Irodánk a polgári peres eljárások elsődlegesen bonyolultnak tűnő rendszerének áttekinthetősége érdekében szakmai cikksorozatot indít, amely során minden héten közzéteszünk egy írást, amely segíti Önöket eligazodni a polgári perek útvesztőiben.
Első és legfontosabb lépés azon kérdéskör tisztázása, hogy ki, illetve kik lehetnek a per „szereplői”. Egy polgári perhez legalább két személy szükséges: egy felperes, aki kezdeményezi a pert a keresetlevél benyújtásával, illetve az alperes, akit „beperelnek” és bármilyen külön nyilatkozattétel, vagy cselekmény nélkül automatikusan a törvény erejénél fogva az idéző végzés és a keresetlevél kézbesítésével alperessé válik (kivéve, ha nincs perbeli jogképessége, de ez nagyon szűk esetkör). Ezen túlmenően a bírósági eljárásban még találkozunk értelemszerűen az egyes bíróval vagy a tanáccsal, esetlegesen tanúkkal, szakértőkkel vagy például tolmácsokkal stb.
Jelen cikkünkben elsősorban a felperesre és alperesre koncentrálunk, akik a perben azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek. A felek kötelesek a szükséges peranyagot szolgáltatni és a jóhiszemű pervitel követelményének megfelelően közreműködni, továbbá a bíróság az eljárás során tájékoztatja őket, hogy egyes kérdésekben melyik félnek mit kell bizonyítania, előadnia és mindkét félre vonatkozóan állapít meg a jogszabály jogokat és kötelezettségeket.
A vonatkozó jogszabályok szerint a perben fél az lehet, akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek. Alapvetően minden ember jogképes, feltétel nélkül és a jogi személyek is jogképesek. A perben az rendelkezik cselekvőképességgel, aki a polgári jog szabályai szerint teljes cselekvőképességgel rendelkezik, vagy olyan, a cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú, akinek a polgári jog szabályai szerinti cselekvőképessége a per tárgyára, illetve a perbeli eljárási cselekményekre kiterjedő hatállyal nincs korlátozva, vagy aki a per tárgyáról a polgári jog szabályai szerint érvényesen rendelkezhet. A perbeli cselekvőképeséggel rendelkező fél személyesen, vagy meghatalmazott útján járhat el az eljárás során.
Egyes esetekben azonban nem csak egy alperes és egy felperes, van, hanem ún. pertársaság keletkezik akár azért, mert célszerű vagy azért mert kötelező. mert kötelező. Pertársaságról akkor beszélhetünk, ha több felperes együtt perel vagy több alperest együtt perelnek és az egyik pertárs ellen hozott ítélet érinti a többi pertársat is.
Pertársaság létrejöhet már a felperes által történő keresetlevél benyújtásakor, de később is az elsőfokú eljárás során a kereset kiterjesztésével vagy pertársak perbelépése útján. A hatályos jogszabályok alapján kétféle pertársaságot különböztetünk meg aszerint, hogy a létrehozásának célszerűségi vagy kényszerűségi okai vannak.
Kényszerű pertársaság
Ha jogszabály előírja egyes személyek esetében, hogy a perben állásuk kötelező vagy a per tárgya olyan közös jog, illetve olyan közös kötelezettség, amely csak és kizárólag egységesen dönthető el, akkor ebben az esetben az érintett személyeknek a perben részt kell venniük.
Ilyen például a közös tulajdon megszüntetése iránti per, ahol valamennyi személynek perben kell állnia, aki a közös dolgon (például egy nyaralón) tulajdonjoggal vagy egyéb joggal (pl. özvegyi jog, haszonélvezet, tartási jog, jelzálogjog) rendelkezik.
Egy szerződés, vagy végrendelet érvényességének megállapítása iránti perben is kötelező valamennyi örökös/szerződő fél perben állása, továbbá apasági vélelem megdöntése iránti perekben is kényszerű pertársaság keletkezik ugyanis, a pert a gyermeknek és az anyának az apa ellen, az apának a gyermek ellen, más jogosultnak a gyermek és az apa ellen kell megindítania.
Célszerűségi pertársaság
A célszerűségi pertársaságnak az a lényege, hogy bár nem kötelező a perben állás, azaz nincs kényszerű pertársaság, a felperes egyes esetekben mégis élhet az őt érintő ügyben az egy perben való elbírálás lehetőségével. A jogszabály meghatározza azokat a feltételeket, amelyek megengedik ezt.
Három esetben indíthat együtt több felperes pert, illetve perelhet együtt több alperest.
- Első eset, ha a perben hozott ítélet anyagi jogerőhatása a pertársakra a perben történő részvétel nélkül is kiterjedne (tehát ha nem vesznek részt a perben egyébként akkor is érinti fogja őket a bíróság által hozott ítélet),
- Második eset, ha a perbeli követelések ugyanabból a jogviszonyból erednek (például a károsultak együtt perlik a károkozót, itt ugyanaz a jogviszony = kártérítés),
- Harmadik eset, ha a perbeli követelések csak hasonló ténybeli és jogi alapból erednek, és ugyanaz a bíróság illetékes minden alperes vonatkozásában (azaz külön-külön perelve őket is ugyanaz a bíróság járna el az adott ügyben, mert majdnem megegyező a tényállás és annak jogi háttere).
Célszerűségi pertársaság jön létre például: a törvény erejénél fogva a törvényes örökösöket megillető kötelesrész kiadása iránti perben, de például akkor is, ha az alperesek együttes magatartásának az eredménye az az állapot, amelyre tekintettel a felperesek személyiségi jogaik sérültek és kárt szenvedtek.
A pertársak függősége és függetlensége
Kényszerű pertársaságnál és a célszerű pertársaság első esetében bármelyik pertárs perbeli cselekményei arra a pertársra is kihatnak, aki valamely határidőt, határnapot vagy perbeli cselekményt elmulasztott, feltéve, hogy mulasztását utóbb nem pótolta. Tehát például, ha az egyik alperes vitatja a felperes által előadottakat, azonban a másik alperes határidőben nem válaszol, úgy ez esetben úgy kell tekinteni, hogy egyetért az alperesi pertársával. Vannak persze ez alól kivételek, például az egyik pertárs általi egyezségkötés, elismerés vagy jogról való lemondás nem hat ki a másik pertársra.
A célszerű pertársaság második és harmadik esetében az egyik pertárs perbeli cselekménye vagy mulasztása nem hat ki a többi pertársra. Azonban annyiban mégiscsak függenek egymástól, hogy egymás kifogásait is érvényesíthetik, tehát amire az egyik hivatkozik arra a másik is hivatkozhat (például az egyik alperes esetében a követelés elévült, a másiknál hiába nem, mégis hivatkozhat erre.)
Összegezve tehát megállapítható, hogy a pertársasági forma mindenképpen egy hatékonyabb fellépés, hiszen a felpereseknek nem kell külön-külön pert indítaniuk, ahogyan egy felperesnek sem kell egyesével perelnie az alpereseket, amellyel minimalizálhatóak a peres eljárás költségei (illeték, ügyvédi munkadíj stb.). Pergazdaságossági szempontból is előnyős, mivel nem ró indokolatlan terhet a bíróság munkájára és ezáltal mind a felek, mind a bíróság számára idő-és költségtakarékos lehetőséget nyújt ezen jogintézmény. Amennyiben Ön peres eljárást kíván kezdeményezni vagy esetlegesen már Önnel szemben indult per és úgy véli, hogy az olvasottak alapján felmerülhet a pertársaság, forduljon hozzánk bizalommal!