Mint azt tudjuk, a covid világjárvány az élet számos területén hozott változást az emberek életében, azonban talán elmondható, hogy ezen változások sokak számára elsőként a munkavégzésben jelentkeztek, hiszen a járvány miatt rengeteg munkáltató arra kényszerült, hogy bevezesse az otthoni munkavégzést, természetesen azon esetekben, amikor ezt a munkakör természete és jellege megengedheti.
Ezen változáshoz a jogalkotónak is alkalmazkodnia kellett, figyelemmel arra, hogy korábban a távmunkavégzésnek nem volt kiforrott jogszabályi háttere, hiszen hazánkban eddig nem volt nagy számban elterjedt a home office munkavégzési forma. Jelen cikkünkben ennek szabályozását kívánjuk röviden összefoglalni.
Jelenleg a veszélyhelyzet során a távmunkával kapcsolatos szabályok alkalmazásáról szóló 487/2020. (XI. 11.) Kormányrendelet tartalmazza a távmunkavégzéssel kapcsolatos szabályokat, amely rendelkezéseket teljes egészében beemelik majd a Munka törvénykönyvébe, azonban ennek hatálybalépésének időpontja még kérdéses, tekintettel arra, hogy az a veszélyhelyzet megszűnéséhez van kötve, amelynek pontos időpontja még nincs meghatározva.
A szabályozás értelmében távmunkavégzésnek minősül, amennyiben a munkavállaló a munkát a munkaidő egy részében vagy egészében a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen végzi. E körben fontos megemlíteni, hogy a Munka törvénykönyvének korábbi szabályozásával elletétben már nem csak a számítástechnikai eszközzel végezhető munkakör esetében beszélhetünk távmunkavégzésről, hanem minden olyan munkakör esetében, amely alkalmas arra, hogy a munkáltató székhelyén/telephelyén kívül végezze azt.
A törvény kötelezően előírja, hogy a munkáltatónak és a munkavállalónak a munkaszerződésben meg kell állapodnia a távmunkavégzésről, azonban ez nem újdonság a törvénymódosításban, hiszen a korábbi szabályozás is ekként rendelkezett.
Távmunkavégzés esetén fő szabály szerint a munkavállaló a munkáltató telephelyén a tárgyévben legfeljebb a munkanapok egyharmada esetén végezhet munkát. Ez alapján a munkanapok kétharmada esetében a munkavállaló más helyszínen köteles a munkát végezni, azonban ez a hely bármely alkalmas helyszín lehet, amely megfelel a munkavédelmi követelményeknek. Ugyanakkor a felek ettől eltérően is megállapodhatnak a munkaszerződésben, akár akként, hogy a munkavállaló heti 1-2 munkanapon végzi távmunkában a munkát, tehát a feleknek kizárólag a távmunkavégzésben kell kötelezően megállapodniuk, ennek részletszabályi azonban a felek közös megegyezésére van bízva.
A munkáltató utasítási joga távmunkavégzés esetében a munkavállaló által ellátandó feladatok meghatározására terjed ki, továbbá a munkáltató az ellenőrzési jogát távolról számítástechnikai eszköz alkalmazásával gyakorolja. A munkáltatónak azonban biztosítania kell, hogy a munkavállaló a munkáltató területére beléphessen és más munkavállalóval kapcsolatot tartson és megkapjon minden olyan tájékoztatást, amit más munkavállalók is.
Az Mt. külön kiemeli, hogy amennyiben a munkáltató az ellenőrzés jogát a távmunkavégzés helyén gyakorolja, akkor az ellenőrzés nem jelenthet a munkavállaló, valamint a távmunkavégzés helyeként szolgáló ingatlant használó más személy számára aránytalan terhet.
Fontos megemlíteni, hogy a home office munkavégzés nem jelenti automatikusan azt, hogy ez esetben a munkavállaló a munkaidejét saját belátása szerint oszthatja be. Az Mt. továbbra is akként rendelkezik, hogy a munkaidő-beosztás szabályait a munkáltató határozza meg. Azonban az Mt. szabályai szerint a munkáltató ezen jogot írásban átengedheti a munkavállalónak, tehát ez esetben erről a feleknek írásban meg kell állapodniuk.
A távmunkavégzés szabályainak változása nem csak a Munka törvénykönyvében hoz változásokat, hanem a munkavédelmi szabályok tekintetében is, amely rendelkezéseket a 1993. évi XCIII. törvényben találjuk. Ezen jogszabály már különbséget tesz az információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel, rendszerrel végzett munka, valamint a nem információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel, rendszerrel végzett munka között.
Előbbi esetben a munkáltató írásban tájékoztatja a munkavállalót a munkavégzéshez szükséges, egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülmények szabályairól és a munkavállaló ezen tájékoztatást figyelembe véve maga választhatja meg a munkavégzés helyét. A munkáltató ez esetben ezen szabályok megtartását számítástechnikai eszköz alkalmazásával távolról ellenőrizheti.
Az utóbbi esetben, tehát amikor nem számítástechnikai eszközzel történik a távmunka, úgy távmunkavégzés csak a munkáltató által munkavédelmi szempontból előzetesen megfelelőnek minősített távmunkavégzési helyen folytatható. A távmunkavégzési helyen a munkavállaló a munkáltató hozzájárulása nélkül nem változtathatja meg a munkakörülményeket. A munkáltató, vagy megbízottja rendszeresen ellenőrizheti, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a megállapított követelményeknek, azonban ezen túlmenően a munkáltató kizárólag kockázatértékelés elvégzése, balesetvizsgálat lefolytatása, valamint a munkakörülmények ellenőrzése céljából léphet be és tartózkodhat a távmunkavégzési helyként szolgáló ingatlan területén.
Fontos megjegyezni, hogy a munkavégzés helyének szabad megválasztásával a jogalkotó meglehetősen tág teret hagyott a munkavállalók számára, hiszen gondoljunk csak bele, hogy amennyiben egy adott munkavállaló akár hosszabb távon végzi külföldről a munkáját, az esetlegesen felvethet bizonyos adójogi és joghatósági kérdéseket is, amely jelenleg még szabályozatlan terület e tekintetben.
Összegezve tehát a fentieket a home office munkarend bevezetése sok munkavállaló számára kedvező körülményeket teremthet, sőt ez elmondható akár a munkáltatóra vonatkozóan is, figyelemmel arra, hogy ez akár költségcsökkentő tényező is lehet, azonban mindenképpen fontos, hogy a felek ezen jogviszonyt pontosan szabályozzák egymás között, sőt javasolt, hogy a munkáltató kidolgozzon egy belső szabályzatot, amelyben a home office munkavégzés szabályai pontosan lefektetésre kerülnek, így elkerülhetőek az esetleges jogviták.
Irodánk szükség szerint mind munkavállaói, mind munkáltatói oldalon vállalja a home office-ra való átállással kapcsolatos jogi háttér megteremtését.
