Közös tulajdon számos esetben létrejöhet ingatlanokon. A leggyakoribb, amikor a szülő halála után a gyermekek közösen öröklik az ingatlant, vagy többen közösen vásárolnak egy nagyobb, de a telekkönyv szerint meg nem osztott területet. Az osztatlan közös tulajdonú ingatlan széles körben ismert fogalom, azonban számos tévhit kering a köztudatban ezeknek az ingatlanoknak a használatával, fenntartásával, illetve értékesítésével kapcsolatosan. A közös tulajdon mindig egy olyan jogi helyzet, amely több személy együttműködését kívánja meg, ezért az alábbiakban sorra vesszük a tipikus problémákat, és igyekszünk javaslatokat adni azok megoldására.
Mit jelent az osztatlan közös tulajdon
Közös tulajdon esetén egy ingatlannak több tulajdonosa van, azonban a tulajdonjogból eredő egyes jogosultságok – a birtoklás, használat, rendelkezés joga – mindegyik tulajdonostársat ugyanúgy megilletik, mintha egyedüli tulajdonosok lennének. Ez azt jelenti, hogy közös tulajdon esetén a tulajdonostársak mindegyike jogosult az ingatlan használatára és birtoklására – azonban ezt a jogát nem gyakorolhatja a másik tulajdonostárs jogainak sérelmére.
Tévhitek a közös tulajdonnal kapcsolatban
1. Gyakori tévhit, hogy a tulajdonostársak csak a saját tulajdoni hányaduknak megfelelő ingatlanrészt használhatják – ez azonban nem így van. Ha az ingatlan osztatlan közös tulajdonban áll, mindegyik tulajdonostárs az egész ingatlan használatára jogosult.
2. Szintén téves feltételezés, hogy amennyiben az egyik tulajdonostárs a többiek részét is használja, ezért tőle többlethasználati díj követelhető. Mint az előző pontban leszögeztük: minden tulajdonostárs az egész ingatlan használatára jogosult. Mindenki eldöntheti tehát, hogy kíván-e élni ezzel a jogával vagy sem. Ha valaki használhatná a közös tulajdont, de mégsem teszi, akkor ezért mást nem vonhat felelősségre. Más kérdés természetesen, ha az egyik tulajdonostárs megakadályozza, hogy a többiek is használják az ingatlant. Ilyen esetben jogos a többlethasználati díj iránti követelés.
3. Szintén tévedés, hogy aki használja az ingatlant, csak annak kell fizetni az ingatlan fenntartásával kapcsolatos költségeket. Az ingatlan állagának megóvásához, fenntartásához szükséges költségeket, valamint az adókat és más közterheket, továbbá a közös tulajdonnal járó egyéb terheket, kiadásokat (pl. közös költség) a tulajdonostársak tulajdoni hányaduk arányában közösen viselik, akkor is, ha nem közösen használják az ingatlant.
Az elővásárlási jog
Általánosan ismert szabály, hogy a közös tulajdonban álló ingatlanok esetén a tulajdonostársaknak elővásárlási joguk van egymás tulajdoni hányadára. Sokan nem tudják azonban, hogy mit is jelent pontosan ez az elővásárlási jog, és hogyan kell azt gyakorolni. Tegyük fel, hogy van egy ingatlan, aminek három tulajdonosa van, és az egyik tulajdonos el akarja adni az 1/3-ad részét. Az eladó tulajdonostárs meghirdeti a tulajdoni hányadát, és ha jelentkezik egy vevő (aki bárki lehet), a tőle kapott vételi ajánlatot köteles közölni a tulajdonostársakkal – természetesen még az adásvételi szerződés aláírása előtt. Ha ezt az ajánlatot valamelyik tulajdonostárs elfogadja – tehát a felajánlott áron ő is hajlandó megvásárolni a tulajdonrészt – akkor az eladó tulajdonostársnak vele kell szerződést kötni. Ha azonban a vevő által ajánlott áron egyik tulajdonostárs sem hajlandó az adásvételre, akkor ezt úgy kell tekinteni, mintha az elővásárlási jogukkal nem kívántak volna élni, és az eladó nyugodtan eladhatja a tulajdonrészét a „külsős” vevőnek. Az elővásárlási jog tehát nem alkalmas arra, hogy valaki egy adásvételt megakadályozzon, ha saját magának nincs komoly vételi szándéka.
Elővásárlási joga mindegyik tulajdonostársnak van, azonban értelemszerűen ha valaki az egyik tulajdonostársának kívánja eladni a részét, akkor ez ellen a többi tulajdonos nem tehet semmit, hiszen ilyen esetben nincs és nem is lehet szó elővásárlási jogról. Az elővásárlási jog lényege ugyanis a tulajdonostársakon kívüli személyekkel szembeni elsőbbség, ha azonban a tulajdonostársak egymás között szerződnek, a többieknek ebbe nincs beleszólása.
A használat megosztása
Mivel közös tulajdonú ingatlan esetén – ahogyan ezt már fentebb rögzítettük – minden tulajdonostárs az egész ingatlan használatára jogosult, ezért a használatot célszerű a tulajdonostársaknak írásbeli megállapodással rendezni. Fontos tudni, hogy amennyiben a tulajdoni hányad vásárlása hitelből történik, a hitelnyújtó bankok elvárják a használati megállapodás meglétét, ezért célszerű ezt elkészíttetni, hogy a tulajdoni hányadunk később megfelelően piacképes legyen.
Az ingatlan birtoklásának és használatának megosztása leggyakrabban területi alapon történik, amelynek keretében a tulajdonostársak meghatározzák, hogy az ingatlan mely részének kizárólagos birtoklására és használatára melyik tulajdonostárs jogosult. A használat megosztásának kiindulópontja általában a tulajdoni hányadok aránya, azonban a megállapodásban a tulajdonostársak ettől eltérhetnek, továbbá meghatározhatnak olyan ingatlanrészeket is, amelyeket továbbra is közösen használnak (például az ingatlanon húzódó út, gépkocsibejáró, stb.). A területi alapú használati megosztás a gyakoribb, de előfordulhat az is, hogy az ingatlan birtoklásának és használatának időben való megosztásáról döntenek (például a közös tulajdonú nyaralót más-más hónapokban használhatják). Ha nem tudunk megállapodni a használatról, végső esetben arra is lehetőség van, hogy a használat módját és mértékét a bíróság rendezze.
Hogyan lehetséges a közös tulajdon megszüntetése
Mivel senki sem szeret másokkal közösködni, különösen akkor nem, ha a tulajdonostársak egymás számára idegenek, ezért gyakran merül fel az igény arra, hogy a tulajdonostársak a közös tulajdoni helyzetet megszüntessék. Erre a jogszabály három lehetőséget kínál. Az első az ingatlan természetbeni megosztása, a második a tulajdoni hányad kivásárlása a többi tulajdonostárs által, a harmadik lehetőség pedig az ingatlan közös értékesítése, és a vételár megosztása, a tulajdoni hányadok arányában. Fontos tudni, hogy ez egyben törvényi sorrend is, ami azt jelenti, hogy a bíróság először az első lehetőséget alkalmazza, ha ez nem lehetséges, akkor a másodikat, és a közös értékesítésre csak minden más opció hiányában kerülhet sor.
A Polgári Törvénykönyv kimondja, hogy a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti, és az e jogról való lemondás semmis. A tulajdonostársaknak tehát a közös tulajdon megszüntetéséhez való joga nem évül el, és arról nem lehet érvényesen lemondani sem. A tulajdonközösség megszüntetésére vonatkozó jog abban áll, hogy a megszüntetést kívánó tulajdonostárs követelheti a többitől: egyezzenek bele a megszüntetésnek abba a módjába, amely a közös érdeküknek leginkább megfelel.
A természetbeni megosztás esetén a bíróság általában a tulajdoni hányadokhoz igazodik, akkor is, ha korábban a tulajdonostársak ettől eltérően használták az ingatlant. Sajnos azonban a megosztás – bár ez a legszerencsésebb megoldás – nem mindig lehetséges. Nincs lehetőség a megosztásra akkor, ha ezt például a hatósági előírások nem teszik lehetővé – például azért, mert a megosztás folytán létrejövő teleknagyság nem érné el a helyi rendeletben megállapított teleknagyságot, vagy az így létrejövő ingatlanok valamelyike nem érintkezne megfelelő közúttal.
Ha nincs lehetőség a természetbeni megosztásra, akkor a tulajdonostársak megpróbálhatják egymás tulajdoni hányadát magukhoz váltani. A magához váltásra azonban egyetlen tulajdonostársat sem lehet kötelezni, hiszen akarata ellenére senki nem kötelezhető arra, hogy tulajdont szerezzen. Egyetlen kivétel van, mégpedig az az eset, ha az egyik tulajdonostárs benne lakik az ingatlanban. Ilyen esetben a bíróság kötelezheti őt az ingatlan magához váltására, feltéve, hogy ez nem sérti a méltányos érdekeit.
Fontos tudni, hogy lehetőség van a közös tulajdon megszüntetésére akkor is, amikor a megszüntetés csak egyetlen tulajdonostárs tulajdoni hányada ellen irányul, mivel ezt akarja egy másik tulajdonostárs megvásárolni. Ilyen esetben szintén közös tulajdon megszüntetése iránti pert kell indítani, annak ellenére, hogy a per eredményét követően továbbra is közös tulajdon fog fennállni az ingatlanon, de már eggyel kevesebb tulajdonos részvételével.
A bíróság végső soron a közös tulajdon megszüntetését árverés útján történő értékesítéssel rendeli el. Ebben az esetben a vételárat kell a tulajdonostársak között felosztani. Az árverés útján való értékesítésnél a legkisebb vételárat a bíróságnak ítéletében kell megállapítania: meg kell tehát határoznia, hogy mi az a legkisebb vételár, amelyért az ingatlan eladható, és hogyan oszlik meg a vételár a tulajdonostársak között. A közös tulajdon megszüntetése esetén mind a megváltási ár megállapításának, mind az árverési értékesítésnek a forgalmi érték alapján kell történnie.
Sajnos a közös tulajdon bíróság általi megszüntetése egy hosszú és költséges jogi procedúra, hiszen a bíróságok legtöbbször szakértőt rendelnek ki az ingatlan forgalmi értékének megállapítására. Ezért közös tulajdon esetén sokkal inkább célravezető a birtoklás és használat kérdését megállapodással rendezni, hiszen ezáltal mindenki csak annyiban használja majd az ingatlant, amilyen arányban tulajdonos, és a költségeket is csak ilyen arányban kell viselnie. Annak érdekében, hogy egy teljeskörű, minden kérdésre kiterjedő megállapodás születhessen a tulajdonostársak között, mindenképpen kérjük ügyvéd segítségét, már csak azért is, mert az ügyvéd által ellenjegyzett okirat teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül. Ha pedig mégis perre kerülne sor, érdemes szintén ügyvéddel konzultálni, hiszen így információt kaphatunk a jövőbeli per lehetséges kimeneteléről és várható költségeiről.
