A vagyonvisszaszerzés sikerességét a valóságban hat tényező határozza meg
Van egy szám, amely a bűnüldözésről szóló hazai vitákban szinte soha nem hangzik el, pedig ez a legfontosabb. Az Europol becslése szerint az Európai Unióban keletkező bűnös eredetű vagyonnak mindössze 1–2 százalékát vonják el véglegesen. Ezt a számot rendszerint úgy idézik, mint egy megváltoztathatatlan természeti állandót. Pedig nem az. És ahhoz, hogy lássuk, miért nem, először egy módszertani félreértést kell tisztázni.
Rossz nevező
Az 1–2 százalék nevezője a teljes becsült bűnös vagyon — beleértve azt is, ami soha nem került senkinek a látókörébe. Ebben benne van minden fel nem derített bűncselekmény. Ezt a hányadost egyetlen jogrendszer sem fogja soha 80 százalékra vinni, mert nem lehet elvonni azt, amiről senki nem tud.
Csakhogy egy vagyonvisszaszerzési szervezet teljesítménye nem ezen mérhető. Hanem ezen:
Abból a vagyonból, amelyet egy ügyben beazonosítottunk, mennyi folyik be ténylegesen?
Ez az a szám, amelyért egy hatóság felel. És ez az a szám, amely ma Magyarországon — és Európa nagy részén — riasztóan alacsony, miközben nincs olyan jogi vagy fizikai törvény, amely alacsonyan tartaná.
Ez az írás arról szól, hogy hol veszítjük el ezt a vagyont, és mennyivel lehetne jobb.
I. Hat szűrő
A beazonosított vagyon és a ténylegesen befolyt összeg között hat lépcső van. Mindegyiken veszítünk.
- Azonosítás — megtaláljuk-e egyáltalán, hogy hová lett a vagyon?
- Idő — időben zároljuk-e, mielőtt elmozdul?
- Határ — elérjük-e, ha külföldön van?
- Jogi tartósság — megtartjuk-e a jogorvoslati fórumok előtt?
- Érték — ér-e még valamit, mire a miénk lesz?
- Behajtás — a jogerős határozatból lesz-e pénz?
Ezek a lépcsők nem összeadódnak. Szorzódnak.
Ha mind a hat lépcsőn 60 százalékos a teljesítmény — ami első hallásra nem is hangzik katasztrofálisnak —, akkor a végeredmény 0,6⁶ = 4,7 százalék.
Ez nagyjából az, amit ma látunk. Az 1–2 százalék tehát nem egyetlen nagy kudarc. Hat közepes teljesítmény szorzata.
És pontosan ezért működik a dolog a másik irányban is:
| Teljesítmény lépcsőnként | Végeredmény |
| 60% | 4,7% |
| 75% | 17,8% |
| 90% | 53,1% |
| 95% | 73,5% |
Nem kell csodát tenni egyetlen ponton. Elég mind a hat lépcsőn jónak lenni — és a beazonosított vagyon háromnegyede visszaszerezhető.
A továbbiakban a hat lépcsőt veszem sorra: mi a probléma, mi a jogi eszköz, és ki csinálja jól.
II. Első szűrő: az azonosítás
A magyar diagnózis
A 2003-ban kirobbant brókerbotrány — a hazai pénzügyi bűnözés máig legismertebb ügye — évtizedes eljárás után jogerős, súlyos szabadságvesztéssel zárult. A büntetőjogi felelősség megállapítása minden fórumon megtörtént. A vagyon nagy része soha nem került elő.
Ugyanez a mintázat ismétlődött a 2015-ös brókerbotrányoknál. A károsultak kárának rendezéséről a végén az állam gondoskodott — vagyis az adófizető —, mert a felelősök vagyonából nem lehetett fedezni.
Az intézményi oldalon ugyanezt látjuk. Az OLAF éves jelentéseiben Magyarország évek óta a legmagasabb pénzügyi ajánlási arányú tagállamok között szerepel a kifizetésekhez viszonyítva. A közbeszerzési egyajánlatos eljárások aránya az uniós összehasonlításban tartósan a mezőny felső szélén van. A 2022-es integritási jogszabálycsomag — köztük az Integritás Hatóságról szóló 2022. évi XXVII. törvény — pontosan azért született, mert a felderítés és a tényleges vagyoni következmény között szakadék tátong. A felderítéssel tehát nincs elsődleges baj. A behajtással van.
A pénz nem marad pénz
Aki elvisz egy milliárdot, nem teszi a párnája alá. A pénz átalakul: átfolyik néhány társaságon, amelyek papíron tanácsadási díjat számláznak egymásnak, megjelenik egy külföldön bejegyzett cégnél, amelynek tulajdonosa egy másik cég, annak tulajdonosa pedig egy alapítvány — végül ingatlan, társasági részesedés, műtárgy vagy hajó lesz belőle.
Mire a nyomozó odaér, a pénz már nem pénz. Aki a pénzt keresi, elkésett. Az értéket kell követni, bármivé is alakult át.
Négy csatorna, nem egy
Itt a legnagyobb hazai veszteség forrása: a vagyonvisszaszerzést a büntetőeljárással azonosítjuk. Pedig négy párhuzamos csatorna áll rendelkezésre, és a büntetőút a leglassabb és a legmagasabb bizonyítási küszöbű köztük.
- A büntetőjogi csatorna. A Btk. (2012. évi C. törvény) 74. §-a szerinti vagyonelkobzás alapesete jól ismert. Ami kevésbé: ugyanez a szakasz tartalmazza a kiterjesztett vagyonelkobzást, amely kiterjed a bűnszervezetben való részvétel ideje alatt szerzett vagyon egészére, és amelynél a jogszerű eredet igazolása az érintettre hárul.
A bizonyítási teher megfordulása minőségi különbség, nem fokozati. A bűnszervezeti minősítés ezért nem elsősorban büntetéskiszabási kérdés — hanem vagyonvisszaszerzési kulcs. Aki a hálózati összefüggéseket nem tárja fel, nem egy súlyosabb minősítést hagy az asztalon, hanem a vagyonelvonás legerősebb jogalapját.
- Az adóhatósági csatorna. Az Art. (2017. évi CL. törvény) szerinti becslés és a vagyonosodási vizsgálat gyakran hónapokkal gyorsabb bármely büntetőútnál, és önállóan is behajt. Al Capone-t adócsalásért ítélték el, nem a Szent Valentin-napi mészárlásért — ez nem anekdota, hanem működő doktrína.
- A polgári jogi csatorna. A Ptk. (2013. évi V. törvény) legalább négy önálló támadási felületet ad: a fedezetelvonó szerződés megtámadása (6:120. §) a családtagokra, strómanokra átjátszott vagyonnal szemben; a jóerkölcsbe ütköző és színlelt szerződések semmissége (6:96. §, 6:92. §); a vezető tisztségviselői felelősség (3:24. §) és a hitelezői érdekek sérelme fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben (3:118. §, illetve a Cstv. 33/A. §-a); végül a felelősség áttörése. Alacsonyabb bizonyítási küszöb, és a büntetőeljárással párhuzamosan vihető.
- A pénzügyi információs csatorna. A leggyorsabb, és a hazai vitákból szinte teljesen kimaradó eszköz. A Pmt. (2017. évi LIII. törvény) szerinti bejelentési rendszer, a pénzügyi információs egység adatállománya és a központi bankszámla-nyilvántartás napokban mér, nem hónapokban. A (EU) 2019/1153 irányelv éppen ezt a hozzáférést szélesítette ki.
Aki a vagyonfelderítést az adatelemzésnél kezdi és nem a kihallgatásnál, az ott nyeri meg a versenyt, ahol az eldől.
III. Második szűrő: az idő
A vagyonmenekítés nem hetekben mér, hanem órákban. Egy nyilvánosságra került gyanú, egy házkutatás, sőt egy sajtóértesülés is elég ahhoz, hogy a vagyon elinduljon. Amit az első 72 órában nem zároltak, annak jelentős részét később nagyságrendekkel drágábban és lassabban lehet csak megszerezni — ha egyáltalán.
Ez a lépcső azért különösen fájdalmas, mert itt a veszteség véglegesen kiesik a szorzatból. Hiába tökéletes az összes többi lépcső, ha a vagyon a második napon elhagyta az országot egy olyan struktúrába, amelyet öt év alatt lehet felfejteni.
Ebből következik, hogy a vagyonvisszaszerzés nem az eljárás vége, hanem az eleje. Előre elkészített indítványsablonok, folyamatos ügyelet, a hazai és a külföldi zárolás egyidejű kezdeményezése: ezek nem adminisztratív részletkérdések. Ezen múlik az eredmény.
IV. Harmadik szűrő: a határ
Ha a vagyon külföldön van, három eszköz dönti el, hogy hetekben vagy években mérünk.
A (EU) 2018/1805 rendelet a befagyasztást és az elvonást elrendelő határozatok kölcsönös elismeréséről a régió legalulhasználtabb eszköze. E szerint egy magyar zárolási határozat közvetlenül végrehajtható másik tagállamban, klasszikus jogsegély nélkül, kötött és rövid határidőkkel. Aki jogsegélyre vár, amikor rendeletet is alkalmazhatna, heteket ajándékoz annak, aki a vagyont mozgatja.
A 2007/845/IB tanácsi határozat alapján működő ARO-hálózat és a CARIN informális hálózat teszi lehetővé a más tagállamok vagyon-nyilvántartásaihoz való gyors hozzáférést. Ez akkreditációs és kapcsolatépítési kérdés — nem az első nagy ügy közepén kell elkezdeni.
És az Európai Ügyészség. Magyarország elkötelezte magát a csatlakozás mellett, és ennek a vagyonvisszaszerzés szempontjából nagyobb jelentősége van, mint amennyit a róla szóló vita eddig tükrözött.
Az EUMSZ 86. cikkén alapuló, megerősített együttműködés keretében létrehozott EPPO-t az (EU) 2017/1939 rendelet szabályozza. Hatásköre az uniós pénzügyi érdekeket sértő bűncselekményekre terjed ki a PIF-irányelv ((EU) 2017/1371) szerint, valamint a több tagállamot érintő, 10 millió eurót meghaladó héacsalásra. Csatlakozni az EUMSZ 331. cikk (1) bekezdése szerinti értesítéssel lehet.
A működési logika az, ami itt számít. Az európai delegált ügyészek a saját tagállamukban, saját nemzeti eljárásjog szerint járnak el, de egységes központi irányítás alatt. Ebből következik a lényeg:
A határon átnyúló ügyekben nincs jogsegély.
Ha egy magyar ügyben egy másik tagállamban kell számlát zárolni, ingatlant lefoglalni vagy adatot beszerezni, azt az eljáró delegált ügyész közvetlenül kéri az ottani delegált ügyésztől. Nincs központi hatósági továbbítás, nincs diplomáciai csatorna, nincs fordítási és formai kifogásolási kör. Ami ma hónapokban mér, az napokban.
Ha valaki egyetlen intézkedést keres, amely a legtöbbet javít ezen a lépcsőn, ez az.
Ebből két gyakorlati feladat következik, amelyeket nem az első ügy közepén kell megoldani: a hatásköri határok előzetes rendezése (az EPPO élhet az ügy magához vonásának jogával, és a hatásköri vita ideje alatt a vagyon mozog), valamint az együttműködési protokoll előzetes megírása.
V. Negyedik szűrő: a jogi tartósság
Itt a legnagyobb kísértés az arányosság feláldozása a hatékonyság oltárán. És itt a legdrágább hiba is — mert a bíróságon elveszített ügy nemcsak az adott vagyont viszi, hanem évekre hitelteleníti a szervezetet.
VI. Ötödik szűrő: az érték
A vagyonvisszaszerzés akkor sikeres, ha az érték is megérkezik, nem csak a jogi cím.
Egy zárolt gyár, hotel vagy szoftvercég nem tárgy, hanem működő szervezet. Ha a zárolás pillanatában megáll a bérfizetés, két hét alatt elmennek a kulcsemberek, fél év alatt lejárnak az engedélyek, két év múlva egy üres csarnok marad. Jogilag mindent megnyertünk, gazdaságilag semmi nem maradt. Ez a lépcső észrevétlenül visz el 30–50 százalékot, mert senkinek nem mutatója.
Ahol a vagyon jellege indokolja, élni kell az előzetes értékesítés eszközével, mielőtt az érték elpárolog.
És van egy szempont, amelyet a szigorúbb fellépést sürgetők is hajlamosak elfelejteni: az eljárás felmentéssel vagy megszüntetéssel is végződhet. Ilyenkor a vagyont vissza kell adni, és ha addig tönkrement, az állam kártalanítási kötelezettséggel néz szembe — azért a kárért, amelyet a saját gondatlansága okozott. Az értékmegőrzés tehát nem méltányossági kérdés. Költségvetési.
Két ország csinálja jól. Romániában a 318/2015. sz. törvénnyel létrehozott ANABI intézményesítette a lefoglalt vagyon szakszerű kezelését. Olaszországban az antimaffia-kódex (D.lgs. 159/2011) mellett az 1996. évi 109. törvény az elvont vagyon közösségi újrahasznosításáról rendelkezik: az elvett ingatlanban ma iskola, szociális intézmény vagy mezőgazdasági szövetkezet működik. A közösség fizikailag látja, hogy a vagyon visszatért.
Ez a lépcső egyébként 2026-tól nem választás kérdése: a (EU) 2024/1260 irányelv a vagyonvisszaszerzésről és a vagyonelvonásról — amely felváltja a 2014/42/EU irányelvet — minden tagállamtól megköveteli mind a vagyonfelkutatási hivatal (ARO), mind a vagyonkezelő hivatal (AMO) felállítását.
VII. Hatodik szűrő: a behajtás
A jogerős vagyonelkobzási határozat nem pénz. Csak jogcím.
Ez az a lépcső, amelyről a legkevesebb szó esik, pedig itt derül ki, ért-e valamit az előző öt. Ha a végrehajtás nem indul el időben, ha a külföldi végrehajtást senki nem viszi, ha nincs, aki évekig kitartson egy idegen joghatóságban — akkor a szorzat itt esik nullára.
A nemzetközi példák épp ezt mutatják. A Marcos-vagyonból mintegy 684 millió dollár tért vissza a Fülöp-szigetekre — a rendszerváltást követő tizenhetedik évben. Az Abacha-ügyben több joghatóság együttműködésével összesen 3,6 milliárd dollárt meghaladó összeg jutott vissza Nigériához, évtizedes munkával.
A malajziai 1MDB-ügyben az állami befektetési alapból kifolyt vagyonból lett egy 250 millió dolláros jacht, manhattani és londoni luxusingatlan, Monet- és Picasso-festmény, magánrepülőgép — és egy hollywoodi film finanszírozása, amely történetesen a pénzügyi csalásról szólt. Az amerikai igazságügyi minisztérium 1,4 milliárd dollárt meghaladó összeget juttatott vissza Malajziának, jórészt polgári jogi, in rem eljárásokban, amelyekben nem a személyt, hanem magát a vagyontárgyat vonták eljárás alá. A büntetőítéletek évekkel később, más joghatóságokban születtek.
Két külön eljárás, egyszerre futtatva. Nem egymás után. És egyik esetben sem egyetlen nyomozás hozta az eredményt, hanem a kitartás.
A vagyonvisszaszerzés hosszútávfutás. Aki két év után feladja, elveszítette.
VIII. Öt szám, amellyel el lehet bukni
Ha egyetlen javaslatot lehetne megvalósítani ebből az írásból, ez lenne az: a mérőszámok cseréje.
Amit ma mérünk — megindított eljárások, felderített bűncselekmények, gyanúsítottak száma —, azt fogjuk kapni. Amit mérni kellene, az pontosan a hat lépcső:
- Az azonosított, a biztosított és a ténylegesen befolyt vagyon értéke, egymástól elkülönítve. A három nem ugyanaz, és a különbség maga a probléma.
- A gyanú felmerülése és a zárolás közötti átlagos időtartam, napban.
- A külföldön fellelt vagyon elérési aránya és az ahhoz szükséges idő.
- A jogorvoslati fórumok előtt megtartott intézkedések aránya.
- A zárolt vagyon értékmegőrzési rátája a zárolás és a végleges rendezés között.
Öt szám. Mindegyik nyilvánosan vállalható, éves összehasonlításban követhető — és mindegyikkel el lehet bukni.
Éppen ezért érdemes vállalni őket. Egy szervezet, amely ezeket közli, ellenőrizhető. Az, amelyik az eljárások számát közli, nem.
A szerző ügyvéd, gazdasági és büntetőjogi ügyekben szerzett gyakorlattal. Az írás a szerző szakmai álláspontját tükrözi.