Gyakran keresik meg Irodánkat azzal a kérdéssel, hogy szülők gyermekeiknek, vagy gyermekeik egyikének kívánják juttatni értékesebb vagyontárgyaikat (például a lakásukat), de nem tudják eldönteni, hogy ezt még életükben ajándékozási szerződéssel, vagy végrendelkezéssel oldják meg. A végeredmény természetesen ugyanaz: a gyermek megkapja a lakást – az egyéb jogkövetkezmények azonban eltérőek, ezeket pedig mindenképpen érdemes figyelembe venni, mielőtt szerződést kötünk, vagy végrendelkezünk.
Az ajándékozás joghatásai
Az ajándékozás lényege az ingyenes juttatás, tehát a megajándékozott úgy szerez tulajdonjogot valamely dolog felett, hogy azért cserébe semmilyen „ellenszolgáltatást” nem nyújt az ajándékozónak. Ha szülők gyermeküknek szeretnének ajándékozni, akkor ez az ügylet illetékmentes, ugyanígy házastársak között is. Az ajándékozás hátránya az örökléssel szemben, hogy az ajándékozó már életében átruházza a tulajdonjogát, így a későbbiekben nem rendelkezhet az ajándékkal akkor sem, ha másként alakulnak a körülményei, amely miatt esetleg szüksége lenne a korábban elajándékozott dologra, vagy esetleg megromlott a kapcsolata a megajándékozottal, és ezért utólag már nem kötne vele ajándékozási szerződést. Ingatlan esetében ilyenkor is biztosítékot jelent, ha az ajándékozó korábban magának holtig tartó haszonélvezeti jogot tartott fenn, ugyanis így a megajándékozott, ha el is adja vagy megterheli az ingatlant, az ajándékozó haszonélvezőként élete végéig az ingatlanban maradhat.
Visszakövetelhető-e az ajándék?
Az ajándék visszakövetelése nem egyszerű, különösen akkor, ha a megajándékozott nem együttműködő, hiszen ilyen esetben csak a pereskedés marad. Az ajándék visszakövetelésére az alábbi esetekben van lehetőség:
- ha az ajándék még megvan, az ajándékozó visszakövetelheti, ha arra a szerződéskötés után bekövetkezett változások miatt létfenntartása érdekében szüksége van – és a visszakövetelés a megajándékozott létfenntartását sem veszélyezteti. A megajándékozott nem köteles az ajándék visszaadására, ha az ajándékozó létfenntartását járadék vagy természetbeni tartás útján megfelelően biztosítja.
- ha az ajándék vagy a helyébe lépett érték még megvan, azt az ajándékozó visszakövetelheti, ha a megajándékozott vagy vele együtt élő hozzátartozója az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el. Ha azonban az ajándék már nincs meg, vagy az érte kapott összeget a megajándékozott már felélte, hiába követ el súlyos jogsértést a megajándékozott, nem kötelezhető semmilyen visszaszolgáltatásra. Nincs helye visszakövetelésnek akkor sem, ha a súlyos jogsértést az ajándékozó utóbb megbocsátotta – a jog megbocsátásnak tekinti azt is, ha a jogsértést követően hosszabb ideig nem kerül sor az ajándékozó részéről a visszakövetelésre.
- az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor is, ha a szerződő felek számára a szerződéskötéskor ismert olyan feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékozó az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és e nélkül az ajándékozásra nem került volna sor. Az ilyen visszakövetelésre általában válóperben kerül sor valamelyik fél szülője részéről, aki arra hivatkozik, hogy a nagyobb értékű ajándékot a felek közös életére, közös gyermekekre tekintettel adta, de a válással ez a feltétel meghiúsul.
Az ajándék osztályrabocsátása
Tekintettel arra, hogy az ajándékozási szerződés útján az ajándék tárgya feletti tulajdonjog azonnal átszáll a megajándékozottra, így ha az ajándékozó meghal, az ajándék nem képezi a hagyaték részét. Ugyanakkor az öröklési jogi szabályok igyekeznek kiegyenlíteni az egyes leszármazók közötti egyenlőtlenségeket, ezért rögzíti a törvény az úgynevezett osztályrabocsátási kötelezettséget.
Az osztályrabocsátás lényege a következő: ha több leszármazó közösen örököl, mindegyik örököstárs köteles a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes adománynak az értékét, amelyben őt az örökhagyó életében részesítette, feltéve, hogy a hozzászámítást az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta. Osztályrabocsátási kötelezettség terheli a közösen öröklő leszármazókat akkor is, ha az örökhagyó végintézkedése alapján öröklik a törvényes örökrészüknek megfelelő hányadot. A szokásos mértékű ingyenes adományt és a tartásra rászorult leszármazó részére nyújtott tartást akkor sem kell osztályra bocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte.
Az osztályrabocsátást legegyszerűbben az alábbi példával szemléltethetjük: az örökhagyó után maradó örökség 300 Ft, az örökhagyónak pedig két gyermeke van. Az egyik gyermek még az örökhagyó életében kapott egy 600 Ft értékű ingatlant, a másik gyermek nem kapott semmit. Az örökségen való osztozkodáskor annak a gyermeknek, aki ajándékot kapott, az ajándékát osztályra kell bocsátania, és úgy kell számolni, mintha a hagyaték értéke, amit fel kell osztani, nem 300 Ft hanem 900 Ft lenne. Ezt a 900 Ft-ot kellene osztani kettővel, hiszen két gyermek van, tehát mindkét gyermeknek 450 Ft értékű örökség jutna. De itt jön a lényeg: ha valakinek már az örökhagyó által adott ajándékkal több jutott, mint az örökrésze, akkor a többletet nem kell visszatérítenie, viszont nyilvánvalóan a maradékból (a tényleges hagyatékból, ami 300 Ft), nem kap semmit. Azonban még így is több jut annak, aki korábban ajándékot kapott, mint aki csak az örökséget kapja meg.
A végrendelet joghatásai
A végrendelkezés jelentősége abban rejlik, hogy az örökhagyó eltérjen a törvényes öröklés rendjétől – valakinek többet, valakinek pedig kevesebbet juttat annál, mint ami a törvény szerint megilletné. A végrendelet készítés is megfelelő lehet arra, hogy előnyben részesítsünk valakit azok közül, akik egyenlő arányban örökölnek, ilyenkor azonban nem szabad megfeledkezni a kötelesrészről. Mindazoknak ugyanis, akik kötelesrészre jogosultak, az örökség egy része akkor is jár, ha végrendelet alapján nem örökölnének. Kötelesrészre az örökhagyó gyermeke, házastársa és szülője lehet jogosult – de csak akkor, ha a törvényes öröklés rendje szerint is örökölnének. Tehát ha van gyermek, akkor a szülő biztosan nem örököl a törvény szerint – így semmiképpen nem lehet igénye kötelesrészre sem.
A kötelesrész mértéke az egyharmada annak az örökrésznek, ami egyébként a törvény szerint járna. A kötelesrészt attól a személytől lehet követelni, aki örökölt – tehát ha nem adja ki önként, akár pert is indíthatunk vele szemben. A kötelesrészt elsősorban pénzben kell kifizetni.
És hogy mi a megoldás arra, hogy valaki még kötelesrészt se kapjon? Ebben az esetben az örökösünket ki kell tagadni – erre azonban a törvény csak szigorú feltételek esetén ad lehetőséget, ha a kitagadott személy valamilyen súlyos vétséget követett el. Ha mindenképpen szándékunkban áll, hogy valakit kitagadjunk az örökségből, kérjük ügyvédünk segítségét, aki tanácsot tud adni abban, hogy mikor lehet kitagadni valakit, és mikor nem.
Az öröklési szerződés
A végrendelkezéssel szemben az öröklési szerződéssel az örökös javára biztosított vagyontárgy nem lesz a hagyaték része, így nem vonatkozik rá a kötelesrész fenti szabálya, és nem kell osztályra bocsátani sem, mint az ajándékot. Az öröklési szerződés lényege, hogy az örökhagyó a vele szerződő felet a magának, illetve a szerződésben meghatározott harmadik személynek nyújtandó tartás, életjáradék, illetve gondozás ellenében – vagyona, annak egy meghatározott része vagy meghatározott vagyontárgyak tekintetében – örökösévé nevezi; a másik fél pedig kötelezettséget vállal a tartás, életjáradék, illetve gondozás teljesítésére. Ez a szerződéstípus tehát olyan esetekben lehet jó megoldás, amikor az a leszármazó, akinek a szülő nagyobb részt kíván juttatni, egyúttal a szülő eltartását is vállalja annak élete végéig.
Az öröklési szerződéses jogviszony nagyon hasonlít a tartási- illetve életjáradéki szerződéses jogviszonyhoz, a különbség azonban az, hogy míg a tartási szerződésnél a tartásért cserébe juttatott vagyontárgy tulajdonjoga azonnal átszáll az eltartóra, öröklési szerződés esetében az eltartó a vagyontárgyat csak az örökhagyó halálával szerzi meg. Ha a tartásért cserébe nyújtott vagyontárgy ingatlan, lehetőség van elidegenítési és terhelési tilalom kikötésére biztosítékként. Tartási szerződés esetén az elidegenítési és terhelési tilalom az eltartott személyt védi – az eltartó mindaddig nem értékesítheti az ingatlant, amíg él az a személy, akinek az eltartását vállalta. Öröklési szerződés esetén pedig fordított a helyzet: az elidegenítési és terhelési tilalom az eltartó személy jogát biztosítja: így az örökhagyó nem adhatja el az ingatlant, amelyet az eltartásért cserébe már valaki másnak ígért.
***
A vagyontárgyak ingyenes juttatásának módja tehát sokféle lehet, és az, hogy melyiket választjuk, függhet a felek közötti kapcsolattól, a juttatás céljától, illetve az egyéb közeli hozzátartozóktól, akiknek a juttatás az érdekeiket sértheti. Ahhoz, hogy a megfelelő szerződésmódot kiválasszuk, illetve gondoskodjunk saját érdekeink védelméről is, mindenképpen kérjük ki egy szakértő ügyvéd véleményét, aki egyúttal segít a szerződés elkészítésében is.