A nyaralás alatt mindenki csupán az önfeledt szórakozásra vágyik, és ilyenkor hajlamosabbak vagyunk kevésbé figyelni értékeinkre. Vannak, akik éppen ezt használják ki: ellopják a táskánkat a kávézóban, kilopják a mobilunkat a szállodai szobából, vagy rosszabb esetben az őrzött parkolóból tulajdonítják el az autónkat. Ilyenkor az első reakció természetesen az, hogy a rendőrséghez fordulunk, és bízunk abban, hogy megtalálják ellopott vagyontárgyainkat. Jó, ha tudjuk azonban, hogy nem csupán a rendőrségben bízhatunk: a szállodáknak és más vendéglátó egységeknek is van kártérítési kötelezettsége.
A szállodák kártérítési felelősségének általános szabályai
Ha nyaralni megyünk, akkor vinnünk kell magunkkal mindazokat a dolgokat, amelyre egy nyaraláson szükségünk lehet, messze az otthon kényelmétől. Ha szállodába megyünk, természetesnek vesszük, hogy a szobánkban hagyott dolgok nem fognak eltűnni, még akkor sem, ha mindennap rendet rak a takarító. Ez a bizalom indokolta a törvényalkotó számára azt a megoldást, hogy a szállodák és más vendégfogadási célú helyek felelősséggel tartozzanak a vendégeik felé, ha valakinek ellopják a vagyontárgyait, vagy abban kárt okoznak. A törvény szerint ugyanis a vendégnek kevesebb lehetősége van arra, hogy értékei védelméről gondoskodjon, így a szállodának kell megoldania azt, hogy tolvajok ne juthassanak be.
A szállodák kártérítési felelősségét a Polgári Törvénykönyv szabályozza, amely így fogalmaz: „a szálloda felelőssége azokban a dolgokban bekövetkezett károkért áll fenn, amelyeket a vendég a szállodában kijelölt, illetve általában erre rendelt helyen vagy a szobájában helyezett el, vagy amelyeket a szálloda olyan alkalmazottjának adott át, akit dolgai átvételére jogosultnak tarthatott.”
Nézzük tehát közelebbről, mit is jelent pontosan a fenti törvényi rendelkezés. Az első fontos szabály, ami egyértelmű: a szobánkban elhelyezett vagyontárgyakért a szálloda felelősséggel tartozik. Emellett azonban más helyeket is felsorol a törvény, ahol biztonságban tudhatjuk értékeinket. A „kijelölt hely” a kijelölt értékmegőrzőt jelenti, az „általában erre rendelt hely” pedig például a ruhatárat, csomagmegőrző szobát stb. Ha tehát ezeken a helyeken helyezzük el a nyaraláshoz magunkkal vitt vagyontárgyainkat, és azokat mégis ellopják, követelhetjük a szállodától, hogy térítse meg a kárunkat. A szálloda felel továbbá azért is, ha a szálloda olyan alkalmazottjának adjuk át az értékeinket, aki látszólag értékmegőrző feladatokat lát el, a megőrzésre átadott dolog azonban később mégis eltűnik.
Amennyiben sajnálatos módon bekövetkezik a kár, érdemes minél hamarabb jelezni a szálloda részére, ezzel eleget téve az általános kárenyhítési kötelezettségnek.
Mi minősül szállodának?
Fontos tudni, hogy nem csupán azokon a helyeken terheli felelősség a vendéglátót, amely „szálloda” elnevezéssel hirdeti magát, hiszen ugyanígy alkalmazandó a törvény a panziókra, családi apartmanokra, tehát mindazokra a helyekre, amelyek rendszeresen, üzletszerűen nyújtanak szállást. Ha azonban hosszabb időre bérbe veszünk egy helyiséget, tehát a jog nyelvén fogalmazva lakásbérleti jogviszony jön létre, akkor már magunk vagyunk felelősek az értékeink védelméért.
Meddig terjed a kártérítési felelősség?
A szállodák kártérítési felelőssége nem korlátlan, ennek mértékét a törvény pontosan meghatározza: „a szálloda felelőssége alapján a kártérítés mértéke legfeljebb a napi szobaár összegének ötvenszerese. A felelősség ezt meghaladó mértékű korlátozása vagy kizárása semmis.” Ez a törvényi szabály azonban a vendégek jogait is védi: a szállodák ugyanis nem jogosultak arra, hogy saját házirendjükben vagy más belső szabályzatukban a felelősségüket egyoldalúan korlátozzák.
Felelősség a nagy értékű vagyontárgyakért
A szállodai felelősség szabálya alapvetően azokra a vagyontárgyakra terjed ki, amelyeket a vendégek egy szállodába általában magukkal visznek (telefon, fényképezőgép, ruhák, cipők stb.), de ha egy több százmillió forint értékű festményt viszünk magunkkal utazni, és azt ellopják, erre az esetre már más szabályok vonatkoznak. A szálloda ugyanis nem számíthat arra előzetesen, hogy egy különösen nagy értékű vagyontárgyat fogunk elhelyezni a szobánkban. A törvény erre az esetre a következőt írja: „az értékpapírokért, készpénzért és egyéb értéktárgyakért a szálloda felelőssége akkor áll fenn, ha a szálloda a dolgot megőrzésre átvette, vagy a megőrzésre átvételt megtagadta. Az így elhelyezett dolgokért a szálloda felelőssége korlátlan.”
Alapszabály tehát, hogy ha jelentősebb összegű készpénz, értékpapír, vagy értékes vagyontárgy van nálunk, az ilyen tárgyak védelméről magunknak is gondoskodnunk kell azáltal, hogy azt a szállodai értékmegőrzőben helyezzük el. Ha a szálloda átveszi tőlünk az értékeket, és berakja egy széfbe, onnan azonban később eltűnik, a szálloda felelőssége korlátlan.
A fenti szabályra alapozva a kár teljes megtérítésére kötelezte a bíróság azt a szállodát is, ahol egy vendég autóját eltulajdonították az őrzött parkolóból. Ebben az esetben a parkoló bejáratát sorompó és biztonsági őrök vigyázták, azonban a parkolóba más úton is be lehetett jutni: a tolvaj feltörte a tűzvédelmi kaput, és ezen keresztül szállította el a kiszemelt zsákmányt. A vendég a teljes kárának megtérítését kérte, a szálloda azonban arra hivatkozott, hogy a maga részéről mindent megtett, és nem állíthat őrt minden autó mellé. A bíróság ezzel kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy a szálloda a zárt és őrzött parkoló, mint többlet szolgáltatás árát a szobaárba beépítette, ezért neki kell gondoskodnia arról, hogy mindazokat a kapukat őrizze, ahol a gépkocsik ki- és bejutása egyáltalán megoldható. Éppen ezért, a bíróság álláspontja szerint kizárólag a szállodát terheli a felelősség akkor, ha a zárt és őrzött parkolóból a vendég autóját eltulajdonítják, és a szálloda köteles az autó értékének megfelelő kártérítést fizetni.
Fürdők, kávéházak, éttermek, színházak felelőssége
A szállodai felelősséget a törvényalkotó kiterjesztette azokra a vendégek fogadására szolgáló helyiségekre is, ahol szintén főként a helyiségek üzemeltetőin múlik az, hogy megfelelő-e az értéktárgyak védelme. Ilyen módon a szállodákhoz hasonlóan felelősek a vendégek vagyontárgyaiért a fürdők, éttermek, kávézók, színházak, illetve a ruhatárak is. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a felelősség sem lehet korlátlan. A felsorolt vendégfogadásra szolgáló intézmények csak azokért a vagyontárgyakért felelnek, amelyeket a vendégek ilyen helyekre rendszerint magukkal szoktak vinni, illetőleg amennyiben megfelelő hely áll a látogatók rendelkezésére dolgaik megőrzésére, az intézmények csak az itt elhelyezett vagyontárgyakért felelnek.
Tehát ha a ruhatárból ellopják a kabátunkat, akkor kérhetjük a kabát árának teljes megtérítését, azonban ha a kabát zsebében volt egy nagy értékű gyémánt gyűrű is, amellyel vacsora után szerettük volna megkérni a barátnőnk kezét, a tolvaj azonban gyorsabb volt, nem kérhetjük az éttermet, hogy a gyűrű árát is fizesse ki.
A fentiek alapján nem állapította meg a bíróság a kártérítési felelősségét annak a fürdőnek, ahol működött megfelelően őrzött értékmegőrző, a vendég azonban a kocsija kulcsát nem itt, hanem az öltözőszekrényében helyezte el. Az öltözőszekrényt feltörték, a kocsikulcsot a forgalmi engedéllyel együtt elvitték, és ezek segítségével könnyen eltulajdoníthatták az autót is. Mivel azonban a fürdő vendége tudott az értékmegőrzőről, amelyet a fürdő alkalmazottai sokkal szigorúbban őriztek, mint az öltözőszekrényeket, ezért kizárólag a vendég volt felelős azért, hogy értékes vagyontárgyait nem az értékmegőrzőben helyezte el.
Megállapította azonban a bíróság a teljes kártérítési felelősségét annak a sörözőnek, ahonnan eltulajdonították az egyik vendég nagyobb értékű farmerkabátját. A söröző azzal védekezett, hogy a vendég nem a fogason, hanem egy széken helyezte el a kabátját, és a vendéglátó egység érvelése szerint így nem tudtak rá megfelelően ügyelni. A bíróság álláspontja szerint azonban a fogasok nem minősülnek „a dolgok megőrzésére szolgáló megfelelő helynek”, hiszen az ide akasztott ruhákat a vendéglátó egység nem veszi át kifejezetten megőrzésre. Mivel pedig a sörözőbe betérő vendégek a hely jellegénél fogva nincsenek abban a helyzetben, hogy vagyontárgyaikra állandóan felügyelhessenek, így a dolgok őrzésének kötelezettsége a söröző üzemeltetőjére hárul.
A szállodai felelősség szabályait alkalmazhatjuk tehát mindazokra a helyekre, amelyek a nyilvánosság számára nyitva állnak, és a szolgáltatást igénybe vevők nincsenek abban a helyzetben, hogy az oda bevitt értéktárgyaikat ottlétük alatt állandóan felügyelhessék. Ezért a bírói gyakorlat a sörözők mellett ebbe a körbe vonta az iskolákat is (az iskolák felelősek a tanulóknak az oktatás ideje alatt elveszett vagyontárgyaiért), a fodrászüzleteket, üzemi étkezdéket, de például a nyilvános kerékpármegőrzőket is.
***
A legfontosabb szabály tehát, hogy vigyázzunk értékeinkre, tegyünk meg minden szükséges intézkedést azok védelmére, és ne vigyünk magunkkal olyan értéket, amely nem feltétlenül szükséges. Ha azonban már megtörtént a baj, lehetőleg minél előbb jelezzük a szállodának, hogy elloptak tőlünk valamit, ha pedig a vagyontárgy később nem kerül elő, mérlegelhetjük azt a kérdést, hogy felelősségre lehet-e vonni a szállodát. Amennyiben bizonytalanok vagyunk abban, hogy mindent megtettünk-e értékeink védelmére, és valóban a szálloda hibája-e, hogy értékeinket ennek ellenére ellopták tőlünk, forduljunk egy kártérítési jogban járatos szakértőhöz.