A családi vagyon átruházásának leggyakoribb formája az ajándékozás. Szülők gyakran segítik oly módon gyermekeik életkezdését, hogy ingatlant, vagy valamilyen értékesebb ingóságot ajándékoznak a részükre. Az ajándékozás lényege az ingyenesség – tehát az ajándékozó jó esetben nem vár semmilyen ellenszolgáltatást az ajándékért cserébe. Éppen az ingyenesség miatt az ajándékozási szerződésekre más szabályok vonatkoznak, mint az adásvételekre. Az ajándék például bizonyos esetekben visszakövetelhető, ha az ajándékozó később meggondolja magát, vagy esetleg magának is szüksége lenne az ajándék tárgyára.
Az ajándékozási szerződés
Bár elsőre talán furcsán hangzik, két ember között valamilyen vagyontárgy ajándékozására vonatkozó megállapodás ugyanúgy szerződés, mintha vételár fejében ígérnénk oda valakinek valamit. Ebből pedig az következik, hogy – bár ez talán nem szép dolog – ha létrejön az ajándékozási szerződés az ajándékozó és a megajándékozott között, a megajándékozott a szerződés alapján jogosult az ajándék követelésére.
Az ajándékozási szerződés írásba foglalása nem kötelező, tehát nem ettől lesz érvényes a szerződés, kivéve, ha ingatlanról van szó. Ingatlan ajándékozása esetén ugyanis a szerződést ugyanúgy közokiratba, vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni, mintha adásvételről lenne szó. Ennek a szabálynak az a lényege, hogy a földhivatal a tulajdonjog változását csak akkor jegyzi be, ha a szerződést ügyvéd vagy közjegyző készíti.
Annak ellenére, hogy nem kötelező, nagyobb értékű ingóság ajándékozása esetén is célszerű a szerződést írásba foglalni. Ezzel ugyanis mindkét fél később tudja bizonyítani, hogy az ajándékozás megtörtént, annak mi volt a célja, és rögzíteni lehet azokat az esetleges feltételeket is, amelyek bekövetkezése esetén az ajándék visszakövetelhető. Ha a szerződést közjegyzői okiratba foglaltatjuk, még pereskednünk sem kell – a közjegyzői okiratba foglalt követelés ugyanis közvetlenül végrehajtható. Ily módon megajándékozottként kikényszeríthetjük az ajándék átadását, ajándékozóként pedig annak visszaadását – ha fennállnak ennek a feltételei.
Az ajándék tárgya
Az ajándék tárgya tehát ingó és ingatlan is lehet, az ingóságokon belül azonban meg kell különböztetnünk a szokásos mértékű ajándék fogalmát. A szokásos mértékű ajándék tulajdonképpen azt az ajándékot jelenti, amely mind az ajándékozó, mind a megajándékozott vagyoni helyzetéhez képest csekély jelentőségű. A szokásos mérték meghatározása mindig az egyedi körülményektől függ, például a megajándékozottak anyagi helyzetétől, a társadalmi szokásoktól, illetve az alkalom jellegétől. Például az mindenki számára egyértelmű, hogy ha valakinek karácsonyra egy nyakkendőt ajándékozok, az szokásos mértékű ajándék, ha viszont egy autót, az már semmiképpen sem. Előfordulhat azonban az, hogy az érintetteknek olyan az anyagi helyzete, hogy még egy autó ajándékozása sem tekinthető a szokásos mértéket meghaladónak, ennek ellenére azonban a bírói gyakorlat a gépkocsi ajándékozást már egyértelműen a szokásos mértéket meghaladónak tekinti.
A szokásos mértékű ajándék meghatározásának két szempontból van jelentősége: egyrészről, mert ez az az ajándék, ami soha nem követelhető vissza, még ha megromlik később az ajándékozó és a megajándékozott között a viszony, akkor sem. A másik fontos szabály pedig az, hogy korlátozottan cselekvőképes (tehát 14 év feletti és 18 év alatti) kiskorú is ajándékozhat érvényesen a szokásos mértékben. Ha tehát kamasz fiunk odaajándékozza élete szerelmének a kedvenc pulcsiját, akkor nem szólhatunk egy szót sem, ha viszont az új, több százezres mobiltelefonját akarja odaadni, akkor szülőként akár a jog eszközeivel is közbeléphetünk (az ilyen ajándékozás ugyanis érvénytelen) – már ha el akarunk jutni odáig, hogy az ügyet bíróság elé vigyük.
Mikor tagadható meg az ajándék átadása?
Előfordulhat olyan eset, hogy az ajándékozási szerződés megkötése és az ajándék tárgyának átadása nem esik egybe, és ezen eltelt idő alatt változások következnek be akár az ajándékozó anyagi helyzetében, akár a felek viszonyában. Ilyen esetben a szerződés teljesítését az ajándékozó megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után saját körülményeiben vagy a megajándékozotthoz fűződő viszonyában olyan lényeges változás állott be, hogy a szerződés teljesítése tőle nem várható el.
Hogyan követelhető vissza az ajándék?
Mint ahogyan arról már fentebb szó volt, az ajándékozás ingyenes jellege miatt a törvény lehetővé teszi az ajándék visszakövetelését – természetesen csak bizonyos feltételek fennállása esetére. Ezek a következők:
- Létfenntartási cél
- Súlyos jogsértés elkövetése
- Feltevés meghiúsulása
Létfenntartási cél
Az első eset azt a lehetőséget szabályozza, amikor az ajándékozó anyagi helyzete az ajándékozást követően olyan súlyos mértékben megváltozik, amelyre tekintettel már szüksége van az ajándékra a létfenntartása érdekében. Ilyenkor is csak akkor kérhető az ajándék visszaadása, ha ez a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti.
A létfenntartás veszélyeztetését az érintettek összes körülményei alapján lehet megállapítani, amelynek során nem csupán a pillanatnyi helyzetet kell figyelembe venni, hanem a jövőbeli, előre látható kilátásokat is. Ez azt jelenti, hogy pillanatnyi nehézség nem teremthet alapot az ajándék visszakérésére. Fontos megjegyezni, hogy kizárólag maga az ajándék tárgya követelhető vissza. Ha az ajándék már nincs meg, mert például a megajándékozott már eladta, akkor az ajándék helyébe lépő értéket (pl. vételár) már nem lehet visszakövetelni.
Súlyos jogsértés elkövetése
Az ajándékozó abban az esetben is visszakövetelheti az ajándékot, ha a megajándékozott vagy vele együtt élő hozzátartozója az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el. Súlyos jogsértésnek nem pusztán a bűncselekmény elkövetése minősülhet, hanem polgári jogi jogsértés is, például a személyiségi jogok megsértése.
Természetesen a körülményeket ebben az esetben is figyelembe kell venni, így például a felek egymáshoz való viszonyát, vagy azt, hogy az ajándékozó közrehatott-e a sérelem elkövetésében.
Ebben az esetben viszont arra is lehetőség van, hogy az ajándék helyébe lépett értéket követelje vissza az ajándékozó. Viszont nem lehet visszakövetelni az ajándékot, ha a sérelmet az ajándékozó megbocsátotta, vagy az ajándékot hosszabb ideig nem követelte vissza.
Feltevés meghiúsulása
Az ajándék visszakövetelhető akkor is, ha a felek számára az ajándékozáskor ismert feltevésre figyelemmel került sor az ajándékozásra, és e nélkül az ajándékozás meg sem történt volna. Lényeges feltétel viszont, hogy a feltevésnek a megajándékozott számára is ismertnek kell lennie, tehát az ajándékozó titkos feltevései, reményei nem minősülnek ilyennek. Az is szükséges, hogy a feltevés reális, ésszerű, és konkrét legyen. Ebben az esetben is érvényes az, hogy ha az ajándék már nincs meg, de a helyébe lépett érték igen, akkor ez is visszakövetelhető.
Nézzünk erre egy konkrét példát: számos esetben fordul elő, hogy szülők nászajándékként adnak valamilyen értékes ingóságot vagy ingatlant a fiatal párnak, ha viszont a kapcsolatnak válás lesz a vége, a szülők megpróbálnak azzal segíteni válófélben lévő gyermeküknek, hogy az ajándékot visszakövetelik feltevés meghiúsulására hivatkozással, hogy az ajándék ne jusson a megosztásra kerülő közös vagyon sorsára. Ilyenkor szülőként arra lehet hivatkozni, hogy az ajándékot az esküvőkor azzal a feltevéssel adták, hogy a kapcsolat tartós lesz, és az ajándék majd jövendő unokáikat is gazdagítja – ez a feltevés azonban a válással meghiúsult. A bírói gyakorlat ilyen esetekben azt vélelmezi, hogy a szülők szándéka még akkor is, ha a vagyontárgy nászajándék volt, arra irányult, hogy az saját gyermeküket gazdagítsa, így helye lehet a visszakövetelésnek.
Az ajándékozási illeték
Mivel az ajándék ugyanolyan vagyonszerzésnek minősül, mintha vételár ellenében szereztünk volna valamilyen vagyontárgyat, ezért az ajándékozás után illetéket kell fizetni. Természetesen nem minden ajándék esetén van ez így: csak az ingatlanok, illetve a 150.000,- Ft értéket meghaladó ingóságok ajándékozása illetékköteles, illetve ezen értéket el nem érő ingóságok ajándékozása akkor, ha az ajándékozásról szerződés készült. Az illeték mértéke kifejezetten magas, lakástulajdon esetén 9%, minden más ingatlannál és ingóknál pedig 18%.
Természetesen közeli hozzátartozók, egészen pontosan egyenes ági rokonok és házastársak közötti ajándékozás illetékmentes, tehát ha szülők és gyermekek, vagy házastársak egymásnak ajándékoznak, ez után nem kell illetéket fizetni.
Ajándékozás és öröklés
Fontos tudni, hogy az ajándékozásnak az öröklés szempontjából is jelentősége van – ha ugyanis az örökhagyó még életében jelentős értékű vagyontárgyat ajándékozott egyik örökösének, a többiek joggal érezhetik igazságtalannak, ha ezek után még az örökségen is egyformán kell osztozniuk a megajándékozottal. Ezért amennyiben nincs végrendelet, tehát törvényes öröklésre kerül sor, a jogszabály előírja az osztályra bocsátás kötelezettségét annak az örökösnek, aki korábban nagy értékű ajándékot kapott (a szokásos mértékű ajándékot tehát nem kell osztályra bocsátani).
Az osztályra bocsátás során az ajándék juttatáskori értékét hozzá kell számítani a hagyaték értékéhez, majd így kiszámolni az egy leszármazóra jutó örökrészt. A megajándékozottnak a rá jutó részből le kell vonnia az ajándék értékét, és csak a fennmaradó örökrészre lesz jogosult. Fontos, hogy az osztályra bocsátás kötelezettsége csak a leszármazókra vonatozik, vagyis a túlélő házastársra akkor sem, ha törvényes örökös. Maga a kötelezettség független attól, hogy az örökhagyó életében mikor történt az ajándékozás, vagy a megajándékozott birtokolja-e még a szóban forgó vagyontárgyat.
Az ajándékozás tehát ingyenessége folytán kevésbé végleges, mint egy adásvételi szerződés, ha azonban biztosítani akarjuk, hogy az ajándékozás érvényes legyen, és tartalmazza mindazokat a feltételeket, amelyeket fontosnak tartunk, mindenképpen érdemes írásban ajándékozási szerződést kötni. Amennyiben az ajándék tárgya ingatlan, a szerződést csak ügyvéd készítheti el, így javasoljuk, hogy vegyék fel a kapcsolatot Irodánk ingatlanjogi szakértőivel.
