A Versenytilalmi megállapodás

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on email
Email
Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Share on email

Munkavállaló és munkáltató közötti – különleges – megállapodások

1.rész

A Versenytilalmi megállapodás

 

A munkavállaló és a munkáltató írásban megállapodhat abban, hogy a munkaviszony megszűnése után a munkavállaló nem folytat olyan tevékenységet, amellyel a munkáltató jogos gazdasági érdekét sértené vagy veszélyeztetné. A törvény nem szabályozza, hogy ennek a megállapodásnak milyen formában kell létrejönnie, így a felek között ezen megállapodás létrejöhet a munkaszerződés részeként, vagy akár külön okiratba is foglalhatják.

A jogos gazdasági érdek sérelmét és veszélyeztetését úgy kell érteni, hogy a volt munkavállaló a volt munkáltatóval azonos tevékenységet végző új munkáltatónál a felek által meghatározott ideig nem helyezkedhet el. (nem létesíthet munkavégzésre irányuló jogviszonyt)

A korlátozás jogszerűségének megállapításánál minden esetben vizsgálni kell, hogy a tilalom a jogos gazdasági érdek védelmével arányos legyen. Egyrészt a munkáltatónak – saját védelme érdekében – figyelemmel kell lennie arra, hogy a kizárt kör kellően „tág” legyen, azonban mégsem lehet túl általános, mert akkor az alábbi probléma léphet fel:

Eszerint, ha egy kisvárosban, csak az adott térségre kiterjedően működő munkáltatóval kötünk megállapodást, úgy ez a megállapodás nem korlátozhatja, hogy például az ország másik részén ugyanolyan tevékenységet folytató munkáltatónál később munkát vállaljunk. Ilyen esetben, ha bírói útra kerülne sor, akkor a bíróság ítélete a munkavállalónak kedvezne.

Fontos kiemelni, hogy a Felek között a versenytilalmi megállapodás csak egy lehetőség, annak megkötésére sem a munkáltató, sem pedig a munkavállaló nem kötelezhető. A megállapodást azonban mindenképpen a munkaviszony fennálla alatt kell megkötni.

Mindemellett a törvény – elsősorban a munkavállaló érdekében – szabályozza, hogy mi az a maximum időtartam, amíg a munkavállaló munkaviszony megszűnését követő magatartása korlátozható. Az előbb említett maximális időtartam a hatályos törvényi rendelkezések alapján 2 év.

Természetesen ilyen magatartást korlátozó megállapodás esetén a munkáltatónak megfelelő ellenértéket kell fizetni a volt munkavállalója részére. A megfelelő ellenérték meghatározásakor azt kell figyelembe venni, hogy a munkavállalót milyen mértékben korlátozza, illetve akadályozza a felek közötti megállapodás új munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében.

A munkavállaló védelme érdekében a törvény azonban meghatározza azt a minimális összeget, amelyet a megállapodásban foglalt ellenértéket kötelező elérnie. A minimális összeg a munkavállaló azonos időszakára vonatkozó alapbérének egyharmada, de a pontos ellenérték minden esetben a két fél közös megegyezésének eredménye. Az előbbiek alapján az adott munkavállaló érdekérvényesítő képessége a megállapodás megkötésekor, így különösen az ellenérték meghatározásakor fontos szerepet játszik.

A folyósítás vonatkozásában a munkáltató azonban már teljesen szabad kezet kap, így a folyósításra sor kerülhet havonta, vagy akár előre egyösszegben is.

Abban az esetben azonban, ha a munkavállaló a munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással szünteti meg, akkor a törvény lehetőséget biztosít számára, hogy az aláírt versenytilalmi megállapodástól elálljon.

Az azonnali hatályú felmondásról az alábbi cikkünkben olvashat részletesen.

 

06 1 365 1000
x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom Adatvédelmi tájékoztató

Pin It on Pinterest