Néhány évtizeddel ezelőtt a felelős állattartás, az állatokkal való helyes bánásmód még nem sok figyelmet kapott, hiszen sokan úgy gondolták, hogy mindenki úgy bánik a saját állatával, ahogyan akar. Szerencsére ez a szemlélet mára jelentősen megváltozott, és az állatvédelmi törvény megalkotásával, illetve az állatkínzás szankcionálásával az állam is felismerte, hogy az állatok védelme közösségi érdek, amelynél kellő szigorral kell fellépni. Ebben a cikkben azt igyekszünk bemutatni, milyen esetek minősülnek állatkínzásnak, illetve melyek az enyhébb, szabálysértésnek minősülő helyzetek, továbbá mit tehetünk, ha segíteni szeretnénk.
Az állatvédelmi törvény általános szabályai
Magyarországon az 1998-ban megalkotott állatvédelmi törvény jelenti az állatokkal való bánásmód szabályozásának jogi alapját. A törvény célja, hogy meghatározzon néhány alapvető szabályt, amelyeket mindenképpen be kell tartani, ha állatokat tartunk. Alapelv, hogy a „jó gazda módjára” kell gondoskodnunk az általunk tartott állat szükségleteiről. Minden állat szükséglete más és más, ez függ a fajtájától, a korától, és még számos más tényezőtől. Ezért ha felelősen szeretnénk eljárni, egy állat megvásárlása előtt mindenképpen tájékozódjunk részletesen arról, milyen szükségletei vannak, hogyan kell gondozni, illetve milyen tipikus viselkedési formái vannak, hiszen például egy nagy mozgásigényű kutya fajta nem biztos, hogy idős emberek mellé ideális társ.
Mit tegyünk és mit ne tegyünk?
Az állatvédelmi törvény a fenti általános szabályon túl néhány konkrét kötelességet is megfogalmaz, amelyet be kell tartanunk ahhoz, hogy jó gazdák legyünk.
Megfelelő elhelyezés
Az alapszabály, hogy az állat helye kényelmes legyen számára, és lehetőleg ne tudjon megszökni, hiszen ha egy megszökött állat kárt okoz, azért a gazdának kell felelnie. Nem tilos az állatot megkötve tartani, de ilyenkor is biztosítani kell számára a zavartalan pihenést és a megfelelő mozgásteret. Ezért nem járunk el helyesen, ha a kutyánkat állandóan megkötve tartjuk, ráadásul rövid láncon.
Szállítás
Ha elkerülhetetlen, hogy állatot szállítsunk, ezt úgy kell tennünk, hogy ne okozzunk sérülést vagy fájdalmat. Az utazás ideje alatt is gondoskodnunk kell ételről és ivóvízről, továbbá olyan szállítóeszközt kell használnunk, amely megvédi az állatot az időjárás viszontagságaitól. Ezért mindenképpen fedett szállító eszközt kell választanunk.
Néhány szabály, amely nem csak erkölcsi kötelesség, de a törvény is tiltja:
- tilos az állatot kínozni – ezért az állatok levágása például csak erre feljogosított személy által, kábítás mellett történhet
- tilos az állatot elűzni, elhagyni – ha valaki egyszer állattulajdonos lett, nem dobhatja ki az utcára a kedvencét, ha már megunta – ez egyébként bűncselekmény is
- közterületen az állatürüléket fel kell szedni
- tilos az állatot állatviadalon felhasználni, továbbá emberre vagy más állatra uszítani
Mi minősül állatkínzásnak?
Az állatkínzás tényállását a Büntető Törvénykönyv határozza meg a következők szerint:
Aki
- a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,
- b) gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi,
vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A törvény tehát azt a bánásmódot szankcionálja, amely alkalmas arra, hogy az állat maradandó egészségkárosodását vagy halálát okozza. Nem kell tehát az egészségkárosodásnak vagy az elhalálozásnak ténylegesen bekövetkeznie, a büntetőjogi felelősség megállapításához az is elég, ha a bánásmód az állat egészségkárosodásának vagy elpusztulásának előidézésére alkalmas. Minősített eset, tehát súlyosabban büntetendő, ha a bánásmód különös szenvedést okoz az állatnak, vagy ténylegesen el is pusztul.
Természetesen nem minden testi vagy lelki bántalmazás tekinthető állatkínzásnak, például a nevelés, idomítás céljából történő fizikai ráhatás nem tartozik ide, már csak azért sem, mert ez nem alkalmas az állat maradandó egészségkárosodásának vagy pusztulásának előidézésére. Azt, hogy mi tekinthető indokolatlan bántalmazásnak, mindig az egyedi ügy körülményei alapján kell megítélni, hiszen például ha azért bántunk egy állatot, mert így próbáljuk kivédeni azt, hogy ránk támadjon, az nem indokolatlan.
Állatkínzásért kellett például felelnie annak a gazdának, aki több hétig egyáltalán nem etette meg a kutyáit, mert külföldre utazott. A kutyák ez idő alatt kórosan lesoványodtak, és nyilvánvalóan szenvedtek az éhezés miatt. Az életüket az mentette meg, hogy az állatvédők idejében beavatkoztak, így a kutyák néhány hónap alatt visszanyerték egészségüket és normál testsúlyukat. Az éheztetés tehát végső soron nem okozott még csak maradandó egészségkárosodást sem az állatoknak – szerencsére – azonban erre alkalmas volt, így az állatkínzás bűncselekményét meg kellett állapítani, az elkövető pedig felfüggesztett börtönbüntetést kapott.
Állatvédelmi szabálysértés – veszélyeztetés kutyával
Sokan nem tudják, de ha a kutyánkat nem pórázon sétáltatjuk, vagy nem szájkosárral és pórázon utaztatjuk a buszon vagy a villamoson, azzal nem csupán egy általános illemszabályt sértünk meg, hanem szabálysértést is elkövetünk. A szabálysértési törvény által szankcionált „veszélyeztetés kutyával” elnevezésű tényállás a következő magatartásokat tiltja:
- § (1) Aki a felügyelete alatt álló kutyát
- a) a település belterületén felügyelet nélkül bocsátja közterületre, vagy kóborolni hagyja,
- b) természeti és védett természeti területen, vagy vadászterületen – a vadászkutya és a triflakereső kutya kivételével – póráz nélkül elengedi vagy kóborolni hagyja,
- c) szájkosár és póráz nélkül közforgalmú közlekedési eszközön – segítő kutya kivételével – szállítja,
- d) vendéglátó üzlet kivételével élelmiszer-elárusító üzletbe, közfürdő területére vagy játszótérre – segítő kutya kivételével – beengedi, illetve beviszi,
szabálysértést követ el.
Ha tehát nem gondoskodunk arról, hogy kutyánk ne tudjon kijutni a kerítésen, és az elszökik, vagy kutyasétáltatás közben véletlenül a játszótérre tévedünk, jó, ha tudjuk, hogy szabálysértést követünk el, és ha emiatt feljelentenek minket, jó eséllyel szabálysértési eljárásra és pénzbírságra számíthatunk. Sokan gondolják úgy, hogy kutyájukat kiviszik a közeli erdőbe, és ott elengedik a pórázról, hogy szabadon futkározzon, tudni kell azonban, hogy ez is szabálysértés, hiszen az erdők természeti területnek minősülnek.
Ki ellenőrzi az állatvédelmi szabályok betartását?
Amennyiben úgy látjuk, hogy a környezetünkben valahol nem jó gazda módjára bánnak az állattal, ne nézzük tétlenül, mindenképpen tegyünk bejelentést. Amennyiben az állattartás nem felel meg az állatvédelmi törvényben foglaltaknak, de még nem történik állatkínzás, a jegyző az illetékes hatóság. Ha pedig megvalósul az állatkínzás, a rendőrségnek hivatalból meg kell indítania a büntetőeljárást, bűncselekmény gyanúja miatt.
Mi a jegyző feladata?
A jegyzőnek azokban az esetekben kell eljárnia, amikor az állattal való rossz bánásmód nem éri el az állatkínzás szintjét, azonban a gazda egyértelműen megsérti az állatvédelmi törvény rendelkezéseit. Ha egy állatot elhanyagolnak, például nem szedik össze az ürülékét rendszeresen, nem cserélik gyakran a vizét, nincs árnyékos fedett hely, ahova behúzódhasson, ez nem csak erkölcsi vétség, hanem az állatvédelmi törvény rendelkezéseinek megsértése is.
A jegyző elsősorban állatvédelmi bírságot szab ki a gazdának, amelynek mértéke a rossz bánásmód súlyosságától függ. Emellett a jegyző elrendelheti a hiányosságok orvoslását is, például kötelezi a gazdát, hogy a zárt területen tartott kutyái ürülékét a betonudvarról minden nap szedje fel, építsen részükre fedett házat stb. Ezzel egyidejűleg elrendelhető, hogy a gazda állatvédelmi képzésen vegyen részt, amelyen elsajátítja az állatokkal való helyes bánásmódot, és az állatok gondozásának szabályait. Ha valaki nem vesz részt a kötelező képzésen, akkor ezért is állatvédelmi bírságot szabnak ki a részére. A legsúlyosabb tartási szabálytalanságok esetében pedig sor kerülhet az állattartástól való eltiltásra is, amely a törvény szerint 2-től 8 évig terjedő időre rendelhető el.
Hogyan tegyünk bejelentést?
Ha a veszélyben lévő, elhanyagolt állattal találkozunk, a leghasznosabb, ha egy állatvédő szervezethez fordulunk. Az állatvédők ugyanis már megfelelő tapasztalattal rendelkeznek ahhoz, hogy tudják, mikor melyik hatósághoz kell fordulni, mit kell mondani a rendőröknek, hogy valóban kijöjjenek, továbbá az állatvédők tudják elhelyezni és megfelelő orvosi ellátáshoz juttatni a sérült, beteg, legyengült állatokat is. A legnagyobb tapasztalattal és országos hálózattal az Országos Állatvédőrség Alapítvány rendelkezik (https://orszagosallatvedorseg.hu), így a leghasznosabb, ha őket értesítjük.
A legtöbb esetben nem lehet azonnal eldönteni, hogy állatkínzás, vagy csak felelőtlen, gondatlan tartás következménye az állat szenvedése és halála, ezért szükséges az eset valamennyi körülményének teljes kivizsgálása. Ha úgy döntünk, hogy mi magunk teszünk írásos panaszt a jegyzőnél, vagy feljelentést a rendőrségen, fontos, hogy minden körülményt dokumentáljunk, készítsünk fényképeket mindenről, amit az állatok elhanyagolása kapcsán tapasztalunk. A bejelentésben adjuk meg a nevünket és az elérhetőségünket, hogy a hatóságok felvehessék velünk a kapcsolatot. Személyes adatainkat azonban természetesen nem vagyunk kötelesek közölni, a hatóságoknak ilyen esetben is kötelességük eljárni a bejelentés kapcsán.
***
Az állatokkal való helyes bánásmód tehát mindannyiunk közös felelőssége, így ha azt látjuk, hogy valaki nem megfelelően bánik egy állattal, és ezzel az állatot, illetve embertársait is veszélyezteti, mindenképpen haladéktalanul tegyünk bejelentést. A helyi jegyző, illetve az országos lefedettséggel rendelkező állatvédő szervezetek sokat segíthetnek abban, ha nem tudjuk eldönteni, pontosan kihez forduljunk, és milyen formában tegyünk panaszt. Az állatok ugyanis tőlünk függő lények, így felelősek vagyunk értük. Ha tehát állatkínzással találkozunk, ne nézzük tétlenül.
