Építkezés idegen telken – beépítés, ráépítés, túlépítés

Építkezés idegen telken – beépítés, ráépítés, túlépítés

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on email
Email
Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Share on email

Laikusként azt gondolhatjuk, hogy építkezni csak saját telken lehet – a gyakorlatban azonban ez nem mindig ilyen egyszerű. Ilyenkor pedig két tulajdonos – a telek, és az épület, illetve építőanyag tulajdonosa – érdekeit, jogait kell összeegyeztetni, lehetőleg úgy, hogy senki se gazdagodjon más kárára. Azonban mi van akkor, ha valaki egy értéktelen telekre palotát épít, melynek értéke százszorosa a telek értékének? Hogyan alakulnak a tulajdonviszonyok ilyen esetben? És mi történik akkor, ha valaki úgy épít idegen telekre, hogy az ellen a telek tulajdonosa kezdettől fogva tiltakozik?
Ezeket a kérdéseket a polgári jog szabályai igyekeznek egyértelműen és véglegesen rendezni – az alábbiakban ezeket a szabályokat vesszük sorra.

 

Túlépítés

A túlépítés azt jelenti, ha a tulajdonos nem tudja, és kellő körültekintés mellett nem is kellett tudnia, hogy részben nem a saját telkére építkezik. Ennek tipikus példája, amikor az ingatlan-nyilvántartásba berajzolt telekhatár és két szomszéd által ténylegesen használt telekhatár nem egyezik meg.

 

Ha a szomszéd észleli a túlépítést, a törvény szerint három lehetőség közül választhat:

  • követelheti a túlépítőtől, hogy a beépített rész használatáért és a beépítéssel okozott értékcsökkenésért adjon kártalanítást
  • követelheti, hogy a túlépítő a beépített részt vásárolja meg, ha a föld megosztható
  • követelheti, hogy a túlépítő az egész földet vásárolja meg (nem csak a beépített részt).

 

Az első igény esetén tehát a túlépítő köteles fizetni azért, hogy a más tulajdonában álló telek egy részét használja (mivel oda építkezett), illetve köteles a szomszédját kártalanítani is amiatt, hogy a beépítés következtében neki már csak egy kisebb telek áll rendelkezésére, amelyet hasznosíthat vagy értékesíthet.

 

A második és harmadik igény teljesíthetősége a helyi építési szabályoktól függ. Ha ugyanis a helyi építési szabályzat szerint megosztható a túlépítéssel érintett telek (ez jellemzően olyankor lehetséges, ha a túlépítés a szomszéd teleknek egy nagyobb részét érinti), akkor a szomszéd követelheti a megosztást, és a beépített rész megvásárlását, ha azonban a telek nem osztható meg, követelheti azt is, hogy vásárolja meg az egész telket. Ez a megoldás tűnik a túlépítéssel sérelmet szenvedett szomszédok számára a legkedvezőbb megoldásnak, azonban a törvény ehhez további feltételeket is fűz. Ugyanis a szomszéd az egész földjének megvásárlását csak akkor követelheti a túlépítőtől, ha

  • a föld fennmaradó része a túlépítés következtében használhatatlanná válik, vagy
  • a földdel kapcsolatos valamely jog vagy foglalkozás gyakorlása a túlépítés következtében lehetetlenné vagy számottevően költségesebbé válik.

 

A bíróság a szomszéd által választott lehetőség helyett más jogkövetkezményt is alkalmazhat, azonban nem alkalmazhat a bíróság olyan jogkövetkezményt, amely ellen mindkét fél tiltakozik.

 

Előfordulhat az az eset is, hogy a túlépítő rosszhiszemű: azaz pontosan tudja, hogy más telkére is átlóg az építménye, de nem érdekli. Ha a túlépítő rosszhiszemű volt, vagy ha a szomszéd a túlépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a túlépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást, a szomszéd követelheti, hogy a túlépítő

  • az épületet bontsa le, vagy
  • a saját földjét és az épületet – a föld és az épület értékének megtérítése ellenében – bocsássa tulajdonába.

 

Ilyen esetben tehát a törvény szigorú: a rosszhiszeműen a szomszéd telkére épített építményt le kell bontani, vagy a szomszédnak el kell adni – természetesen piaci áron. Ha a szomszéd ragaszkodik a bontáshoz, ennek költségét a túlépítőnek kell viselnie, azonban a kibontott anyagokat magával viheti.

 

Hozzáépítés

A hozzáépítés lényege, hogy a jóhiszemű építkező egy már fennálló épülethez épít hozzá, és ez az építkezés az ingatlan értékét jelentősen megnöveli – ebben az esetben az építő és az épület tulajdonosa közös tulajdonába kerül az új épület. Az egyes tulajdoni hányadok mértékét az egész ingatlan és a hozzáépített rész értékének a hozzáépítés befejezésének időpontja szerint meghatározott arányában kell megállapítani.

 

Hozzáépítésre hivatkozva természetesen csak jelentős értéknövelést eredményező beruházással lehet tulajdonjogot szerezni, az épület szerkezetét nem érintő karbantartási, korszerűsítési, felújítási és más építési munkák nem tartoznak ide. Ha azonban valaki például egy földszintes épületre egy újabb szintet húz fel, az már jelentős értéknövelő beruházás, amelyre hivatkozással lehet kérni a közös tulajdon megállapítását.

 

A közös tulajdon létrejötte elkerülhető, ha a felek ettől eltérően állapodnak meg. Nincs kizárva tehát, hogy az épület tulajdonosa kifizesse az építőnek azt a pénzt, amellyel az épület értéke nőtt, majd elbúcsúzzanak egymástól.

 

Beépítés

A beépítés a hozzáépítés fordítottja: itt az épület, illetve a telek tulajdonosa építkezik, azonban más tulajdonában álló anyagból. Ilyenkor a főszabály az, hogy ha a felhasznált anyag a telek, vagy az épület alkotórészévé válik, akkor a tulajdonos megszerzi az anyag tulajdonjogát is. A beépítés esetén nem kell vizsgálni azt, hogy a beépítő jó- vagy rosszhiszemű volt-e, jogos vagy jogtalan eszközökkel jutott-e a más tulajdonában álló anyag birtokába; s közömbös az is, hogy a munka értéke vagy a beépített anyagok értéke hogyan aránylik a föld értékéhez. A beépített anyag ellenértékét ugyanakkor a volt tulajdonosnak meg kell téríteni.

 

Nem beépítés, ha az anyag nem válik alkotórésszé, tehát az anyagok nem tartós és nem szoros kapcsolódással épültek be a telekbe vagy az épületbe (például betonkockáknak járda céljára történő földre helyezése, vagy egy-két szál deszka felszögezése a kerítésre).

 

Ráépítés

Ha valaki saját anyagával épít más tulajdonában álló földre, ráépítés történik. Ez az eset fordítottja a beépítésnek, amikor valaki idegen anyaggal saját földjére épít. Meg kell különböztetnünk a ráépítést a túlépítéstől is, tehát attól az esettől, amikor valaki saját anyagával úgy épít, hogy részben a saját, részben a más tulajdonában álló földre épít.

 

Ráépítés esetén főszabály szerint az épület tulajdonjogát a földtulajdonos szerzi meg, köteles azonban az épület értékét a ráépítőnek megfizetni. A földtulajdonos azonban kérheti a bíróságot arra is, hogy kötelezze az építkezőt a föld egészének, vagy egy részének megvásárlására (ha a föld megosztható).

 

De mi történik akkor, ha az épület értéke jelentősen meghaladja a telek értékét, amelyre az épült? Ilyen esetben a törvény úgy rendelkezik, hogy a ráépítő szerzi meg a föld tulajdonjogát – a földtulajdonos kérelmére azonban a bíróság azt is megállapíthatja, hogy a ráépítő csak az épület tulajdonjogát szerezte meg, a földre pedig csak használati jog illesse meg.

Rosszhiszemű ráépítés esetén, továbbá abban az esetben, ha a földtulajdonos a ráépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a ráépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást, a túlépítés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a föld tulajdonosa követelheti magának az épület tulajdonjogát, függetlenül attól, hogy milyen értékű az épület, illetve kérheti az épület teljes bontását is. Emellett a földtulajdonost rosszhiszemű ráépítés esetén követelheti a föld beépített részének vagy egészének megvásárlását is. Rosszhiszemű a ráépítő, ha az építkezés megkezdése előtt tudta vagy a körülmények alapján tudnia kellett volna, hogy az építés a tulajdonos tulajdonjogát sérti.

 

Az építési jogosultság

Az eddigiek alapján felmerül a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy valaki engedélyt kap az építkezésre, holott nem ő a tulajdonos. A válasz egyszerű: az építésügyi engedélyezési eljárásban a hatóságok nem azt vizsgálják, hogy ki az építtető, hanem azt, hogy a megépíteni kívánt épület megfelel-e a jogszabályoknak, illetve az építkezés során betartják-e a vonatkozó építésügyi előírásokat. Gyakran fordul elő, hogy a tulajdonos és az építtető személye elválik egymástól, ez azonban nem akadálya az engedély megadásának.

 

Nem minden építkezés igényli azonban az engedélyezési eljárás lefolytatását: bizonyos esetekben az építkezés egyszerű bejelentéssel történik. Ilyen esetek a következők:

  • a 300 négyzetméter összes hasznos alapterületet meg nem haladó új lakóépület építése,
  • műemlék kivételével, a meglévő lakóépület 300 négyzetméter összes hasznos alapterületet meg nem haladó méretűre bővítése, valamint
  • a fenti munkákhoz szükséges tereprendezés, támfalépítés

 

A 300 négyzetméteres korlát túlléphető, ha valaki saját lakhatása céljából építkezik, és a megépült lakóépület egy lakásnál többet nem tartalmaz. Ugyanez irányadó a bővítésekre is. Ilyen esetben az építtető csak természetes személy lehet – társaság semmiképpen sem. A bejelentést követően azonnal megkezdhető az építkezés, nem kell várni semmilyen engedélyre, vagy jóváhagyásra a hatóságoktól.

 

***

Egy építkezés tehát soha nem egyszerű, különösen akkor nem, ha szomszédainkkal is vitába keveredünk. Ha jóhiszeműen járunk el, mégis kérdésessé válik, hogy kié a föld, és kié az épület, mindenképpen kérjük ki ingatlanjogban jártas ügyvédünk tanácsait, aki segíteni tud a létrejövő közös tulajdon megosztásában, és a tulajdonosok közötti elszámolási viták megoldásában is.

 

06 1 365 1000
x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom Adatvédelmi tájékoztató

Pin It on Pinterest