A közúti árufuvarozás – újra – fellendülésének, valamint az átlagostól jóval magasabb kereseti lehetőség következtében magas a fuvarozásra jelentkezők száma.
A pénzkereseti mód egyik velejárója, hogy a sofőr – még akkor is, ha a gépjármű már idősebbnek számít – jellemzően több tízmilliós összeget elérő vontatóval és pótkocsival dolgozik. (a szállított áru esetleges értékéről nem is beszélve)
Kérdésként merül fel, hogy a sofőr felelősséggel tartozik-e a vontatóban, valamint pótkocsiban bekövetkezett kárért?
Elsősorban rögzítenünk kell, hogy alapesetben természetesen a munkavállalónak felelnie kell a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárért (általános felelősségi szabály), ha az alábbi feltételek együttesen fennállnak:
- A károkozáskor a munkaviszony fennáll,
- Munkavállaló munkaviszonyból eredő kötelezettségét megszegi (tevőlegesen vagy mulasztással),
- Felróhatóság,
- Bekövetkezett kár (pénzben kifejezhető hátrány),
- ok-okozati összefüggés a kár és a magatartás között.
Ezen feltételek együttes fennállását a munkáltatónak kell bizonyítania. A feltételek együttes fennállása esetén a munkavállaló legfeljebb négyhavi távolléti díjának megfizetésére kötelezhető!
Felelhetek a vontatóban bekövetkezett teljes kárért?
Ahogy a cikkünk elején is rögzítettük, figyelemmel arra, hogy az átalagoshoz képest nagyobb összegű – több évi munkabérünket magában foglaló – gépjárművel dolgozik mindenkit jogosan foglalkoztat(hat), hogy van-e olyan eset, amikor a munkavállalónak a teljes kárt meg kell térítenie.
Teljes kár megtérítésének kötelezettsége
A munkavállaló a teljes kárt, akkor köteles megtéríteni, ha a kárt szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozta.
A kettő esetkör közül a szándékosságot én úgy hiszem, hogy nem is kell megmagyarázni. Súlyos gondatlanságról pedig akkor beszélhetünk, ha a (i) munkavállaló ugyan előre látja magatartása lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy (ii) hanyag (a magatartása következményeit azért nem is látja előre, mert a tőle elvárható gondosságot elmulasztja).
Megállapítható a súlyos gondatlanság elalvás vagy rosszullét esetén?
Az általunk említendő jogesetben a sofőr a volán mögött elaludt. Az elalvás következtében a szerelvénnyel az árokba borult, és a munkáltató az okozott kár teljes összegét követelte a munkavállalóján súlyos gondatlanságra hivatkozással.
Az eset során az első, valamint a másodfokú bíróság is teljes egészében helyt adott a munkáltató keresetének, azaz kötelezte a munkavállalót a teljes kár megtérítésére. A munkavállaló és képviselője azonban a Kúriához fordult. A Kúria megállapította, hogy önmagában az elalvás, az ahhoz vezető folyamat feltárása nélkül nem feltétlenül eredményezheti a súlyosan gondatlan károkozó magatartás megállapítását, azaz végső soron nem állapította meg a munkavállaló felelősségét. (BH 2017.7.237)
Jelen esetben ez azt jelenti, hogy a tárgyi eljárásban nem volt teljes körűen bizonyítva az, hogy az elalvásnak nem voltak előzetes tünetei, így nem láthatta előre a károkozó magatartást sem.
A jogeset alapján – analógiát alkalmazva – megállapíthatjuk, hogy rosszullét esetén is az eset összes körülményét kell vizsgálni. Például vizsgálni kell, hogy a munkavállaló az állapotából eredően számíthatott hirtelen rohamra, rosszullétre?
Megőrzési felelősség adta jogi „kiskapu”?
Sajnos már több esetben is tapasztaltuk az elmúlt időben, hogy „trükkös” munkáltatók a megőrzési felelősség mögé bújva próbálják a „szerelvényben” bekövetkezett teljes kárt a munkavállalón érvényesíteni.
Nagyon röviden összefoglalva, ilyen esetben egy nagyon pontos átadás-átvételi jegyzőkönyvet kell a munkáltatónak a kára érvényesítéséhez bemutatnia. Ha a munkáltató ezzel nem rendelkezik, úgy a megőrzési felelősség adta kötelezettségek nem követelhetőek a munkavállalón.
Mindemellett tájékoztatjuk az olvasókat, hogy január 01. napjával akként módosult – a munkavállaló szempontjából kedvezően – a munka törvénykönyve, hogy a dologban (kamion) bekövetkezett kárért a munkavállaló az általános felelősség szabálya szerint felel.
Hogyan érvényesítheti a munkáltató a munkavállalóval szemben fennálló követelését?
Ha már bekövetkezett a kár, fontos tudnunk, hogy a munkáltató egyoldalúan azt nem vonhatja le a munkabérünkből, hiszen az Munka Törvénykönyve meghatározza, hogy mely esetekben vonhat le munkabérünkből a munkáltató.
- A munkavállaló hozzájárulása esetén.
Ezt a pontot nem is kell különösebben magyaráznunk. Eszerint akkor vonhat le a munkáltató munkabérünkből, ha ahhoz hozzájárulunk.
Mi történik, ha a munkáltató nem járul hozzá?
Ha a levonáshoz a munkavállaló nem járul hozzá, de a munkáltató a továbbiakban is igényt támaszt akkor:
- Írásbeli fizetési felszólítás útján követelheti – a legkisebb munkabér háromszorosát el nem érő – összeget a munkavállalóján.
Ebben az esetben a munkavállalónak 30 napon belül keresettel meg kell támadni a munkáltató felszólítását. Ellenkező esetben a fizetési felszólítás „végrehajthatóvá válik”.
- Amennyiben azonban a követelése meghaladja a legkisebb munkabér háromszorosát, akkor közvetlenól Bíróság útján követelheti a kár megfizetését a munkavállalótól.
Összefoglalva, amennyiben úgy gondolja, hogy a munkáltató követelése nem jogos, akkor semmiképpen ne járuljon hozzá ahhoz, hogy a munkáltató a kárt levonja a munkabéréből, hanem forduljon jogi segítségért!
Végső soron szeretnénk kiemelni, hogy jelen cikkünkben elsődlegesen a sofőrök felelőssége vonatkozásában vizsgáltuk a munkavállaló kártérítését, de minden olyan munkavállalónak hasznos lehet, aki a munka törvénykönyve szerint foglalkoztatott.
