Minden ember ragaszkodik ahhoz, hogy a törvény által biztosított jogait gyakorolhassa, és azokat tiszteletben tartsák. A gyermekek azonban nem ismerik a jogaikat, és nem tudják megvédeni azokat, így a törvények kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a gyermekek helyett legyenek olyan személyek vagy szervezetek, akik az érdekeiket védik, és képviselik őket, amikor szükséges. A gyermekek jogait természetesen elsősorban a szülők védik, azonban amikor ők nem látják el ezt a feladatot, vagy nem tudják ellátni, mások lépnek a helyükbe.
Alapvető gyermekjogok, a gyermekvédelmi törvény
Hazánkban a gyermekek védelméről szóló 1997. évi XXXI. törvény határozza meg, melyek azok az alapvető jogok, melyeket a gyermekek számára biztosítani kell. A törvény rögzíti, hogy egy gyermek számára az a legjobb, ha családi környezetben él, ennek a családnak azonban biztosítania kell a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését és jólétét. Ezért van az, hogy a jogszabályok, és az ezeket alkalmazó gyermekvédelmi intézmények elsődlegesen igyekeznek a gyermekek jogait oly módon védeni, hogy ezzel egyúttal saját családjukban maradhassanak, és ne kelljen őket onnan kiemelni. A gyermekvédelmi törvény ugyanis azt is előírja, hogy a gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez.
Szülői jogok és kötelességek
A gyermekek jogait elsősorban a szülők kötelesek védeni, illetve elsődlegesen a szülők azok, akik a gyermekek egyes jogait – kiskorúságukra tekintettel – gyakorolhatják a gyermek helyett. A szülők kötelesek gyermekeiket nevelni és gondozni – így szól a törvény – amely különösen az alábbi feladatokra terjed ki: lakhatás, étkezés, ruházat, továbbá az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás biztosítása.
Sokan nem tudják, de a törvény a gyermekkel való viszony kapcsán is előír bizonyos kötelességeket a szülők számára:
- a szülő például köteles gyermekével együttműködni és a gyermek emberi méltóságát tiszteletben tartani
- a szülő köteles tájékoztatni a gyermeket az őt érintő kérdésekről és kikérni a véleményét
- a szülő továbbá köteles tájékoztatni a gyermeket arról, hogy milyen jogai vannak, és segíteni őt abban, hogy ezeket gyakorolhassa
Cselekvőképtelenség és korlátozott cselekvőképesség
Természetesen minél kisebb egy gyermek, annál inkább rászorul arra, hogy helyette a szülei, vagy más, a védelmére kijelölt személyek hozzanak meg olyan döntéseket, amelyek személyét vagy vagyonát érintik. Éppen ezért alkotta meg a törvény a cselekvőképtelenség és a korlátozott cselekvőképesség fogalmát, hiszen egy kisgyerek nem tud önállóan dönteni semmiről, viszont minél idősebb egy gyermek, annál inkább képessé válik arra, hogy bizonyos kérdésekben önállóvá váljon.
A cselekvőképtelenség és a korlátozott cselekvőképesség fogalmát a Polgári Törvénykönyv határozza meg. A 14 év alatti gyermekek cselekvőképtelennek számítanak, ők semmilyen jognyilatkozatot nem tehetnek érvényesen. Ez a szabály azonban nem vonatkozik olyan „ügyletekre”, melyek a mindennapi életben gyakran előfordulnak, és csekély jelentőségűek. Ha például egy kisgyerek önállóan vásárol egy fagyit, az is egy szerződés (bár ebbe általában nem gondolunk bele), viszont egy ilyenfajta szerződés természetesen nem érvénytelen.
A jog korlátozottan cselekvőképesnek tekinti a 14 és 18 év közötti gyermekeket. Ők bizonyos dolgokban már önállóan dönthetnek:
- tehetnek jogszabályban meghatározott személyes jellegű jognyilatkozatot (például végrendeletet)
- megköthetik a mindennapi életben gyakran előforduló, kisebb jelentőségű szerződéseket (ugyanúgy, mint a cselekvőképtelen kiskorúak)
- rendelkezhetnek a munkával szerzett jövedelmükkel, annak erejéig kötelezettséget vállalhatnak
- köthetnek szerződéseket, de csak olyanokat, amelyekkel kizárólag előnyt szereznek (például lehetnek ajándékozási szerződésben a megajándékozottak)
- kisebb értékben ajándékozhatnak is.
Érdekesség, hogy a korlátozottan cselekvőképes kiskorúak akár házasságot is köthetnek, ha ahhoz a gyámhatóság hozzájárul. A házasságkötéssel pedig egy kiskorú nagykorúvá válik a jog szerint, akkor is, ha még nem töltötte be a 18. életévét.
Ki állhat gyámság alatt?
Ha a szülők megfelelően látják el a feladatukat, akkor ők a gyermekeik törvényes képviselői, és gyakorolják a szülőket megillető jogokat. Sajnos azonban előfordul, hogy a szülők elérhetetlenné válnak a gyermek számára, vagy nem alkalmasak feladataik ellátására (például azért, mert szenvedélybetegek), ilyenkor a szülői feladatokat a gyermek mellé kirendelt gyám veszi át.
Gyám lehet nevezett vagy kirendelt gyám – természetesen az utóbbi a gyakoribb. Nevezett gyám az a személy, akit a gyermek szülei például végrendeletükben megneveznek, hogy haláluk esetére ő gondoskodjon gyermekükről. Kirendelt gyámról pedig akkor beszélünk, ha a gyámhatóság látja úgy, hogy a szülők nem alkalmasak feladataik ellátására, ezért a továbbiakban egy gyámnak kell őket helyettesíteni. Gyám lehet minden nagykorú személy, akivel szemben nem áll fenn kizáró ok, ami például a következő lehet: gondnokság alatt áll, szülői felügyeleti jogát korábban megszüntették, a közügyektől eltiltották, a szülő végrendeletében kizárta azt, hogy gyám legyen stb.
A gyám a gyámsága alatt állónak gondozója, vagyonának kezelője, és törvényes képviselője. Ugyanolyan jogokkal rendelkezik, mint a szülők, illetve ugyanazok a kötelezettségei is, azzal az eltéréssel, hogy a gyám működésében a gyámhatóság rendszeres felügyelete és irányítása alatt áll. Működéséről, különösen a gyámsága alatt álló kiskorú ügyeiről bármikor köteles felvilágosítást adni a gyámhatóságnak. A gyámhatóság a gyám jogkörét korlátozhatja, intézkedéseit hivatalból, vagy a gyermek rokonainak kérelmére meg is változtathatja. A gyám a vagyonkezelésről legalább évenként köteles a gyámhatóságnak számot adni.
Fontos tudni, hogy gyámság alatt csak 18. életévét be nem töltött kiskorú állhat. Amint valaki betölti a 18. életévét, a jog szerint felnőtté és önállóvá válik, a gyám korábbi szülői jogai pedig megszűnnek.
Mit jelent az eseti gyám?
Előfordulhat, hogy bár a gyermeknek vannak szülei, akik alkalmasak is feladatuk ellátására, azonban olyan élethelyzet áll elő, amelyet a jog a szülők számára összeférhetetlennek minősít. Ezt úgy kell érteni, hogy bizonyos ügyleteknél a jogalkotó azt gondolja, hogy a szülők és gyermekük érdekei akár ellentétesek is lehetnek, így nem lenne tisztességes, ha egy ilyen kérdésben is a szülő döntene a gyermek helyett. Ilyenkor a gyámhatóság eseti gyámot rendel ki a kiskorúnak, aki abban az adott ügyben ellátja a képviseletét.
A fenti élethelyzetre jó példa, amikor a szülők olyan ingatlant kívánnak megterhelni banki jelzálogjoggal, amely a gyermek tulajdonában áll. A törvény álláspontja szerint ugyanis minden esetben óvni kell a gyermek vagyonát, tehát egy ilyen szerződés csak akkor lesz érvényes, ha ahhoz a gyámhatóság hozzájárul. A gyámhatóság viszont csak akkor fog hozzájárulni az ingatlan megterheléséhez, ha a hitelfelvétel – melyet a tervezett jelzálogjog biztosítana – a család létfenntartásához szükséges. Ha a szülők megkapják a gyámhatósági hozzájárulást, a szerződéskötéskor a gyermeket a kirendelt eseti gyám képviseli, és ő ír alá a gyermek helyett.
***
A gyermekek számára tehát mindazokat az emberi jogokat biztosítja a törvény, mint a felnőtteknek, továbbá a jog törekszik arra, hogy védje a gyermeki jogokat, és segítséget nyújtson e jogok gyakorlásában. A gyermekek jogainak védelme nem csak a szülők kötelessége, hanem mindazoké, akik a gyermekekkel kapcsolatba kerülnek. Ezért soha nem mehetünk el szó nélkül amellett, ha bántalmazott, vagy veszélyben lévő gyermekkel találkozunk. Számos olyan szervezet van – a gyámhatóság mellett – akik rendszeresen foglalkoznak gyermekjogokkal, ezért bátran forduljunk hozzájuk, ha úgy látjuk, hogy egy gyermek segítségre szorul.