Hogyan váljunk „jól”?
2019-01-29
A lakásbérlet szabályai – a bérbeadó jogai és kötelességei
2019-02-13

A lakásbérlet szabályai – a lakásbérleti szerződések

Napjaink leggyakrabban előforduló bérleti jogviszonya a lakások bérletére kötött szerződés, hiszen Magyarországon is egyre gyakoribb, hogy akár ideiglenes munkavégzés vagy tanulmányok folytatása céljából, akár csak anyagi megfontolásból, az emberek nem vásárolnak saját tulajdonú ingatlant, hanem inkább néhány évre bérbe veszik lakóhelyüket. A bérleti szerződések általános szabályain túl a lakás célú ingatlanokra speciális rendelkezéseket is megállapított a jogalkotó, melyekkel nem árt tisztában lenni, ha lakásbérleti szerződést készülünk aláírni. Cikksorozatunk első részében a lakásbérleti szerződésekről lesz szó.

Miért kössünk szerződést?

A lakás céljára szolgáló ingatlanok bérlésére vonatkozó szabályokat egyrészről a Ptk. bérleti szerződésekre vonatkozó részében, illetve a 6.342 – 6:348 §-ok között a lakásbérleti szerződésekről szóló szabályok között, továbbá a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvényben, az úgynevezett Lakástörvényben találjuk. Természetesen ha a felek a bérleti szerződésben a törvénytől eltérően rendelkeznek, ezt is megtehetik, kivéve ha az eltérést a törvény tiltja (nem lehet például érvényesen kizárni a szerződés rendes felmondásának jogát).

Szerződést mindenképpen szükséges kötni. Egyrészről azért, mert a Lakástörvény rögzíti, hogy a lakás bérbeadásának érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges, másrészről pedig természetesen amiatt is, mivel írásban rögzített feltételek esetén később mindig könnyebb bizonyítani, hogy a felek miben állapodtak meg. Bár ezt a törvény nem írja elő, javasoljuk azonban, hogy mindenképpen teljes bizonyító erejű magánokiratban történjen a szerződés írásba foglalása, amelynek egyik formája, ha a felek aláírása mellett két tanú is szerepel a szerződésen, akiknek nevét, lakóhelyét és aláírását kell feltüntetni. A bérleti jogviszonyra elsősorban a felek szerződésbe foglalt megállapodását kell alkalmazni, ha azonban a felek valamilyen kérdésről nem rendelkeztek, akkor a Ptk. és a Lakástörvény szabályai irányadók.

 

 

Mi legyen a szerződésben?

Annak érdekében, hogy mind a bérbeadó, mind a bérlő jogai megfelelő védelemben részesüljenek, bizonyos kérdéseket nem árt tisztázni a szerződésben, így ugyanis zökkenőmentesebb lehet a későbbi együttműködés.

– A felek neve és adatai: bár evidensnek tűnik, mégis nem árt pontosan rögzíteni mind a bérbeadó, mind a bérlő nevét, címét, illetve egyéb személyes adatait. Az adatok ismerete a felek részéről több szempontból is szükséges. Egyrészről fontos, hogy tudjuk, kit illetnek a bérbeadói és bérlői jogok, illetve kötelezettségek, emellett amennyiben egymásnak címzett nyilatkozatokat akarnak közölni a felek a másik féllel, azt joghatályosan csak a szerződésben megjelölt címre tehetik meg. A személyes adatok ismerete továbbá fontossá válik abban az esetben is, ha jogi eljárást kívánnak indítani a felek egymással szemben a bérleti jogviszonyból eredően. Ha megoldható, a szerződéskötéskor kérjük el a másik fél személyes okmányait (személyi igazolvány, lakcímkártya), hogy meggyőződjünk a személyazonosságról.

– A lakás megjelölése: szintén evidens, mégis nagyon fontos dolog, hogy a szerződésben pontosan jelöljük meg azt az ingatlant, amely a szerződés tárgyát képezi (pontos cím, helyrajzi szám, négyzetméter, helyiségek száma). Bérlőként különösen fontos, hogy a szerződéskötéskor rögzítsük a lakás állapotát, illetve a lakásban található berendezési és felszerelési tárgyakat, és amennyiben megoldható, ezek állapotát fényképekkel is dokumentáljuk. A bérleti jogviszony megszűnésekor ugyanis előfordulhat, hogy a bérbeadó a lakásban történt bérlői károkozásra hivatkozva nem akarja visszaadni a kauciót, így szükségessé válhat annak bizonyítása, hogy egy adott hiba a lakásban már a szerződéskötéskor is fennállt.

– A bérleti díj és a költségek rögzítése: szintén fontos rögzíteni, mennyi a lakás bérleti díja, mikor és hogyan kell azt megfizetni, továbbá a használatból eredő költségek (köznapi nyelven szólva „rezsi”) megfizetése milyen módon történik. Előfordul olyan megoldás, hogy a bérbeadó tájékoztatja a bérlőt minden hónapban, hogy mennyi az egyes közüzemi szolgáltatások díja, így a költségeket a bérlő a bérbeadón keresztül fizeti meg. Ez elsősorban a bérbeadó számára előnyös, hiszen így nem fordulhat elő, hogy a bérlő esetleg hónapokig nem fizeti a költségeket, majd a bérbeadó hirtelen azzal szembesül, hogy kikötötték a villanyt a lakásban. A másik gyakori megoldás a rezsi fizetésére, amikor a csekkek a bérlő postaládájába érkeznek, és ő fizeti azt meg közvetlenül a szolgáltatók felé. Ez a megoldás a bérlők számára tisztább helyzetet eredményez, mivel így pontosan tudhatják, hogy annyi költséget fizetnek-e, amennyit használnak.

– A kaució és annak felhasználása: valamennyi lakásbérleti szerződés esetében gyakori, hogy a bérleti szerződés megkötésekor a bérbeadók bizonyos összegű biztosíték átadását is megkövetelik, ezt a köznyelv kauciónak nevezi. Ez általában egy-két havi bérleti díj összegével egyezik meg. Amennyiben a biztosíték összege meghaladja a havi bérleti díj háromszorosát, a túlzott mértékű biztosítékot a bíróság mérsékelheti – tehát nem tanácsos ennél magasabb összegű kaucióban megállapodni.

A kaució a bérlőnek a bérleti szerződésből eredő kötelezettségeinek biztosítékául szolgál a törvény megfogalmazása szerint, tehát a bérbeadónál ennek az összegnek elvileg mindig rendelkezésre kell állnia, hiszen ez nem az ő pénze. Ha a bérleti szerződés megszűnik, és a bérlő semmilyen kötelezettségét nem szegte meg, tehát mindig rendesen fizette a bérleti díjat és a költségeket, akkor a kaució teljes összege a bérlő részére visszajár.

A felek a bérleti szerződésben akként is megállapodhatnak, hogy a kaució összege az utolsó havi vagy két havi bérleti díjba beszámításra kerül, tehát a bérlő úgymond „lelakja” a kaució összegét. Amennyiben erről a megoldásról a felek már a szerződésben megállapodnak, úgy ez az eljárás szerződésszerű, amennyiben azonban csupán a bérlőnek vagy a bérbeadónak van ilyen szándéka, úgy ezt jogszerűen nem teheti meg. Tehát bérbeadóként nem kényszeríthetjük a bérlőt arra, hogy lakja le a kauciót, ha nem akarja, és bérlőként sem dönthetünk úgy, hogy az utolsó egy-két havi bérleti díjat már nem fizetjük meg, ha ebbe a bérbeadó nem egyezett bele.

– A szerződés időtartama: nagyon fontos megállapodni abban, hogy mennyi ideig tart a felek között a bérleti jogviszony, tehát az határozott, vagy határozatlan idejű. A határozott idejű szerződés lényege, hogy az rendes felmondással idő előtt általában nem szüntethető meg, kivéve, ha a felmondás jogát a szerződés, vagy valamilyen törvényi rendelkezés lehetővé teszi (például ha a bérlő vagy a vele együttlakó személy a bérbeadóval vagy a szomszédokkal szemben az együttélés követelményeivel kirívóan ellentétes magatartást tanúsít; vagy a lakást vagy a közös használatra szolgáló területet nem rendeltetésszerűen vagy nem szerződésszerűen használja).

– A felmondás szabályai: végezetül nagyon fontos tisztázni azt is a szerződésben, hogy milyen okból és milyen felmondási idővel lehet a szerződést megszünteti, illetve hogyan kell ezt közölni a másik féllel. A legcélszerűbb, ha a felmondó nyilatkozatot ajánlott, illetve tértivevényes levélben közöljük a másik féllel, hiszen így igazolni tudjuk azt, hogy mikor adtuk postára a levelet, illetve azt is, hogy azt a másik fél mikor vette át.

 

Hogyan szüntethető meg a szerződés?

Amint arról fentebb szó volt, attól függően, hogy határozott vagy határozatlan időre jött létre a bérleti jogviszony, a felmondás lehetősége is máshogy alakul. A határozatlan időre kötött szerződést rendes felmondással bármelyik fél megszüntetheti, a határozott időre kötött szerződést azonban csak akkor, ha azt a törvény vagy a felek szerződése lehetővé teszi.

A határozatlan időre kötött szerződést bármelyik fél a hónap tizenötödik napjáig a következő hónap végére mondhatja fel. Ha a felmondás joga nem ezen határidő betartásával történik, a bérleti jogviszonyt a felmondás közlését követő második hónap végére felmondottnak kell tekinteni.

A lakásbérleti jogviszonyt a bérbeadó a bérlő előzetes felszólítását követően, legalább tizenötnapos felmondási idővel, a felmondást követő hónap utolsó napjára felmondhatja, ha a bérlő vagy a vele együttlakó személy a bérbeadóval vagy a szomszédokkal szemben az együttélés követelményeivel kirívóan ellentétes magatartást tanúsít; vagy a lakást vagy a közös használatra szolgáló területet nem rendeltetésszerűen vagy nem szerződésszerűen használja. A felmondást nem kell előzetes felszólításnak megelőznie, ha a kifogásolt magatartás olyan súlyos, hogy a bérbeadótól a szerződés fenntartását nem lehet elvárni. A felmondást a tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül kell közölni.

 

***

A lakások bérletére tehát számos speciális szabály vonatkozik, amit mind bérlőként, mind bérbeadóként nem árt, ha ismerünk, mielőtt szerződést kötünk. A legbiztosabb módja annak, hogy minden szükséges kérdésben a lehető legpontosabb és legrészletesebb megállapodás születhessen, ha egy ingatlanjogban jártas ügyvédet kérünk fel a szerződés elkészítésére. A cikksorozat következő részében a bérbeadói és a bérlői jogokat ismertetjük. Bérleti jog témában megjelent korábbi cikkeinket az alábbi linken érhetik el:

– mit tehet a bérbeadó a nemfizető bérlővel szemben
– bérbeadói igazságtalanságok

 

06 1 365 1000
x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom Adatvédelmi tájékoztató

Pin It on Pinterest