A mindennapi szóhasználatban ha fizetésképtelen cégekről esik szó, mindenki vagyontalan, adósságban úszó társaságokat vizionál, ahol a hitelezők sokszor hiába várják a pénzüket. Könnyen előfordulhat azonban, hogy egy társaság csak átmenetileg nem képes likvid pénzeszközt előteremteni ahhoz, hogy esedékes fizetési kötelezettségeit teljesíteni tudja, de ha kap egy kis haladékot, ennek elteltével gond nélkül kifizeti minden tartozását. Megtörténhet továbbá az is, hogy olyan társaságnál következnek be a fizetésképtelenség jogi feltételei, amely ténylegesen nem fizetésképtelen, csupán hanyagságból nem teljesített határidőre. Akár hitelezői pozícióban vagyunk tehát, akár átmeneti financiális gondokkal küzdünk, érdemes tisztában lenni azzal, mikor minősül egy társaság fizetésképtelennek, és milyen lépések várhatók ilyen esetben.
A csődeljárás és a felszámolási eljárás közötti különbség
Habár ezen két eljárást gyakran egybemossák, lényeges különbség van aközött, ha egy cég csődeljárás, vagy ha felszámolási eljárás alatt áll. Míg a csőd csupán időleges fizetési nehézségekről árulkodik, felszámolásra akkor kerül sor, ha a társaság már nem tudja tovább folytatni a működését és annak érdekében veszik számba és értékesítik a vagyonát, hogy abból a hitelezők legalább részben kielégítést nyerjenek.
A csődeljárás lényege, hogy az adós társaság fizetési haladékot kap, amely alatt nem kell a már esedékes tartozásait megfizetnie, továbbá lehetősége lesz arra, hogy a hitelezőivel megállapodjon. Ha a hitelezők hajlandóak például részletfizetést biztosítani, vagy követeléseik egy részét elengedik, a társaság csődegyezséget köt, és utána folytathatja a működését. Ha viszont csődegyezség nem jön létre, a társaság ellen megindul a felszámolás, ahol már nem a továbbműködés, hanem a jogutód nélküli megszüntetés a cél.
Fontos tudni, hogy akár csődeljárásban, akár felszámolási eljárásban születik döntés az adós társaság vagyonáról, a vagyonból csak azok a hitelezők részesedhetnek, akik részt vettek az eljárásban. Mind csődeljárásban, mind pedig felszámolási eljárásban van ugyanis egy határidő, amely időpontig a hitelezők bejelenthetik a követeléseiket, és akkor azt figyelembe veszik, a határidő elmulasztása esetén azonban később már nem juthatnak a pénzükhöz. Ennek érdekében az elrendelt csőd és felszámolási eljárásokat közzéteszik a Cégközlönyben, amely online bárki számára elérhető (www.cegkozlony.hu) Ezért fontos, hogy amennyiben olyan társasággal állunk üzleti kapcsolatban, amelynek likviditása veszélybe kerülhet, rendszeresen végezzünk csődfigyelést ezen a portálon, hogy ne maradjunk le a hitelezőknek szóló „bejelentkezési határidőről”. A csődfigyelés lényege, hogy bizonyos időközönként rákeresünk a cégközlönyben a kérdéses cégek nevére, hogy jelent-e meg velük kapcsolatban új közlemény. Ha ezt legalább havonta megtesszük, akkor biztos, hogy semmilyen fontos határidőt nem mulasztunk el.
Hogyan indítsunk felszámolási eljárást hitelezőink ellen?
Roppant bosszantó tud lenni, emellett pedig pénzügyi nehézségeket is okozhat, ha üzleti partnerünk határidőben nem fizet, hiába állítjuk ki a számlánkat. Ha adósunk nem magánszemély, akkor a fizetési meghagyásos, vagy peres eljárás kezdeményezése mellett felszámolási eljárás megindításában is gondolkodhatunk. Fontos azonban tudni, hogy felszámolási eljárás csak 200.000,- Ft-ot (kamatok és járulékok nélkül) meghaladó lejárt követelés esetén indítható, így ha ezen összeg alatti a követelésünk, marad a fizetési meghagyás.
Ha a követelésünk meghaladja a fenti összeget, a felszámolás megindításának lehetősége attól függ, hogy az adós vitatta-e a tartozását. Az adós ugyanis a számla visszaküldésével, vagy bármi más módon vitathatja a tartozását, ilyen esetben viszont nem marad más lehetőség, mint a pereskedés. A bíróság ugyanis akkor állapítja meg az adós társaság fizetésképtelenségét és rendeli el a felszámolását, ha az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette.
Felszámolási eljárás kezdeményezésére tehát csak legalább 20 napja lejárt tartozás esetében kerülhet sor, mégpedig úgy, hogy először ajánlott és tértivevényes levélben felszámolás előtti utolsó felszólítást küldünk az adós társaságnak. A levélnek szigorú tartalmi követelményei vannak, amelyekre nem árt odafigyelni. Emellett a tértivevényes megküldés is fontos, hiszen igazolnunk kell, hogy az adós átvette-e, és mikor, a fizetési felszólítást.
Ha az utolsó fizetési felszólítás is eredménytelen marad, és az adós korábban soha nem vitatta a tartozás, nincs más hátra, mint a felszámolási kérelem benyújtása. A kérelemben elő kell adni, hogy milyen jogcímen milyen összeggel tartozik az adós, mikor volt a követelés esedékessége, mikor küldtük az utolsó fizetési felszólítást, emellett pedig természetesen csatolni kell az általunk előadottakat alátámasztó okiratokat is. A kérelemben ne feledkezzünk meg az esetleges kamatok és késedelmi kamat, továbbá behajtási költségátalány feltüntetéséről sem.
A fizetésképtelenség vizsgálata
A felszámolási kérelem benyújtását követően a bíróság megvizsgálja, hogy a cég a jogszabályi feltételek szerint fizetésképtelennek minősül-e, és ha igen, akkor rendeli el a társaság felszámolását. Ha a hitelező kezdeményezi a társaság felszámolását, akkor a bíróság azt vizsgálja, hogy a kérelem valóban lejárt követelésen alapul-e, a lejárat ideje meghaladja-e a 20 napot, a felszólítás a 20 napos lejáratot követően történt, illetve vitatta-e az adós bármikor ezt a követelést. A vitatással kapcsolatosan azonban van egy nagyon fontos szabály: a követelést vitatni ugyanis csak addig az időpontig lehet, amíg a felszámolás előtti utolsó felszólítás a céghez megérkezik (tehát a levél átvételének időpontjáig). A vitatásnak természetesen írásban kell történnie.
A fentieket a gyakorlatban úgy kell értelmezni, hogy ha a cégünk egy lejárt számlatartozás miatt megkapja a felszámolás előtti utolsó fizetési felszólítást, akkor már nem válaszolhatja vissza azt a hitelezőjének, hogy a tartozás összegével nem ért egyet – még akkor sem, ha valóban jogtalannak tartja a követelést, és ezt akár bíróság előtt is bizonyítani tudná. Ilyen esetben ugyanis nincs más út, csak a számla kifizetése – ha el akarjuk kerülni a felszámolást. A kifizetés azonban nem akadálya annak, hogy a pénzt később bíróság előtt visszaköveteljük, mivel „amennyiben az adós vitatása elkésett, a tartozás adós általi megfizetése nem minősül tartozás elismerésnek, és a teljesítés polgári peres eljárásban történő visszakövetelését nem zárja ki” (Csődtörvény 27. § (2c) ).
A vezető tisztségviselők felelőssége
Egy társaság fizetésképtelenségének bekövetkezése sokszor annak a következménye, hogy a társaság vezető tisztségviselői a társaság anyagi helyzetéhez képest indokolatlan kockázatot vállaltak, vagy nem tettek meg minden lehetséges intézkedést a veszteségek elkerülése érdekében. A vezető tisztségviselők tevékenységüket általában a társaság érdekeinek elsődlegessége mentén kötelesek folytatni, ha azonban bekövetkezik a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, a vezető tisztségviselők feladataikat ettől kezdve már csak a hitelezők érdekeinek figyelembe vételével láthatják el. Ha nem így tesznek, a hitelezők a felszámolási eljárás alatt pert indíthatnak a társaság vezető tisztségviselőivel szemben, felelősségük megállapítása érdekében. Ha pedig egy ilyen per sikeres, a vezető tisztségviselők saját vagyonukkal kötelesek helytállni azokért a tartozásokért, amelyeket a társaság vagyona nem fedez.
A Csődtörvény 33/A §-a ezzel kapcsolatban a következőket rögzíti:
A hitelező vagy – az adós nevében – a felszámoló a felszámolási eljárás alatt keresettel kérheti a bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezzel okozati összefüggésben a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat. Ha többen közösen okoztak kárt, felelősségük egyetemleges.
A fenti rendelkezéssel kapcsolatban fontos tudni, hogy a vezető tisztségviselő nem csupán a bejegyzett ügyvezető, hanem mindazon személyek is, akik a társaság döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakoroltak. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet pedig abban az időpontban következik be, amikor a vezetők már előre látták vagy kellő gondosság mellett előre látniuk kellett volna, hogy a társaság esedékességkor nem lesz képes kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
A törvény tehát a társaság vezetőivel szemben szigorú követelményeket támaszt, a vezetők felelnek ugyanis akkor, ha a társaság fizetésképtelen helyzetbe kerül, és ezt követően a vezetők nem a hitelezők érdekeinek figyelembe vételével jártak el. Jó, ha tudjuk, hogy vezető tisztségviselőként nem hivatkozhatunk arra, hogy „de hát mindent a könyvelő intézett és mi nem is tudtuk, hogy ilyen rossz a helyzet”, ez a védekezés ugyanis sajnos a bíróság előtt általában nem igazán sikeres.
***
A társaságok fizetésképtelenségének bekövetkezésekor tehát az elsődleges cél a hitelezők követeléseinek részbeni, vagy teljes kielégítése, akkor is, ha a társaság az átmeneti fizetésképtelenséget követően folytatni tudja a tevékenységét. Hitelezőként tehát a követelésünk érvényesítésének egyik módja, ha az adós társaság ellen felszámolási eljárást indítunk, mivel számos alkalommal előfordul, hogy a társaságok ilyen esetben – el akarván kerülni a felszámolást – haladéktalanul kifizetik a tartozásukat. Fontos azonban, hogy a felszámolási eljárás kezdeményezése a törvényi feltételek betartásával történjen, ezért az a legcélszerűbb, ha egy követeléskezelési területen jártas ügyvéd segítségét kérjük.
