Előző cikkünkben ismertettük a sikkasztás törvényi tényállását, amelyben megemlítettük, hogy az sok hasonlóságot mutat a csalással is. Sokat hallani a hírekben, hogy mennyi embert sikerült átvernie a csalóknak különböző módszerekkel, ezért fontosnak tartottuk, hogy egy külön részben szóljunk a csalásról, mint a talán egyik leggyakoribb vagyon elleni bűncselekményről. Az utóbbi években pedig különösképpen előtérbe került e bűncselekmény köszönhetően az internet előretörésének, így napjainkban fénykorukat élik az internetes csalások. Ennek egyik legjellemzőbb módja amikor gyanútlan vásárlókkal elhitetik, hogy az átutalt összegért valamilyen árut kapnak, azonban az sosem érkezik meg, vagy csak valami silány utánzatot küldenek, ráadásul az eladó eltűnik és lehetetlen őt megtalálni. A másik talán legelterjedtebb módja, hogy a csalók az idősebb korosztály célozzák, hiszen köztudott, hogy ők sokkal hiszékenyebbek és könnyebben dőlnek be a csalók megtévesztő színjátékának.
Elkövetés magatartás
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 373. §. (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el”. A törvényalkotó a bűncselekmény elkövetésének két alakzatát említi, melyek nevezetesen a tévedésbe ejtés, valamint a tévedésben tartás.
- Tévedésbe ejtés esetében az elkövető a valótlanságot valóságként tünteti fel, amelynek eredményeként a megtévesztett tudatában téves képzet alakul ki. Ilyen például amikor egy igazinak látszó, de hamis koncertjegyet veszek egy csalótól. Nem feltétel, hogy a tévedésbe ejtés fondorlatos legyen, illetve az is irreleváns, hogy az áldozat mennyire hiszékeny. Gyakori eset, hogy a csalók idős embereknek azt állítják, hogy az unokájuk balesetet szenvedett és sürgősen pénzt kell adniuk, hogy ellássák, amire a nagyszülők gondolkozás nélkül eleget is tesznek az elkövető kérésének. Erre tekintettel a törvény súlyosabb büntetéssel is sújtja, ha a csalást a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el.
- Tévedésben tartás ezzel ellentétben az elkövető magatartásától függetlenül létező tévedés el nem oszlatása vagy megerősítése. A tévedés el nem oszlatása egy passzív magatartás, azonban ez csak akkor értékelhető csalásként, ha az elkövetőnek szerződésen, munkaviszonyon vagy államigazgatási jogviszonyon alapuló jogi kötelessége lett volna a felvilágosítás. Ilyen például, ha észlelem a boltban, hogy a pénztáros tévedésből többet adott vissza, azonban mégsem szólok neki. Ilyen esetben ugyanis a boltban ráutaló magatartással egy szerződés jön létre. Arról, hogy ráutaló magatartással hogyan jöhet létre szerződés az alábbi cikkünkben foglalkoztunk részletesen.
E körben kiemelnénk, hogy a passzív alany és a sértett nem minden esetben lesz azonos személy. A bűncselekmény elkövetője a passzív alanyt ejti tévedésbe vagy tartja tévedésben, azonban a kár a sértettnél keletkezik, amely lehet egy harmadik személy is. Például, ha Ádám elviszi az autóját szervízbe, majd megjelenik Péter, aki meggyőzi a szerelőt, hogy Ádám megkérte őt, hogy hozza el az autóját, akkor a szerelő lesz a passzív alany, akit megtévesztett Péter és Ádám lesz a sértett, akinél a kár jelentkezik.
Kár, mint a bűncselekmény eredménye
A törvényi tényállásban láthatjuk, hogy a bűncselekmény elkövetésének elengedhetetlen feltétele, hogy az elkövető tévedésbe ejtő vagy tévedésben tartó magatartása hatására a passzív alany olyan vagyonjogi rendelkezést tegyen, amelynek okán akár nála, akár a harmadik személynél kár keletkezik. Ez a vagyoni rendelkezés bármi lehet, például pénz vagy dolog átadása, pénzösszeg kifizetése vagy akár tartozás elengedése is. A bűncselekmény megvalósulásához az elkövetési magatartás és az eredmény között okozati összefüggésnek kell fennállnia.
A kár főszabály szerint a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés, amely megmutatkozhat vagyon csökkenésében vagy tartozás növekedésében. A kár fogalmát a Btk. 373. § (7) bekezdése kibővíti azzal, hogy csalás szempontjából kárnak kell tekinteni az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékét is. Ennek megfelelően a bírói gyakorlat is több esetben megállapította, hogy amennyiben az elkövető fizetési szándék nélkül vesz igénybe szállodai szolgáltatást úgy csalást követ el. Ebben az esetben tehát nem összegszerűen keletkezik kár, hanem az a szálloda oldalán elmaradt vagyoni előnyként jelenik meg.
Elkövető szándéka – a célzat
A csalás kizárólag úgynevezett egyenes szándékkal követhető el, amely azt jelenti, hogy az elkövető látja előre a cselekményének lehetséges következményeit és azokat kifejezetten kívánja is. A megvalósuláshoz szükséges továbbá, hogy az elkövetőt haszonszerzési célzat vezérelje, azaz kifejezetten azért tegyen meg bizonyos cselekedeteket, hogy azzal előnyhöz jusson. Nem állapítható meg a csalás abban az esetben, ha a kölcsönt felvevő csak később, a kölcsönösszeg átvételét követően dönt úgy, hogy nem fizeti vissza a tartozását. Ugyanakkor amennyiben az elkövető gazdag üzletembernek állítja be magát, hogy megtévessze a hitelezőt és kölcsönhöz jusson, azonban már a hitelfelvételkor tudja, hogy azt nem fogja visszaadni a csalás megvalósul. A bíróság minden esetben vizsgálja a teljesítési képességet és a teljesítési készséget is, de a kettő közül az utóbbi, mint a szándék a mérvadó. Amennyiben csupán a teljesítési képesség hiányzik, azaz a hitelt felvevő szeretne teljesíteni a lejárat előtt, de nem tud, az nem alapozza meg a bűnösségét. Azt kell bizonyítani, hogy az elkövető már a kölcsön felvételekor is tudta, hogy nem fogja visszafizetni, még akkor sem, ha erre reális lehetősége lenne.
Elhatárolás más bűncselekményektől
A törvényalkotó több önálló törvényi tényállást alkotott azokra az esetekre, amikor csalás vagy csalásszerű elkövetési magatartás párosul valamilyen speciális elemmel. Ilyen a gazdasági csalás, a költségvetési csalás, illetve az információs rendszerrel elkövetett csalás.
- Gazdasági csalás: a törvény úgy szól, hogy „aki jogtalan haszonszerzés végett színlelt gazdasági tevékenységet végez, és ezzel vagyoni hátrányt okoz, gazdasági csalást követ el.” Az önálló szabályozás bevezetésének az volt az oka, hogy gyakran – jellemzően állami tulajdonú – gazdasági társaságok vezetői olyan tevékenységet végeztek, ami a cégnek akár milliárdos kárt is okozott, azonban mivel egy jogi személyt ejtettek tévedésbe és nem egy természetes személyt, így a csalás nem volt megállapítható. A gazdasági csalás törvényi tényállásának megfogalmazását követően tettes már bárki lehet, aki színlelt gazdasági tevékenységet végez. Ez lehet például egy olyan szerződéskötés, amely alapján teljesen más tevékenységet végeznek, mint amire eredetileg szerződtek vagy például olyan kiadást számolnak el, ami fel sem merült vagy amire egyáltalán nem is volt szükség.
- Információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás: speciális törvényi tényállása így szól „aki jogtalan haszonszerzés végett információs rendszerbe adatot bevisz, az abban kezelt adatot megváltoztatja, törli, vagy hozzáférhetetlenné teszi, illetve egyéb művelet végzésével az információs rendszer működését befolyásolja, és ezzel kárt okoz.” Ezen belül a jogalkotó büntetni rendeli azt az esetet is, amikor valaki hamis, hamisított vagy jogosulatlanul megszerzett elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszköz felhasználásával vagy ilyen eszközzel történő fizetés elfogadásával okoz kárt.
- Költségvetési csalás: valósul meg, ha valaki szándékosan megtéveszti az adóhatóságot a jövedelme tekintetében annak érdekében, hogy mentesüljön az adózási kötelezettsége alól.