyész terjeszti elő, mivel a magánlaksértés bár magánindítványra indul, de közvádas bűncselekmény.

***

A magánlaksértés szakcionálásával a törvény tehát a házijogot, a magánlakás sérthetetlenségét védi, mivel azonban ilyen cselekménynél a sértett személyiségi jogainak védelme az elsődleges, így a sértett dönthet arról, hogy meginduljon-e a büntetőeljárás: a magánindítvány benyújtásával. Mivel laikusként sokszor nehéz eldönteni, hogy egy adott cselekmény magánlaksértésnek minősülhet-e, vagy az elkövető csupán a törvény által biztosított jogaival élve ment be az ingatlanba, így ha felmerül a kérdés, hogy miképpen indítsunk büntetőeljárást, mindenképpen kérjük büntetőjogban jártas ügyvédünk segítségét.