Munkavállaló és munkáltató közötti – különleges – megállapodások
1.rész
A Versenytilalmi megállapodás
A munkavállaló és a munkáltató írásban megállapodhat abban, hogy a munkaviszony megszűnése után a munkavállaló nem folytat olyan tevékenységet, amellyel a munkáltató jogos gazdasági érdekét sértené vagy veszélyeztetné. A törvény nem szabályozza, hogy ennek a megállapodásnak milyen formában kell létrejönnie, így a felek között ezen megállapodás létrejöhet a munkaszerződés részeként, vagy akár külön okiratba is foglalhatják.
A jogos gazdasági érdek sérelmét és veszélyeztetését úgy kell érteni, hogy a volt munkavállaló a volt munkáltatóval azonos tevékenységet végző új munkáltatónál a felek által meghatározott ideig nem helyezkedhet el. (nem létesíthet munkavégzésre irányuló jogviszonyt)
A korlátozás jogszerűségének megállapításánál minden esetben vizsgálni kell, hogy a tilalom a jogos gazdasági érdek védelmével arányos legyen. Egyrészt a munkáltatónak – saját védelme érdekében – figyelemmel kell lennie arra, hogy a kizárt kör kellően „tág” legyen, azonban mégsem lehet túl általános, mert akkor az alábbi probléma léphet fel:
Eszerint, ha egy kisvárosban, csak az adott térségre kiterjedően működő munkáltatóval kötünk megállapodást, úgy ez a megállapodás nem korlátozhatja, hogy például az ország másik részén ugyanolyan tevékenységet folytató munkáltatónál később munkát vállaljunk. Ilyen esetben, ha bírói útra kerülne sor, akkor a bíróság ítélete a munkavállalónak kedvezne.
Fontos kiemelni, hogy a Felek között a versenytilalmi megállapodás csak egy lehetőség, annak megkötésére sem a munkáltató, sem pedig a munkavállaló nem kötelezhető. A megállapodást azonban mindenképpen a munkaviszony fennálla alatt kell megkötni.
Mindemellett a törvény – elsősorban a munkavállaló érdekében – szabályozza, hogy mi az a maximum időtartam, amíg a munkavállaló munkaviszony megszűnését követő magatartása korlátozható. Az előbb említett maximális időtartam a hatályos törvényi rendelkezések alapján 2 év.
Természetesen ilyen magatartást korlátozó megállapodás esetén a munkáltatónak megfelelő ellenértéket kell fizetni a volt munkavállalója részére. A megfelelő ellenérték meghatározásakor azt kell figyelembe venni, hogy a munkavállalót milyen mértékben korlátozza, illetve akadályozza a felek közötti megállapodás új munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében.
A munkavállaló védelme érdekében a törvény azonban meghatározza azt a minimális összeget, amelyet a megállapodásban foglalt ellenértéket kötelező elérnie. A minimális összeg a munkavállaló azonos időszakára vonatkozó alapbérének egyharmada, de a pontos ellenérték minden esetben a két fél közös megegyezésének eredménye. Az előbbiek alapján az adott munkavállaló érdekérvényesítő képessége a megállapodás megkötésekor, így különösen az ellenérték meghatározásakor fontos szerepet játszik.
A folyósítás vonatkozásában a munkáltató azonban már teljesen szabad kezet kap, így a folyósításra sor kerülhet havonta, vagy akár előre egyösszegben is.
Abban az esetben azonban, ha a munkavállaló a munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással szünteti meg, akkor a törvény lehetőséget biztosít számára, hogy az aláírt versenytilalmi megállapodástól elálljon.
Az azonnali hatályú felmondásról az alábbi cikkünkben olvashat részletesen.
