A munkaviszonyok többsége általában békésen zárul: a felek valamelyike felmond, melyet a másik fél elfogad és tudomásul vesz, vagy a munkavállaló és a munkáltató a munkaviszony megszűntetéséről közös megegyezéssel döntenek. De mi a helyzet akkor, ha valamilyen rendkívüli ok miatt úgy érezzük – akár munkáltatóként, akár munkavállalóként – hogy egy percig sem tartható fenn tovább a munkaviszony? Ha a munkaviszony további fenntartása lehetetlenné válik, a Munka Törvénykönyve lehetőséget biztosít a rendkívüli felmondásra, azonban ennek szigorú feltételei és szabályai vannak.
Az azonnali hatályú felmondás lehetősége a Munka Törvénykönyve alapján
A munka törvénykönyve az alábbi esetekben teszi lehetővé az azonnali hatályú felmondást:
- a próbaidő alatt
- ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi
- ha a másik fél egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi
A törvény szerint az azonnali hatályú felmondás jogát az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül lehet gyakorolni, azonban bármikor is szerzünk tudomást a felmondási okról, a felmondás az ok bekövetkeztétől számított 1 éven túl már nem gyakorolható.
Mit jelent a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség megszegése?
A törvény tehát úgy fogalmaz, hogy a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség szándékos vagy súlyosan gondatlan megszegése megalapozhat egy azonnali hatályú felmondást. Azt azonban, hogy mi tekinthető ilyen kötelezettségszegésnek, nem a törvény határozza meg, hanem az egyes jogvitás esetek alapján a bírói gyakorlat alakította ki.
Elsőként azt kell tisztáznunk, mit tekint a törvény munkavállalói kötelezettségnek – ebből ugyanis már következtethetünk a kötelezettségszegési esetekre is. A törvény alapján a munkavállaló köteles
- a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni,
- munkaideje alatt – munkavégzés céljából, munkára képes állapotban – a munkáltató rendelkezésére állni,
- munkáját személyesen, az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások, utasítások és szokások szerint végezni,
- a munkakörének ellátásához szükséges bizalomnak megfelelő magatartást tanúsítani,
- munkatársaival együttműködni.
Az első kötelezettség tehát, hogy a munkavállalónak meg kell jelennie a munkáltató által előírt helyen és időben. Súlyos kötelezettségszegésnek értékelte a bíróság ennek megfelelően, amikor egy munkavállaló engedély nélkül ment szabadságra, vagy keresőképtelenségről szóló igazolást hamisított meg, vagy a munkavégzési helyét engedély nélkül hagyta el. Ugyanígy rendkívüli felmondás indoka lehet természetesen az ittas állapotban történő munkavégzés is.
A második kötelezettség a munkaidőben történő rendelkezésre állás. E körben a bíróság például jogszerűnek tekintette a rendkívüli felmondást olyan esetben, amikor a munkavállaló munkaidejében újságokat olvasott és nem a munkáját végezte, magántanulmányokat folytatott, illetve munkatársa számítógépét magáncélra használta. Ugyanígy rendkívüli felmondást alapozhat meg a bíróság szerint, ha a munkavállaló órákkal korábban távozik a munkahelyéről, mint ahogyan a munkaideje lejárna, vagy például keresőképtelensége idején nem teljesíti együttműködési kötelezettségét. Ez utóbbi esetben a munkavállaló táppénzen volt, amely idő alatt azonban a saját vállalkozásában munkát végzett, ezt pedig a bíróság az együttműködési kötelezettség megszegésének minősítette.
A harmadik kötelezettség a személyes munkavégzés, illetve a munkáltató utasításainak követése. Itt egyértelműnek tűnik, hogy a munkáltatói utasítás megtagadása mindenképpen lényeges kötelezettségszegést jelent. Lényeges kötelezettségszegésnek minősítette a bíróság emellett azt az esetet is, amikor a munkavállaló a munkáltató által elrendelt rendkívüli munkavégzést tagadta meg, holott a munkáltatónak ehhez jelentős érdeke fűződött.
A kötelezettségek közül negyedikként említi a törvény a munkavállaló felé fennálló bizalom fenntartását. E körben a bíróság jelentős kötelezettségszegésnek minősítette például a munkáltató üzleti titkainak nyilvánosságra hozását engedély nélkül, illetve azt az esetet is, amikor a munkavállaló engedély nélkül folytatott a munkáltató tevékenységéhez hasonló, a munkáltatóval „versengő” tevékenységet. A súlyos bizalomvesztés miatti azonnali felmondás oka lehet továbbá bármilyen lopás, a munkáltató tulajdonában álló eszközök eltulajdonítása is. A bíróság például megalapozottnak találta a bizalomvesztésre alapított azonnali hatályú felmondást abban az esetben, amikor a munkavállaló ügyfélszolgálati munkatársként az egyik ügyfél által a pulton hagyott napszemüveget eltette, és az esetről nem tájékoztatta munkatársait. Arról, hogy a napszemüveget a munkavállaló a táskájába teszi, kamerafelvétel készült. Később az ügyfél kereste a napszemüvegét, és ekkor az éppen szabadságát töltő munkavállalót is felhívták, hogy tud-e valamit a dologról. A kérdésre a munkavállaló elismerte hogy elhozta a szemüveget, de azzal a szándékkal, hogy majd később visszaadja. Mivel azonban ez a magyarázat nem tűnt hihetőnek a bíróság számára, az azonnali hatályú felmondást érvényesnek minősítették.
Végezetül, a munkatársakkal való együttműködés kötelezettségét sérti meg, aki agresszív magatartásával munkatársaiban félelmet kelt, feletteseit alapos ok nélkül lejáratja vagy durván szidalmazza, illetve az is, ha valaki munkatársát szexuálisan zaklatja. Az ilyen magatartások szintén alapul szolgálhatnak egy azonnali hatályú felmondáshoz.
Mit jelent a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartás?
A fentieken túl a törvény úgy fogalmaz, hogy a rendkívüli felmondás indoka lehet a munkaviszonyból eredő kötelezettség megszegésén túl az is, ha a másik fél magatartása folytán a munkaviszony fenntartása lehetetlenné válik. Fontos tudni, hogy a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartás akkor lehet a munkaviszony azonnali hatállyal történő megszüntetésének jogszerű indoka, ha emiatt nemcsak a másik fél véleménye szerint lehetetlen az adott körülmények között a munkaviszony fenntartása, hanem a hivatkozott magatartás objektíve teszi folytathatatlanná a munkaviszonyt.
Ide tartoznak például azok az esetek, amikor valaki rendszeresen szóban terrorizálja alkalmazottját, anélkül, hogy trágár szavakat használna, de a bűncselekményt elkövető munkavállalókat is ezen okra hivatkozással távolíthatják el jogszerűen – akkor is, ha a bűncselekményt nem a munkájuk ellátása során követték el. Itt azonban nem csak a már jogerős elítélés számít. A bíróság egy ügyben úgy foglalt állást, hogy a bizalmi munkakörben foglalkoztatott munkavállalóról a rendőrségtől kapott, letartóztatásról szóló értesítés a bizalomvesztést megalapozhatja.
Nem megfelelő okok
Egyes esetekben a bíróság nem állapította meg, hogy jogszerű volt az azonnali hatályú felmondás, bár a felek igyekeztek ezt bebizonyítani. Ilyen esetek voltak például a következők:
- a munkaszerződés módosítására irányuló ajánlat el nem fogadása
- a munkaszerződés közös megegyezéssel történő megszüntetésének elutasítása
- írásba nem foglalt utasítás nem teljesítése
- rendkívüli munkavégzés megtagadása, amennyiben a munkavállaló nem volt rendkívüli munkavégzésre kötelezhető
- álláskeresési szándék eltitkolása
A felmondás indoklása
Akárcsak a rendes felmondást, az azonnali hatályú felmondást is indokolni kell, mégpedig nem csupán a munkáltató, hanem a munkavállaló részéről is, ha a munkavállaló szünteti meg ily módon a szerződést. Itt is érvényesül a világos, valós és okszerű indokolás követelménye, tehát a felmondásnak pontosan meg kell jelölnie az okot (lehetőleg minél részletesebben), az oknak valóságosnak kell lennie, és fenn kell állnia a felmondás és annak indoka közötti ok-okozati kapcsolatnak.
Azonnali hatályú felmondás a próbaidő alatt
A próbaidő alatti azonnali hatályú felmondás szabályai sokkal lazábbak. A próbaidő ugyanis mind a munkáltató, mind pedig a munkavállaló számára arra szolgál, hogy kiismerjék egymást, és az elvégzendő munkát, ha pedig valakinek mégsem felel meg a dolog, azonnal léphet. Nagy különbség a rendkívüli felmondás többi eseteihez képest, hogy ilyenkor nem kell a felmondást indokolni, csupán arra kell utalni, hogy még tart a próbaidő.
Speciális kérdéseket vet fel, ha a munkavállaló a munkába állását követően közli a munkáltatóval, hogy terhes. Ilyen esetben ugyanis a munkáltatónak próbaidő alatt joga lenne a munkaviszonyt megszüntetni, azonban egy terhes nő alapvetően felmondási védelem alatt áll. Ha tehát a munkáltató ilyen esetben mégis felmondással él, egy esetleges munkaügyi perben azt kell igazolnia, hogy nem a munkavállaló terhessége, hanem más okok vezettek a felmondáshoz (például mert a munkavállaló nem végezte megfelelően a munkáját).
***
A munkaviszony azonnali hatályú felmondása tehát minden esetben nagyon kényes kérdés, amely mindenképpen jogi segítséget igényel. Alaposan meg kell ugyanis indokolni a döntést, és fel kell készülni egy esetleges peres eljárásra is. Annak eldöntéséhez, hogy mi minősülhet a rendkívüli felmondás indokának, jó támpontot adnak a közzétett bírósági határozatok, azonban a felmondás megfogalmazását és közlésének módját bízzuk inkább munkajogban jártas jogi szakértőre.