Munkavégzés időtartamának meghatározása
Munkaviszonyról van szó, ha a munkavégzés időtartamát, a munkarendet, a munkaidő-beosztást a munkáltató határozza meg. Vállalkozási és megbízási jogviszony esetében azonban a feladat elvégzésének kizárólag a határidejét, vagy teljesítési rész-határidőket állapíthat meg a megbízó, azt azonban nem határozhatja meg, hogy a megbízott vagy a vállalkozó minden nap reggel 8-tól délután 4-ig dolgozzon az általa adott feladattal. A megbízási jelleget nem érinti, ha a felek meghatározzák, hogy egy adott feladatot kizárólag a megbízó által adott időpontban lehet teljesíteni (például egy ügyvédnek a hétfőn reggel 9-kor kezdődő tárgyaláson meg kell jelennie).
Fontos azonban tudni, hogy önmagában a munkavégzés időtartamának meghatározása vagy annak hiánya alapján még nem lehet pontosan meghatározni, hogy munkaviszonyról vagy megbízásról van-e szó. Munkaviszonyban is lehetséges ugyanis például távmunka, bedolgozás, illetve rugalmas munkaidő, amikor egy adott időszakra kell meghatározott munkaórát ledolgozni, azonban ennek időbeli elosztását a munkavállaló határozhatja meg.
A munka díjazása
Ahogyan fentebb rögzítettük, a munkaviszony lényege (természetesen a munkáltató által adott feladatok elvégzése mellett) a rendelkezésre állás, a munkáltató pedig ennek megfelelően nem csupán a ténylegesen elvégzett feladatok ellenértékét fizeti meg, hanem ezt a rendelkezésre állást is. Mindez tehát azt jelenti, hogy a munkavállaló akkor is meg fogja kapni a fizetését, ha például a nyári szabadságolások ideje alatt napi teendői a felére csökkennek, és bőven belefér akár az is, hogy másfél órás ebédszüneteket tartson.
Megbízás, illetve vállalkozás esetén azonban a díjazás a ténylegesen elvégzett feladathoz kapcsolódik, és tipikusan egyszeri díjként jelenik meg. Természetesen tartós megbízás esetén az elvégzett munka díjazása rendszeres lehet, és a vállalkozó előleget kérhet a megrendelőtől, azonban mindez nem érinti a szerződés típusának minősítését, ha egyébként a munkavégzés további jegyei a megbízási jogviszony fennállását támasztják alá.
Munkáltató eszközeinek, erőforrásainak használata
A munkavállaló általában nem köteles arra, hogy a saját tulajdonában álló eszközökkel végezzen munkát, neki mindössze annyi a dolga, hogy munkakezdésre odaérjen, és elvégezze a feladatot, ami rá van bízva. Ezzel szemben megbízási, illetve vállalkozási jogviszonyban a megbízott vagy a vállalkozó általában a saját eszközeivel dolgozik, sőt, egyes esetekben éppen ezeknek a professzionális eszközöknek a megléte indokolja a megbízást (például egy lakás energetikai jellemzőinek felméréséhez szakembert kell megbízni, ugyanis laikusként nem egyszerű csupán bemenni egy boltba és ott megvásárolni a szükséges gépeket).
A munkavégzés helyének meghatározása
A munkaszerződés kötelező tartalmi eleme a munkavégzés helyének meghatározása – ez általában a munkáltató székhelye vagy telephelye. Megbízási és vállalkozási szerződések esetén ugyanakkor a munkavégzés helyét a feladat jellege indokolja – ilyenkor tehát a célszerűség dominál. Ha azonban olyan feladatot kapunk a főnökünktől, amelyet akár otthon is elláthatnánk (például adatrögzítés egy táblázatba), azonban az fel sem merül, hogy emiatt otthon maradjunk, valószínűsíthetjük, hogy munkaviszonyban dolgozunk.
***
A fenti szempontok alapján tehát egy adott ügy ismeretében jó eséllyel el fogjuk tudni dönteni, hogy munkaviszonyról vagy megbízásról van-e szó, viszont ha munkáltatóként szeretnénk elkerülni az adóbírságot, és a visszamenőleges járulékfizetést – mivel az adóhatóság a szerződésünket munkaszerződésnek minősíti – szerződéskötés előtt mindenképpen kérjük ki munkajogban jártas ügyvédünk tanácsait.
