Közeleg a nyár, és ezzel együtt a nyári szabadságolások időszaka. A legtöbb munkavállaló számára ilyenkor válik igazán jelentős kérdéssé, hogy mikor veheti ki a szabadságát, és mennyi időre mehet el nyaralni. Sajnos azonban nem mindig mehetünk szabadságra akkor, amikor szeretnénk, ezért nem árt tisztában lenni azzal, milyen jogaink vannak, hogyan szabályozza a Munka Törvénykönyve a szabadság mértékét és kiadását.
Kinek hány nap szabadság jár
A munka törvénykönyve szerint az alapszabadság mértéke 20 munkanap minden évben. Ettől a szabálytól a munkaszerződés csak a munkavállaló előnyére térhet el, tehát a munkáltató ennél több szabadságot adhat, kevesebbet azonban nem. Az alapszabadságon felül a törvény különböző pótszabadságokat is meghatároz. Ilyen például az életkor után járó pótszabadság, tehát minél idősebb valaki, annál több időt tölthet szabadságon. Először a 25. életév elérésével jár plusz egy nap, a 28. év betöltésével már plusz kettő, és így tovább. Az eggyel több nap abban az évben már jár, amely évben a munkavállaló betölti az előírt életkort. Maximum 10 nap lehet a pótszabadság, amely a 45. életév betöltésétől jár; ezt követően már nem emelkedik a pótszabadság mértéke.
Pótszabadság illeti meg a munkavállalót kiskorú gyermekei után is. Egy gyermek után kettő, két gyermek után négy, kettőnél több gyermek után pedig hét munkanap pótszabadság jár. Ha valaki fogyatékos gyermeket nevel, akkor az előbbieken túl még plusz két napra jogosult. A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.
Gyermek születése esetén pótszabadság jár az apáknak is, ennek mértéke 5 munkanap, ikergyermekek esetén pedig hét. A pótszabadságot a szülést követő második hónap végéig lehet kivenni, a munkavállaló ezen belül maga dönthet arról, hogy mikor. Ez a pótszabadság természetesen csak egyszeri alkalommal jár, és nem minden évben.
Fontos tudni, hogy a szabadság nem csak annak a munkavállalónak jár, aki teljes munkaidőben dolgozik. Részmunkaidős munkavállalónak ugyanúgy jár szabadság; tehát például ha valaki a hét minden napján dolgozik, de csupán 4 órában, akkor ugyanannyi nap szabadság jár neki, mintha 8 órában dolgozna – a szabadság ideje alatti díjazása azonban a 4 órás munkaideje szerint alakul.
A törvény fenti szabályai a munkavállalóknak minimálisan járó szabadság mértékét írják elő, a munkáltató azonban ennél több szabadságot is biztosíthat. A szabadság mértéke fontos kérdés, amelyről a munkavállalót a munkaszerződés megkötésekor, de legkésőbb a munkába állást követő 15 napon belül tájékoztatni kell.
A szabadság kiadása
Bár a legtöbb munkahelyen nincs probléma azzal, hogy a munkavállaló bejelenti, mikor menne szabadságra, a munkáltató pedig rábólint, jó, ha tudjuk, hogy a törvény szerint a szabadságunk nagy részének kiadásáról a munkáltató dönt. A szabadságból évente csupán hét napot köteles kiadni a munkáltató akkor, amikor azt a munkavállaló kéri, a többi napról szabadon dönthet, tehát kiadhatja akkor, amikor az neki az üzleti működése szempontjából megfelelő. Fontos szabály viszont, hogy a szabadság kiadásának időpontjáról a munkáltató köteles a munkavállalót legalább 15 nappal korábban tájékoztatni, illetve a szabadság kiadása előtt a munkavállalót meg kell hallgatni.
A szabadság kiadásával kapcsolatos másik fontos szabály, hogy azt úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló évente legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési kötelezettsége alól. Sajnos azonban ez egy olyan szabály, amelytől a felek megállapodása eltérhet, ezért sok munkáltató önkényesen dönt úgy, hogy nem engedi el két heti szabadságra egyetlen dolgozóját sem.
A munkavállaló tehát évente csak hét nappal rendelkezhet szabadon, ebben azonban szigorú a törvény. A munkáltató ugyanis ilyenkor nem mérlegelheti, hogy alkalmas-e neki a szabadság kiadása, hanem köteles azt engedélyezni a munkavállalónak – kivéve, ha ezt a kérést a munkavállaló a munkaviszony első három hónapjában terjeszti elő.
Szabadság próbaidő alatt
Sokan gondolják úgy, hogy a próbaidő alatt nem mehetnek el szabadságra, azonban jó tudni, hogy erre vonatkozóan nincs konkrét szabály a Munka Törvénykönyvében. Mindössze a már fent említett korlátozást tartalmazza a törvény, tehát ha a munkavállaló a próbaidő alatt (a munkaviszony első három hónapjában) terjeszt elő szabadság kérelmet, azt a munkáltató nem köteles teljesíteni. Azonban ha a munkáltató rugalmas – és ez különösen olyankor valószínű, ha a próbaidő a nyári időszakra esik – akkor nem fogja megtagadni a szabadság kérelmet a próbaidő alatt. Ennek ellenére azt javasoljuk, hogy ha munkát keresünk, és várhatóan a nyári időszakra esne a próbaidőnk, már az interjún utaljunk arra, hogy egy bizonyos időszakban előre megbeszélt és lefoglalt nyaralásunk van, és szabadságra szeretnénk menni, így a felvételnél a munkáltató már tud ezzel számolni.
Vissza lehet-e hívni a munkavállalót a szabadságáról?
Előfordulhat, hogy a munkáltató valamely fontos, a működésében, gazdálkodásában felmerülő okból a szabadságot mégsem tudja kiadni. A Munka Törvénykönyve ezért lehetővé teszi a munkáltató számára, hogy kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság kiadásának már közölt időpontját módosíthatja. A módosítás jogosultságát a törvény tehát kivételesen súlyos okhoz köti.
Ha arra kerül a sor, hogy kivételesen fontos érdekből visszahívnak valakit a szabadságáról, az ezzel kapcsolatos költségeit meg kell téríteni. Így tehát ha a munkavállalónak már befizetett útja volt, ennek költségét, a lemondás díját stb. a munkáltatónak kell állnia, és ugyanígy azt a költséget is, amely a visszautazás miatt a munkavállalónál felmerült. Fontos szabály továbbá, hogy a szabadság idejébe nem számít bele az az idő, amelyet a munkavállaló a szabadság alatti tartózkodási helyéről a munkahelyére történő utazással és a visszautazással, illetve munkával tölt.
Meg lehet-e váltani a szabadságot pénzben?
A mai napig is előfordul, hogy egyes munkáltatók inkább kifizetnék a szabadság idejére járó bért a munkavállalónak, minthogy elengedjék őt szabadságra. Fontos azonban tudni, hogy ilyen megoldásra még a felek megállapodása esetén sincs lehetőség a Munka Törvénykönyve alapján. Nyugodtan ragaszkodjunk tehát ahhoz, hogy a szabadság minket megillet, és ezért minden évben ki is szeretnénk azt venni.
A szabadságot – főszabályként – az esedékesség évében kell kiadni, de ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki. Adott évben kiadott szabadságnak minősül még az az eset is, ha az esedékesség évében kezdődik és maximum 5 munkanap a következő évre csúszik át. A tárgyévet követően is lehetőség nyílik azonban a szabadság kiadására, ha a munkáltatónál felmerült kivételesen fontos gazdasági érdek ezt indokolja, vagy ha a munkavállalót betegsége, vagy a személyét érintő más, elháríthatatlan akadály meggátolta abban, hogy a szabadságát a tárgyévben vegye igénybe. Emellett arra is lehetőség van, hogy az életkor alapján járó szabadságot a munkáltató a tárgyévet követő év végéig adja ki, ha ebben a munkavállalóval megállapodik.
A szabadságra való igény három év alatt évül el. Ez azt jelenti, hogy ha valaki nem kapta meg a neki járó szabadságot egy adott évben, akkor három éven belül követelheti akár jogi úton is ennek kiadását.
Egyetlen lehetőség van arra, hogy a munkáltató a munkavállaló szabadságát pénzben váltsa meg. Ez olyankor lehetséges, ha valakinek a munkaviszonya év közben szűnik meg, és addig az időpontig az időarányosan járó szabadságát nem vette ki.
Fontos tudni, hogy ha a munkáltató él rendes felmondással, akkor a felmondási idő felére a munkavállalót fel kell mentenie a munkavégzési kötelezettség alól. A felmondási idő tehát két részből áll ilyen esetben: az egyik rész a munkában töltött idő, a másik pedig a felmentési idő (amely időre viszont természetesen még jár a munkabér). A felmondási idő munkában töltött részét a szabadság mértékének számításánál ugyanúgy figyelembe kell venni, mint a felmondás előtti időszakot. Annak azonban nincs akadálya, hogy ha a munkavállaló a felmondásig még nem vette ki az adott időszakra arányosan járó szabadságát, akkor a munkáltató egy hosszabb időszakra mentse fel a munkavégzés alól a munkavállalót. Ezzel elkerülhető a szabadság pénzbeli megváltása.
***
A szabadság tehát fontos kérdés mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára, ezért nem árt előre, már a munkaszerződés megkötésekor tisztázni a szabályokat. Munkavállalóként a szerződéskötés előtt mindenképpen fontos megismerni a szabadás mértékére és kiadására vonatkozó szabályokat, így nem írunk alá olyan szerződést, amely a törvény adta jogainkat csorbítja. Ha pedig úgy érezzük, hogy a szabadságunk kiadása során a munkáltató nem járt el korrektül velünk szemben, mindenképpen kérjük munkajogban jártas szakértő segítségét.
